Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Kedves-sem

Miért nem jössz már, mitől félsz?
Mi kell még? Mire vársz oly rég?
Miért nem kell a segítség?
Fogd meg a kezem, mit adjak még a szívedért?

Mit tehetnék még, hisz már, rég mindenem a tiéd.
Miért nem látod ezt?
Miért nem nyitod ki a szemed?
Vedd már észre, csak te kellesz!

Első voltam az életedben,
Most meg beállítottál a sorba, hogy én is csak reménykedjek.
Miért teszed ezt velem?
Miért vagyok csak egy játékszered?


Látom csak a bosszú vezérel ismét tégedet
Ki az ki elvesz tőlem, ki az ki miatt elfordítod a fejed?
Adtam mindent, amit csak tudok,
Te meg csak a hátadat mutogatod.


Oly sok a kérdés, hát miért nem válaszolsz?
Ha nem kellek már, ne ránts vissza folyton.
Engedj, értem ne lángolj,
Mert ennél még a pokol tüze is kevésbé fájó.



Hibás vagyok belátom, de hidd el nekem kedvesem,
Csak a boldogságodat kerestem.
Keresem most is, de ki az aki neked nálam többet ad?
Mutasd meg és fejemet hajtom előtte majd.


Megköszönöm neki, mert megérdemled a legtöbbet,
Csak kérlek, ne sírva kelljen elmennem.
Melletted minden sokkal könnyebb,
Miattad még a reggeleim is sokkal szebbek.


Érted értelmet nyert, hogy felkeljek reggel,
Hát miért hagysz most cserben?
Ha szerinted én ezt érdemlem akkor súgd a fülembe,
Neked még ezt is elhiszem.

Mondj már valamit, mert megöl a sötétség csendje.
Ha nem vagyok elég,
Akkor lökj el, ne légy velem ennyire kemény.
Ennyi elég.

Ne kínozz tovább,
Mert lassan a várakozási idő lejár.
Olyan lassan bújtál belém, mint az első hópehely egy téli estén,
De olyan gyorsan elmész, mint a zivatar nyár közepén.


Ne menj még el!
Ne hagyj magamra!
Vigyél magaddal!
Csak te vagy aki szívemben van.

Sebet ejtesz lelkemen,
Bele vésed nevedet.
Mondd, hát mit akarsz?
Vége van ma, holnap,tán jövőre, mondd, meddig tart?


Meddig ejtesz fogva reménytelen várakozással?
Van még veled dolgom
valami ezt ordítja belülről,
De a távolság közöttünk csak egyre nő.

Látom a szépet,
A jót, mi volt, mi lehetne,
Látom benned azt is amit te csak keresel,
Hát vedd észre!

Be kell látnod neked is, hogy ez így nem mehet,
Csak mond már végre ki, hogy Menj el és vissza ne gyere!
Ne kínozz tovább azzal, hogy tartalékba elteszel.
Várok rád még, nem tudom meddig, de leszek.

Itt vagyok, akarlak, De látom téged ez nem izgat,
Akkor hazugság minden mi kettőnk közt elillant.
Hazugság minden, mit elképzeltem,
Hazug az összes szó és hazug az összes perc.

De legyen hát hazugság, gyötörjön fájdalom,
Csak akkor még utoljára adj egy hazug pillanatot.
Csak egyet és vége, többet nem látsz,
De a sok szép emlék akkor is örökre velünk száll.


Égő szívem még mindig vár,
Fájó lelkem csak téged lát.
Eszem azt súgja: maradj még,
A szívem is azt mondja, hogy engem kérsz.
...
Lévai Mónika
Hiányzol!!!!!!!
Olyan érzések vannak bennem,
amit egy ismeretlen szem nem is értene.
Mikor a szobádban vagyok,
csak rád gondolok.
Arra,hogy milyen jó voltál velem,
s mennyire szerettelek tégedet.
Csak az él bennem,
hogy jobb ott már fent neked.
...
Várok Rád.
Gyere hozzám várok rád!
Testem lelkem Téged vár!
Bú és bánat nálam elszáll.
Ha itt vagy velem édesem.
Kellesz nekem vár a testem.
Tűzben ég, és vár Tégedet.
Ne tétovázz gyere gyorsan.
Ha itt leszel velem,
A mennyekbe reptethetsz.
Ott ketten eggyé válunk,
Ami a gyönyör netovábbja!
...
Találd meg - veszítsd el
Találd meg azt
Ki megbecsül,
Nagy bajban is
Melléd ül.

Találd meg azt,
Ki egy kicsit
Megcirógat ha
Gond feszít.

Találd meg azt,
Ki éjeken
Simogat majd
Vad tűzben

Találd meg azt,
Ki tégedet
Át nem enged
Senkinek

Megtaláltam - elvesztettem
Megkaptam, és - nem becsültem
Legyen a büntetés
Ezerszer halál
Mint csak egyszer
Magamra hagyjál

Mert lehet már késő
És lehet nagyon fáj
De valóban ennyire
Nem szeretsz már?

Nincs több esély,
nincs bocsánat?
Te a boldogságot
Megtaláltad?

Gondolj arra
Mit együtt tettünk
Vagy csak arra
Miken át nem mentünk

Vagy csak gondolj
Terveinkre, jövőnkre
Még egy próbát
Megérne-e?

Még egy próbát
Olyan módon
Hogy mi elmúlt
Vissza hozom

Képes vagyok
Tudom bizton
Hisz te vagy
Az én Őrangyalom

Szeretnélek visszakapni
Kicsit sem titkolom
Te vagy a mindenem
Éjjelem-nappalom

Nélküled már érzem
Nem vár rám semmi
Nem tudok egyedül
Tovább menni

Bocsánatod kérem
Még egyszer utoljára,
Megbántam tetteim
Talán sokadjára

Te is tudod, érzed
Valahol mélyen
Tudnál még szeretni,
Csak sok a kétely

Kételyeid eloszlatnám
Neked csak magamat adnám
Azt a magam, azt az érzést
Mi nem hagy több kétes kérdést

Tudom boldog bárkivel lehetsz
De én már csak veled leszek.
Ha nem leszel én nem is tudom
Mi lesz az én feladatom

Tanácstalan, tétova lét
Ezer és ezer álmatlan éj
De ez nekem nem elég,
Szeretnélek érezni még

Szeretnélek szeretni,
Szeretettel ölelni
Öleléssel megbiztatni
Biztatással melléd állni
Melléd állva büszke lenni
Büszkeséggel reád nézni
Reád nézve azt tudatni
Így is tudlak én szeretni

Szeretnélek megcsókolni
Ezekhez egy esélyt kérni.
Esélyt kérek álmainknak
Mik éjjelente felragyognak
Ott állunk és sok baj után
Megcsókollak, úgy délután
Annyit mondok: megérte
Verset írni Teérted.
...
Mikor a szív meghal
Hol van az a szikra.
Mely táplálta szerelmed?
És minden dobbanásban
Benne volt a lelked?


Ha elmúlik szerelmed.
És kihűlt a vágyad.
Csak kóborol a lélek.
Mint üres őrjárat.


Míg élsz keresel.
De nem találod soha.
És egyszer csak rájössz.
A szív milyen ostoba.

Hű akar maradni.
És őszintén szeret.
Későn veszi észre,
Hogy becsaptak tégedet.

De te is ostoba vagy.
Nem számolsz magaddal
Hogy nincs már tovább élet.
Mikor a szív meghal.
...
Sosem fogom...
Elfelejteni, mikor augusztus végén
Megadja magát a nap,
Kettétör minden forró sugarat,
Teret ad a közelgő ősznek.
Ilyenkor bordós - lilák az estek.
Tapintható a bársonyos szellő,
Kellemes, mint kendő, a meleg.
Sosem fogom elfelejteni:
Ilyenkor sétáltam veled.
Léptünk után csöndben
Ballagott a béke.
Nem gondoltad te sem, hogy
Egyszer ennek örökre vége.
Ölelted a derekamat, én
Bíztatóan simogattam kezed.
Éreztem, el sosem engedlek téged...
Aztán jöttek rémes nappalok,
Jöttek álmatlan éjszakák,
Nyomunkba szegődött a halál.
Ezt nem bírtad tovább.
Hiába lett volna erre szó,
Becsukódott lelkedet nem érhette.
El kellett engedjelek,
Földrésznyi messze, mi
Pár utca csupán, nekünk az életünk.
Pedig azt hittük, lelkünk örökre
Szerződtette a biztonságot:
Neked engem, nekem tégedet.
Elvitte, mint hűtlenné vált
Augusztust a méla szeptember.
A mi körutunkon ő a beteg ember,
Ki sepreget a síró fák alatt.
Nagyon akartalak, megtartani, védeni.
Nem lehetett. Nem tudom, most éppen
Mi lehet veled.
Azt tudom, hogy a bordó-lila este
Annyira miénk lesz, mint a kettőnk
Igenje, mit a sors nem-re változtatott.
Csak remélem, hogy nem vagy még
Halott...
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó