Álmomban egy helyen jártam
Ablakodnál ott tanyáztam
Ott ért este és ott ért hajnal
Mindig-mindig azzal a dallal.

Az a dal mely kett?nk szívét
Összeköti míg tart a lét
Felcsendül és emlékezem
Mit jelentesz te most nekem.

Ugyanazt mint akkoriban
Jógázgattál a koliban
Bejutottam, meghallgattam
Hanger?t jól ráadtam

Hogy ott bent a teremben
Elmondhassam azt neked:
A szomszédban a fiú
Nagyon nagyon szeret.

Nem változott semmi, bár nehéz hinni
A fiú most is tud úgy szeretni.
Nem csak tud, de teszi is,
Megihleted, látod te is

Ennyi verset, ennyi szépet
Soha nem írt senki néked.

Bárhogy döntesz, bármit teszel
Verseivel boldog leszel.
Ha nem bízol, csak elolvasod,
Szebben indul majd a napod.

De ha bízol, adsz egy esélyt
Odabújik mindig melléd.
És a versét minden napra:
Közvetlenül neked mondja.

Neked mondja, megsimogat,
Megdicséri mosolyodat.
Ha morcosan térsz nyugovóra:
Gondja lesz majd szép álmodra.

Ha viszont már nem adsz esélyt
Szomorúan ír majd esszét.
De elküldi, és életedben
Vár majd egy vers minden reggel.

Egyetlen vers minden reggel,
A nap hogyha forrón felkel
Benézve az erkélyeden
Azt lássa hogy emlékezel.

Emlékezel a fiúra,
Ki életedet jól szétdúlta.
De emlékezel arra is:
Hogy jó is volt - ha néha is.

Én így ?rzöm a történteket:
Rád gondolok és emlékezek.
És ahogyan az id? telik
Egy kis kötet majd megjelenik

És ha testem hagy majd cserben
Koporsómban benne legyen
E kis kötet, és fényképed
Hisz érted éltem - ha nem is érzed.

...

Évek múlásával veszed majd észre,

Mennyit is ér egy másodperc része.

Ami elmúlt, elmúlt. Kár búsulni rajta.

A jöv? év úgyis új rügyeket hajta.



Más rügyeket hajt, más képben éled,

Mint reggelenként az újuló természet,

És a harmattól mindig új er?re kapva,

Mignem végül egyszer leáldozik napja.



Ne felejts el a jelenben élni,

Mindig bizakodni, és folyton remélni,

Hidd hogy bármi jót teszel te itt,

Az valahol valakit egyszer megsegít.



?rangyalok mindig vigyázzanak rád,

Ha messzi hazában sodorna a vágy.

Emlékezz azokra kik szeretve féltek,

És hoztak oly sok áldozatot érted.



Álmodozz! és tégy azért oly sokat,

Mindig szem el?tt tartva az álmokat.

Ha el is ragad az élet gyors sodra habja,

Boldogságban teljen születésed napja.



Az évek,az évek, úgyis csak jönnek.

Nem szab határt semmi az id?nek.

Földi teherrel telt életünket rójja,

Mígnem túlsó partba vágódik hajója.

...

Vágy és féltés,
súlyos kérdés,
hogy te mersz-e
s neki lesz-e
elég mersze?
Na meg persze,
hogy mindent megteszel,
vagy valahogy majd csak megleszel...

Gondolkozz!
Ne csak foltozz,
Varrj új ruhát!
Hódítsd meg egymagad a védett vár fokát!

...

A sötétség varázslója,
Te átkozott lélek!
Végig kíséred életem,
nyomorulttá teszel de nem félek!
Féljen t?lem a halál ami a nyomomban áll
engem elkerül s végül Rád talál.

Nem vagyok én más,
csak egy fény az éjszakában.
A varázser?imet Te diktáltad.
Állítsd meg a halált és véget ér a harc.
megmutatkozom,nem vagyok más
mint egy boszorkánynak öltözött Angyalarc.

...

Ismerem az arcod de mégsem látom,
érzéseid tükörképét a lelkembe zárom.
Mérföldek nyomában követem életed
s mégsem találok rád,elijeszt a félelem.
A sötétség ura áll az utamba
érinti reszketö testem,
szárnyaló t?zmadár vágtat sebesen felém,
szívem kitépi hogy szerelmed elfelejtsem.

Vágtató t?zmadár nem tudod mit teszel,
kitépett szívemmel halott leszel.
A sötétség ura már nem áll az utamba
szívem gyémánttá változott,
a szerelmi zálog jelképére,légy hát átkozott!
S mi lesz tovább velem?
Lelkem a mennyekbe száll
s majd ott örökre a tiédre rátalál.

...

Hiányzol minden nap, órában, percben,
Hiába vagy velem mellettem,
Tudom hogy itt vagy hisz látlak,
De látszik szíved másnál járhat.

Úgy teszel mint ha érdekelnélek,
Pedig tudom másé lett szíved,
Lelked mélyén mást szeretsz,
Csak bevallani nekem nem mered.

Színház lett az egész életünk,
Melyben hazudunk s közben nevetünk,
Titkolod legbens? érzelmeidet,
Miközben látszik nem engem szeretsz.

Gondolatid máshol, másnál járnak,
Engem közben felemészt a bánat,
Ezért hiányzol, hiányzol nagyon,
Remélem szerelmed egyszer visszakapom.

...