Ülj le mellém dallamos esti fény
vágylak mint ölelést síró hang
félhomályba burkolózott remény
nézi lopva, hogy áldozom magam.

Gondolatom untalan falnak szalad
tengerek jéghideg mélye ha bánt
hiszem és vallom az álmom szabad
érintésed nélkül elmém visszaránt.

Felúszom újra ha van éltet? szód
élni taníts meg lobbanékony hit
boldogan sodorna veled a sors
nélküled ölel? magány szorít.

Pillanat játéka igéz? szép szemed
elhagyott párnád fejemnél pihen
mostantól szobánkban ne lássak teret
? tudja kívülem combod íze milyen.

Eldobom messze, csak kín a képzelet
bújtattam tested ha széllel dacolt
nélküled lángra gyúlt szép ígéretek
nem lesznek, épp ezért fáj ami volt.

Ide már testem csak hálni jár haza
poharad rúzsnyoma ?z, és csábít
Ajkadon pihen? gondolatom halad
Szádra az itt maradt csókom áhít.

Én leszek a reggeli pillanatod is
beleszólok halkan füled nyaldosom
telefonod búgása zavaróan hamis
hang nélkül nem jön a várt oltalom.

Megrekedt ágyunkban bársony illatod
kizavar nem hagyva nélküled éjszakám
hajnalok fényében zavartan baktatok
arcodat keresve haragját ontja rám.

Megfagyott otthonunk jégvirág tanyája
vadludak csábítottak repülni délnek
mosolyod itt maradt szívembe bezárva
most naponta dél felé imádkozva élek.

Parázsként kihunyok álmaidból lassan
új tüzek nem gyúlnak a kiégett hamun
terveink, vágyaink soha fel nem adtam
lelkemben örökre itthon látom magunk.

...

Nézel engem, de mégse engem látsz,
Mosolyogsz rám, de nem rám vágysz.
Beszélek hozzád, de inkább csókolnálak,
Minden percben veled lennék, karolnálak.

Szenvedek, mert nem csókolhatlak meg téged,
Titkolnom kell ezt a vágyat, és félek,
Félek, hogy egyszer rájössz mit érzek,
És ezért nem beszélsz majd velem.

Nem vagy szabad, és én sem vagyok,
Belemászni más életébe, nem akarok.
Tudom, ha megcsókollak te nem viszonzod,
Ezért inkább nem csinálok magamból bolondot.

Ha egyszer látod ezt a verset, és tudod rólad szól,
Hidd el nekem, nem kell más, csak egy csók.
Ha ezt megadod nekem, abban a pillanatban boldog leszek,
Elrakom azt a pillanatot, és örökre elfelejtelek.

...

Hazudsz a szívednek,bár tudnám miért teszed
fájdalmat halmozol lelkedben.
Bátortalan hazugságok kergetnek álomba
szükségtelen a félelem.


Hazudsz a szívednek,sötétség borítja magánytalan
de szomorú életed.
Talán csak egy puha bársony takaró
takarta el gyönyörü két szemed.


Hazudsz a szívednek hogy nekem ne fájjon
leplezed vágyakozó érzéseid.
Kilépnél szerelmes szívem kapuján
de vannak kétségeid.

...

Ne félj attól ha nem fogom a kezed
Belülröl a szívemmel érintelek.
Ne félj,ha jön az éj a sötétség
a holnap napsugarai minket ébresztenek.

Ne félj attól ha nem mondom ki...
a lelkemmel a lelked szeretem.
Ne félj hogy nem találsz rám
a hozzád vezet? utat én is keresem.

Ne félj attól ha messze vagyok töled
a távolság semmit nem jelent.
Ne félj attól hogy egyedül maradsz
er?s,tiszta szerelem az vagy te nekem.

...

Friss tavaszi szell? fújta felém
CSODÁS érzelmek langy illatát.
Mint villámcsapás úgy hasított belém...
Vágyom CSÓKJAID mézédes zamatát.

Véletlen csupán érzelmeink árja.
Sosem gondoltam, hogy létezhet ilyen.
Lelkem csak SZERELMES SZAVAID várja,
Édes érintésedt?l úgy dobog szívem.

Olyan ez nekem, MINT EGY SZÉP ÁLOM,
Melyb?l felébredni sosem akarok.
Rezdüléseidet VISZONOZNI VÁGYOM...

Alig hiszem el, de SZERELMES VAGYOK!
Amit Te adsz, s én adhatok Neked;
Végtelen BOLDOGSÁGOT ÁLMODOK Veled!

...

Nem is tudom,mit mondhatnék Neked,
Örülök,hogy találkoztunk s beszélgettem Veled.
Milyen régóta vártam már erre a pillanatra,
De Te semmi jelét nem adtad,hogy vártad volna.

Szomorú voltam miattad,mindig reménykedtem,
Egyszer csak megszólítasz és azt mondod-tetszel nekem.
Hónapokat kellett várnom erre a napra,
Végre megtörtént,míg versemre a választ megkaptam.

Ha hagynád,hogy végre megismerjél engem,
Szerintem nagyon jó barátok lehetnénk mi ketten.
Ha van egy igaz,?szinte barátod minden napra,
Elmondhatod,hogy szerencsés vagy,hogy megkaphattad.

Szeretném,ha tudnád,az ?szinteség az erényem,
Bármi történjék is,T?led is ezt remélem.
Csak arra kérnélek,ne túl sokat várakoztass,
Az elveszett id?kért,talán még kárpótolhatsz.

Ha tudnád,hogy mennyire vágyom rá,hogy átöleljél,
Kicsit megsimogassál,kicsit szeressél.
Annyira hiányzik egy kedves szó,kis odaadás,
Szörny? napokat élek meg,szívem nem talál vigasztalást.

Nem értelek,mire vársz még,kérlek szeress belém,
Ha csak kicsit is számítok Neked,nem lesz nehéz.
Van valaki a közeledben,ki vágyakozva gondol Rád,
Mindent megadnék azért,hogy végre rám találj.

...