A F?nixed vagyok veled egybe olvadok,
ha lángunk felragyog szikráznak csillagok.
Szerelmünk fényét látják az angyalok,
a világnak teremtünk így Napot.

Villámként cikázunk túl a gondokon,
lelked melegében van az otthonom.
T?z istenn?je kezed örökké fogom,
szeretlek ameddig el nem porladóm.

...

Álltunk ott a megállóban
sárga rozsdás fény alatt,
akartam én valóban,
hogy a csókunk elmaradt
meginni a vállaidról
azt az ?szi lanyha estet,
mit a kordválladra festett
a fel-le öltöztet?, feslett
gondolat, és csak húzott-vont
magához a tested,
míg a szemed lestem,
azt a barna puha plédet,
istenemre mondom,
nem láttam még ilyen szépet,
ahogy rám néztél,
a pléddel ölel?n betakartál,
akkor azt hiszem, akartál
te is, nemcsak ott állni
a buszra várni,
hanem összefolyni, összezárni,
de menjünk csak vissza
a szemeidhez Drága, mert issza
?ket ám az én szemem
olyan vágyó, olyan tiszta
mi bel?lük sugárzik át a huncutságon,
hogy órákig csak nézném,
ahogy nézel velük
- ki nincs velünk, az ellenünk! -
ölelkezzünk gyerünk, gyerünk
itt a felgyúlt platán alatt
felgy?lt a sok gondolat,
meg zsebre dugott érzést
bújtató kérdés,
hogy hogyan is állunk
mi most voltaképpen, nahát!
beszélget a vállunk,
amíg a buszra várunk,
mert a szánk a szóra ráunt
úgy maradtak csonkán,
ahogy megcsókoltál
a sárga rozsdás fényben
a Kolosy téren.

...

Bárhogyan is szeretnéd
Nem lehet feledni
Ahogyan szemeiddel
Reám tudtál nézni

Nem lehet feledni
Ahogy megfogtad kezemet
Érintésed olyan volt
Mint a szerelmes lehellet

Nem lehet feledni
Ahogy ketten az ágyban
Ábrándoztunk a jöv?n
És az esküv?t vártam

Százszor is elterveztem
Elgondoltam, éreztem
Hogyan fogom veled
Leélni az életem.

Most nem vagy nekem,
De tudom neked is hiányzok
Hajnali kett?kor is
Megnézed e fiókot

Várod hogy írjak,
Várod a verset
De nem látod hogy a fiú
Minden sornál szenved

Nem megy olyan könnyen
És nem is azért nehéz
Mert nincs már téma,
Nem fog az ész

Tudd meg drága,
Ennyi az akaratom
Azért nehéz írni:
Mert szeretlek még, nagyon.

...

Fény vagy, mely utat mutat
a sötét éjszakában.
Csillag vagy, mely beragyogja
az eget.
Madárka, vagy mely gyönyör? énekével
meg szelídíti a vadat.
Rózsa vagy, mely a nap sugarai
ölelve szeretgetnek.
N? vagy, mely nekem teremtetett,
hogy óvjalak és szeresselek.

...

Kétségbe esett arcodon
forró könnyed ne peregjen.
Szomorú szemeid ragyogjanak,
gyönyörü lényed nem felejtem.
Te vagy a ragyogás,életem értelme
méhemben megfogant édes gyümölcse.
Ne sírj!Nem hagylak el soha!
Nem lehet az élet velünk mostoha!
Légy boldog,vidám színesítsd meg
a kis világod,
ha szükséged van Rám
elég ha nevem kiálltod.
Kezdj el élni,indulj el utadon
s ha rossz útra térsz
a jót majd én mutatom.

...

Bízom a létedben, hogy nekem születtél!
Hogy létezel ez nagyon jó Nekem.
Számomraez olyan, mintha álmodnék,
És ebb?l az álomból soha föl nem ébrednék!

A távolság, mi kett?nket elválaszt az csak a tér,
A tér ami nem számít egy szívnek és reménynek!
A messzeség nem számít a szívem érted dobog!
A remény ,hogy újra láthatlak nem sz?nik bennem meg soha!

...