Volt egyszer ,nem régen
Egy bűvös szerelem,
Soha meg nem szűnő,
Csodákkal tele.
S lett belőle fájó,
Érzelmi átok.
Ami akkor volt kincs,
Mára sehol nincs.

...

Könnyem sem árulja el
Szívemnek bánatát.
Olyan őszintén,
Mint szavaim
Amelyek ajkamon
Méregbe áztatva
Csüngenek.
Már nem félek,
Hogy elveszítelek.
Annak már vége.
Csak zavartan elmélkedek.
Miért ? Miért tetted ezt.

...

Néha sír a szívem
Hirtelen megdobban,
Oly messze húz a vágy
Minden seb felszakad.
Nem láthatom őt,
Csak mélyen titokban.
Nem foghatom kezét,
Valahogy ez oly furcsa.
Hogy teremtett bennünket
Egymásnak az ég,
Ha nem foghatom kedvesem
Remegő kezét.
Vagy talán a sors űz fura játékot velem?
Néha sír a szívem, néha meg remeg.

...

Vörös, édes pecsét izzik,
Ajkunk peremére,
Soha nem éreztem még,
Ilyen melegséget.
Szinte lángol a lelkem,
Tűzben ég a testem,
A szerelem mélysége,
Végleg rabul ejtett.
Vörösen izzó pecsét,
Édes, és végtelen,
Elárulja minden létező érzésem.
Szenvedve sírva, ajkunk egybeforrva,
Szeretlek mindvégig, köszönetet mondva.

...

Rügynek pattanása,
virágnak balzsama.
Kongatja kongó szívemet.

Hegedűn húz,
s fáj tőle
mindenem.

Jégből cseppen,
csörtetve ömlik
hirtelen..

Szétolvadt hóember orra helyén;
fonnyadt répa,
langy szellőben lengedez.

Nyárfa vattája,
az csak mi behavaz..

Illékony öröm,
hamiskás arany!
Sárga levél.Te földbe taposott!

Rügypattanás voltál,
egy múlott tavaszon....

...

Ha felmegyek az égbe, széjjel nézhetek végre.
Láthatom szerető szíved, angyali tekinteted, tiszta lelkiismereted.
Ha felmegyek az égbe, megsimogatom puha orcád végre, csókolom a kicsiny szád és ölelem tested forróságát.
Ha felmegyek az égbe, üzenem hogy gyere hozzám végre, boldogságot hozzál szívembe ölelj át a végtelenbe.

...