Feslik már a fű,
Lassan, teljesen száraz.
Fűzöld múlóban.
Kárpátoknak hegysége,
a vidékünk szépsége.

*

Leszánkáznak a
Levelek. Vastag avar.
Recsegő lépés…
Körbe vesznek nagy hegyek,
Dombok, rétek és terek.

*

Az őstermészet,
Hosszú szunyókába kezd.
Fenyő büszkén áll!
Kis falukban csönd honol,
Messze innen a pokol.

*

Kósza szélvihar
Mezőn, réten, hegyeken.
Száraz fűcsomók…
Kertben tulipán nyílik,
Gyönyöre messze hírlik.

*

Rétek ideje
Lassan lejár. Kopárság.
Elszáradt virág.
Finomság itt az alma,
Termesztők diadalma.

*

A melengető
Napsugár, erőtlen már.
Fonnyad, hidegül.
Minden gyümölcs zamatos,
Nem ritka a libafos.

*

Naplemente, már
Felhősen márványosos.
Égi akkord, nincs.
Csöndes folyó a Tisza,
De a legszebb, az biza.

*

Vörös és sárga
Szín örvénylik a földre.
Tompított élet.
Szép haza a magyarnak,
Innen el, nem zavarnak.

*

Fény, még cikázgat,
Bokrok között, meg fűben.
Avarba, nem megy!
A Kárpátok ölelnek,
Hegyek, völgyek nevelnek.

*

A hűvös évszak,
Hideg léptekkel közelg.
Nyirkos párát hint…
Csodás vidék, jutalom.
Természet a hatalom.

Vecsés- Beregszász, 2015. október 22. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam beregszászi Bihari Kitty. A tanka csokor eredeti Basho féle stílusban készült.

...

Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros…

Rabló fekete
Csend, elvesz éberséget.
Őrkutya alszik.
Lustán szunnyad a nyár is,
Múlik az éber fázis.
*
Este, tehén bőg,
Várja, hogy jól megfejjék.
Abrakoltatás.
A holdsarló dagadt mell,
Nem fáj, már csorog a tej.
*
Álmosító a
Tücskök esti ciripje.
Besötétedés.
Feketeség elterül,
Szív- fátyol előkerül.
*
Esthajnalcsillag
Tücsök zenét hallgatja.
Késői fekvés.
Szegre akasztott álom,
A csillagos határon.
*
Erdei ösvény,
Eltűnik a sötétben.
Állat lábnyomok?
Kis őz anyjához bújik,
Barna foltként elnyúlik.
*
Estefelé már
Sáska is imádkozik.
Fecske jár arra.
Szeme a világon csügg,
Tollain égi nyom függ.
*
Vecsernye idő!
Vaddisznók a makkosban.
Boldog röfögés.
Ártatlan malackodás,
Őstermészet, semmi más.
*
Éjszaka, réten,
Sün család kóricálgat.
Vacsoraidő.
Szelíd, tüskés hát szeret,
Kemény, szőrös szív helyett.
*
Fülledt éjszakán,
Denevérek repülnek.
Lesz-e estebéd?
Furcsa finomkodások,
Lakmározó barátok.
*
Éjjel, melegben
Halk neszezés. Állatok.
Vaddisznó kölyke.
Óvatos zizzenések,
Fülledt, meleg ól-fészkek.
*
Éj csendje lágyan
Bújik erdei fák között.
Pók alszik, nem fon.
Hálója erős szőttes,
Zsákmánya már felnőttes.
*
Este már leszállt,
Mindenfele, félhomály.
Csendes madárfütty!
Békült, szunnyadó világ
Mint éjjelnyílt létvirág.

Vecsés, 2017. május 23. – Mórahalom, 2017. június 10. - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe:„ Ősi álom” (2. variáció)

...

Az út Tihanyba lesz,
Indul a hajó, felszállás!
A jármű elstartol.
Havas, nagy tél van, olyan jó!
Dombról lecsúszik a szánkó.
*
Mindenki szájtátva,
Csodálatos a kilátás.
Pazar panoráma.
Felnőtt és gyerek síelnek,
Nevezik életvitelnek.
*
Tó felszínén úszik,
Követi az útvonalát.
Hullámok nyaldossák.
Hógolyózni, jó hóban kell,
Gyerekek teszik örömmel.
*
Vadkacsák repülnek,
A nagy szélbe kapaszkodnak.
Égi táncot járnak.
Hóból építhetünk várat,
Aztán, ledönthetünk párat.
*
Magasak a hegyek,
Simogatják a felhőket.
Frissít a levegő.
Hótól jeges úton vigyázz!
Bízz, őrangyalod rád vigyáz.
*
Nádasok köszönnek,
Közel már a célállomás,
Sikeres kikötés.
Téli mínuszban öltözz fel!
Te, ne játssz a természettel!

Budapest-Vecsés, 2016. június 5. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban. A HIAQ - kat szerző- és poétatársam Szedő Tibor írta, alá a verssorokat én. A vers címe: „Téli örömök”.

...

Hajnal, hűs illat
Terjesztő. Virágillat.
Méhrajok jönnek.
Hamvas éjnek évadján,
Rám talált a bús magány,
*
Égben vadgalamb,
Alatta pacsirta had.
Felhőtlen-kék… ég.
Otthonomig elkísért,
Már nyúlt volna kilincsért.
*
Virágillattól
Bódult a rét és mező.
Vaddisznó legel.
Fejbe vágtam ernyőmmel,
Ellöktem nyers erővel.
*
Pillangó repdes,
Szárnycsapása, csend hangja.
Napfény, vakító.
Sírt, összetöpörödött,
Míg bőrbe gömbölyödött.
*
Estébe hajló
Délután. Elmúlt homály.
Tyúkok elülnek.
Kotródott szomorúan,
Komótosan, komoran.
*
Pergő, halk neszek,
Őzike, álmában rúg.
Meleg éjszaka.
Keress máshol, van talány,
Magamra hagy a magány.

Vecsés- Győr, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József - íródott: tanka csokorban. A senrjú -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: „Kéretlen társ”.

...

Csak ülök csukott szemmel és aggyal… írok a balkonon,
Két sor között kitekintek, látom elállt a forgalom…

A papír csak nem vet le, mint a szilaj ló?
Viseljen el, mert tollal vagyok kardozó!
Szúrok, döfők, sajnálkozok a leírt szavakkal,
Hová megyünk, én és a lúdtoll… apró pacákkal?
Papíron hagyjuk a nyomunkat,
Örökül hagyjuk a szavunkat…

Ki majd sokára, talán olvassa a soraimat,
Nem tudja, ki is voltam. Gondolkozik utca hosszat?
Érdekli-e majd, hogy én most hogyan gondolkozok, írok?
Milyen most a világ, az emberek és én még mit bírok?

Gondok barázdálják orcámat, sok terhet cipelek a vállamon,
Amikor tükörbe nézek, látom, eluralkodott a szánalom.
Írás közben csak támadjon, és majd kifonom a szófonatot,
Gyorsan leírom, hogy meg ne szakadjon, nem hagyom, gondolatot.
Az új gondolat olyan, mint egy gyorsvonat
Megjön és robog tovább, mint tehervonat.

Én érzem, hogy legyőz! Illúzió az élet?
Jó és rossz történik, de csak ez, mi két véglet?
Nem vagyok süket, csak nem hallom ez a létet.

Legyen hitünk, írjunk, ha a lelkünkben ott bent szorító,
Mert ha nem írod le, elfeleded ez elszomorító!
Sőt! Nagy gondolatot elfeledni, léleknyomorító!

Amikor a szellő a lelkemben feléleszt egy szép dallamot,
Békés poétává válok, el is felejtek minden haragot.
Rögvest fel is szállok az alkotás zakatoló vonatára,
Itt van aztán szükség az író poéta teljes tudatára.

Néha, végig húzód ujjadat a papíron végtelenül,
Mert nem jut eszedbe semmi, csak üldögélsz… nem fesztelenül…

Szúrok, döfők, írok, sajnálkozok, mint elkalandozó!
A papírom, csak nem vet le, mint betöretlen, szilaj ló?
Viseljen el, mert régi vitéz vagyok, tollal kardozó!

Vecsés, 2015. június 24. – Kustra Ferenc József

...

Villám csattanás
Mint heves ostorcsapás.
Félelmetes hang.
*
Villám cikázás,
Később ég is megdörren.
Eső kezd esni.
*
Az éj bársonya
Nagyon ráterült tájra.
Villám világít.
*
Villám haragszik.
Orkán, lemondóan nyög.
Ég is kitisztul.
*
Sárga határban,
Villám mindent világít.
Sötét, menekül.
*
Bársonyos hajnal,
Nem kedvez villámoknak!
De majd, délután?

Vecsés, 2016. október 3. - Kustra Ferenc József ? íródott: a villámlásról, eredeti Baso féle haikuban?

...