Én, mint egy lovag, ki bátor s nemes, kinek szíve kemény, de ha érzelem madara száll rá, akkor mint egy kapu megnyílik.
Én, mint egy lovag, ki ha félt téged, semmi útjába nem kerülhet.
Én, mint egy lovag, kinek teste szilárd, ki ha nem fél bátran oda áll.
Én, mint egy lovag, ki ha téged véd, mindig bátor marad.
Én, mint egy lovag, ki ha szerelem völgyében jár, akkor is szakajt egy rózsát csak néked.
Én, mint egy lovag, ki most meg kérdi t?led, szeretsz te még engem?

...

Gondolatom csak a fellegekben jár.
Hol lehetsz? Vajon merre jársz?
Nem talállak, hiába kereslek téged,
De emléked szívemben ?rzöm végleg.

Ez a kis gondolat szárnyrakap bennem,
Képemet ?rizd egész életedben!
Ha eljön a holnap, s nappalra virrad,
Szerelmünk rózsái újra kinyílnak.

...

23 éves leszek.
Minden fáj amit teszek.
Furán hangzik ez az egész
Nem szorult belém sok ész.

Téged hallgatlak a fejembe.
Egész léted a testembe.
Rólad álmodom mindennap,
Csak ne küldj el: kabát, kalap.

Nem bírlak elengedni,
Bújj ide hozzam feledni.
Nem sokra megyek az imámmal.
Szembe megyek én a világgal.

Hogy elveszítlek, attól rettegek,
Hihetetlen mód, rettenet.
A nevemet mélyen karcoltam,
A boldogságunk ellen harcoltam.

Ahogy Isten az embert teremtette
Úgy lettünk egymásnak rendeltetve.
Kett?nkért kelne fel a Nap.
Err?l álmodom mindennap.

...

Csak mentem az úton úgy ahogy szoktam,
Lehajtott fejjel, búslakodva.
Ez azért volt mert az élet gyatra.
És a sors téged akkor még nem dobott az én utamba.
De aztán jött egy lány, szép volt nagyon,
Mikor láttam a szívem egyre gyorsabban dobogott.
Ez a lány te voltál senki más,
Akkor történt az,hogy teljesen megbolondítottál.
A szemed csillogott a hajad lobogott,
De a mosolyod volt az, ami benned megfogott.
Pár másodpercig megfordult velem a világ,
Akkor már tudtam, Cupido nyila eltalált.
Ez volt életem legszebb pillanata,
Mert ez az érzés örökre bennem maradt.
Most már itt vagy nekem, szerethetlek,
Úgy ahogy senki mást eddigi életemben.

...

Sötét egy év áll mögöttem,
Egy leányzó szívét összetörtem.
Soha nem tudom feledni,
Ez életem végéig fog kísérni.

Félve remélek el?re,
Jobb leszek vajon jöv?re?
Foghatom-e majd két kezét?
Becézhetem-e még nevét?

Remélem Isten segít majd,
Halálomig majd velem tart.
Szeretne engem újra?
Gy?r?t húzhatok az ujjra?

Remélem fogom még ölelni,
Hogy tudok neki meg jó lenni.
Vele tartanék mindenben.
Segítsetek kérlek mind ebben.

Okoztam én már elég bajt,
Engem komoly érzelem hajt.
Talán nehéz felkutatni,
Lehet nem tudtam kimutatni.

Nem tudom mit képzelek.
Miket szül meg a képzelet.
Fejed vállamra hajtanád?
Kopoghatok szíved ajtaján?

Zuhanok egyedül a sötétbe.
Lesz olyan aki majd segíthet?
Teher nyomja a vállam.
Minden b?nöm bántam.

Tudom, én tehetek az egészr?l,
Ezért is bánom egy részr?l.
és a tudat ami feldúl,
Hogy szívem utánad koldul.

Veszélyes vizeken evezek.
Eszem teljesen elveszed.
Tiéd lennék én örökre,
Csak fogadj kérlek örökbe.

Azt hiszem ennyi elég lesz
és egyszer az élet jobbá tesz.
Biztos soha el nem feledlek,
úgy érzem én téged szeretlek.

...

Nem tudok nélküled élni,
Nem fontosabb nálad már semmi.
Nincs már szó, se mondat,
Csak hallgasd most a dalomat:

Mint csillag az égen,
Kellesz már régen.
Érzelem éltet,
Érzem a léptedet.
Lelkem úgy virrad,
Úgy ahogy megírtad.
Mint kristály a fényben,
Úgy ragyogsz nékem.
Szeretlek téged,
Kérlek ezt értsd meg!

...