Mit ér az élet,ha nem vagy velem..ha nem fogod a kezem...ha úgy adódna sorsom,hogy elveszítelek...hát inkább a vérem folyjon..szívem kitépve eléd dobom...sírva térdre esve kérlek ne hagyj el,ne menj el..légy mindig velem fogd örökké a kezem..hisz önzetlenül szeretlek...minden reggel szeretnék melletted ébredni...karodban elaludni és úgy ébredni reggel...szemedbe nézve suttogom mennyire szeretlek,ezért kérlek soha ne menj el...és tudd örökké lesz ki szeret..<3

...

Kész vagyok meghalni, kérdés csak az mikor
Most életem tavaszán, vagy ha eljön az aggkor
Nélküled az életem csak kín, lakhatatlan a világ
A legszebb mez? is csak csupa k? és elhalt virág

Megfojtott álmokkal van kirakva sorsom rögös útja
Míg élek nem fogy ki irántad érzett szerelmem kútja
Küzdelmes napok várnak rám, hiányod szinte éget
Álmomban csak Te vagy, mely soha nem ér véget

Érzem illatod, de nem látlak sehol Te gyönyör? n?
Ahol régen élt a természet ott ma már csak gaz n?
Nélküled nem vagyok egész, Te vagy, ki éltet még
Az életben nálad értékesebb kincset nem is kérhetnék

Félek a holnaptól, mert talán utoljára látom arcod
Meghal lelkem, mert már nem bírja a fájó kudarcot
Így vele halok én is, már fáj, hogy nincs visszaút többé
El?tte még végignéznem miként válik a Remény köddé

...

Egy csillag lehullott.


Egy csillag lehullott, valami elszakadt.
Hatalmas tervekb?l fekete gyász maradt.
Valaki elhagyott búcsú nélkül ment el
Könnyeim nincsenek hisz még nem fogtam fel.

Ha majd évek mulvá elfoszlik a szemfedél,
emléked akkor is, örökre bennem él.
Mert téged nem felejt, a rokon, a barát,
hiába ragadott el a kegyetlen halál.

Ezután nem dobog egy szív, nem beszél egy száj,
könnyeim nincsenek, csak érzem, hogy fáj.
Miért az ment el, aki szeretetben élt
válaszolj hát Istenem: MIÉRT, MIÉRT???


Kókai András

...

Gondolj rám.
akkor is ha sok a dolgod,
gondolj rám,
ha gondok terhét hordod,
gondolj rám,
ha melletted alszom
gondolj rám,
ha nem vágyod az arcom,
gondolj rám mindig,
akarom, akarom akarom!

...

homlokomon fekete éj fellegek,
ujjamon a halál szentelt vize pereg.
számon a sikoltás hallgatagon terem,
koporsómban csontvázamon selyem

...

Ha én haragszom, szemem feketére fest téged
ha én sírok, tengerek csapnak ki medrükb?l.
ha én szeretek, csillagtáncot járnak üde lények.
ha én simítlak, mindketten kilépünk testünkb?l

...