Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

Megint eltelt háromszázhatvanöt nap,
Szépen búcsúztatta óévet a pap.
Sok esemény történt az elmúlt évben,
Töltsük az újat is hasonlóképen.

Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

Ez volt ezerkilencszáz kilencvennyolc,
Az eljövendő és a vége nem nyolc.
Múlt év (mindegy már) volt olyan, amilyen,
Már ezen ne bánkódjunk, ez volt régen.

Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

Nem tudjuk pontosan, hogyan lesz idén,
Függ attól, ki mit fogadott ígérvén.
Függ attól is, hogy kik, mit fognak tenni,
Kiknek teljesülnek ígéretei.

Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

A társadalmon is végigtekintve
Szükség volna több együttműködésre.
Emberek, családok! Mi (!) kell még nektek?
Főként, hogy egymást nagyon szeressétek!

Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

Vecsés, 1999. január 2. – Kustra Ferenc József

...

Szívek repeső öröme karácsony csodája,
Aki most örül... nem lesz fájón üres magánya…
Karácsony szelleme, fájó lelket is átjárja.

Emberek, egész évben nyüzsögnek, jönnek és mennek,
Ácsingóznak, szeretetért, a jóért könyörögnek…
Halk csend, lopakodva segít túlélni a lelkeknek.

Karácsonyi szeretet-cinkos mosoly feldereng ajkakon,
A szél meg ajtót, kilincset ráz és bejönne az ablakon.

Szobánkban csak gyertyák égnek párkányon és ragyog a sok ablak.
Hold is felkelt, benéz, látja, emberek szeretetet aratnak.

Angyalszárnysuhogás, mi halkan, szeretettel zavarja a csendet,
Ez bizony kitölti a jelenben a bensőnket, eszet, és lelket…
Feltölti a már meglévő múltat és a jó emlékezetünket.

Több szál gyertya van a fánkon, és az ők halványas lángja
Villódzva árnyakat rajzol, pislákol a félhomályba…
Fogjuk egymás kezét, énekelünk, ez szeretet mára.

Hol van a múlt, hol van a tegnap, hol van a már elmúlt perc,
Az idő, csak jár, komótosan, a pillanat, a szentperc…
Gyűlölködőnek, helyet nem adni… és ne legyen rükverc.

Lelkünkben terjedjen szét, uraljon... a békesség,
Szívünkben legyen, szeretet és hatóképesség…
Tettünk az életben legyen olyan… dicsérgessék.
.
Függőzár van talán az érzéseim ketrecén,
Szenteste van, törd fel, szeretetteljes vagyok én…
Meglátod, kiül egy öröm mosoly… szám szegletén.

Összegyűltünk, ezt nagyon vártuk... a család apraja és nagyja,
A lélek együttműködését a másik lélek most fogadja...
Ez ma mindenkinek a legnagyobb karácsonyi ajándéka.

Ma a célunk, hogy mindenki igazán örüljön,
Ne hagyjuk, hogy az együttlétre árnyék vetüljön…
Ha szendék ármányló, akkor az elmeneküljön.

Jó így együtt, szívünkbe melegség van és sok hála.
Karácsony szent estéje megérkezett ide, máma…
Jó lenne, ha jól, csak folytatódna, már ma… akárha…

Végül kívánjunk még egymásnak, jóérzéssel, áldott ünnepet,
És gondoljunk azokra, kik már nem örvendeztetnek bennünket…

Vecsés, 2015. december 22. – Kustra Ferenc József

...

Sok-sok ezer csillag-fénynyaláb ringat.
Közben kicsit horkant a szél… pillanat.

Magam vagyok az érzéseimmel,
De tán’ velem fenyőfa, díszekkel…
Ablakon a Hold is bevilágít,
Benne bízok, ő talán nem ámít!

Szobában a feldíszített fenyőfánk ragyog,
Kint az este a holdfénnyel némán társalog.
Lélektavacskámon csónakázik a karácsony,
Kint a jég teljesen beállt a csatornarácson.

Élet beszennyezte jóságom tiszta tavát,
Ismeretlen angyal hallatja égi szavát…
Én meg, küzdöm magamat, egész életen át…

Karácsony van, az én boldogságom határtalan,
Ha ma véletlenül rossz lennék, az akaratlan…
Kint meg, jó nagy köd van, látom, hogy átláthatatlan…

Karácsonyunk, mint puha fészekbe, szobába begömbölyödött,
Ez bizony nagy öröm, mert úgy látom én, a fény megkettőződött…
Ma már láttam, kint a foszló pára, a fenyőfákról csöpögött…

Nincs okom a könnyekre, de térdelve is homályosan látok,
Kreálok majd valamit az életben, amit fánk alatt várok…
És lesz ott majd ajándék szeretet, vigyázva ápolgassátok!

Ma van a szent karácsony estéje, és hívőn hiszem,
A szeretet mindent legyőz, ezt majd én tovább viszem…
Szemetekben az öröm csillogását, majd őrizem…

Lehet, hogy talmi árny, ez a csillogás,
De ablakon beszólt egy angyal: nyomás,
Menj ki a kapuba, vendég jött… ki más?

Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József

...

Felkészítem a
Szívemet, odamegyek.
Halottaimhoz.
*
Csendes a téli
Sírkert, be van havazva.
Minden hófehér.
*
Karácsony napján,
Tisztelegnem kell nekik.
Egyedül vagyok.
*
Itt lakik immár
A rokonságom, végleg.
Ősök… enyémek.
*
Beszélgetek én
Ővelük. Karácsony van.
Közös emlékek.
*
Ők nem halottak,
Csak ide kiköltöztek.
Szívemben élnek!
*
Hó alatt minden,
De így ők is fehérek.
Sírkő nem látszik.
*
A sok zord márvány,
Fehér lepel mögé bújt.
Szeretetteljes.
*
Csendesen mozog
A szellő, hideg átjárt.
Soká időztem.
*
Már megyek haza
Várnak leszármazottak!
Jövőre jövők.

Vecsés, 2015. január 14. - Kustra Ferenc József- írtam: Európai stílusú haikuban…

...

Házak ablakában még meg vannak, látszanak a régi fények,
De a fázós tél hó arcát (nincs is hó!) nem érezzük a télnek…
Pedig már sokan be is állnának fázós partnernek… a télnek!

Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre,
Nagy robbanással indul, mint rakéta, föl a magas égbe…
Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre.

Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
Pont úgy, mint az emberiség... az emberi értékét veszti…
Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.

Még mostanában van rántott hal és méz ízű kalács,
Van még halászlé, meg sütemények, meg mesterszakács.
Karácsonyra tedd le a bánatot, orcádon mosoly legyen,
Kívánjuk, az idei karácsony legyen jó... rutinszeren.
*

(Septolet!)
Régi ösvényeken,
Szenvedélyesen,
Szeretetteljesen,
Igaz karácsonyunk legyen!

Méltóságteljesen, kényelmesen megfigyelhetem,
Heveny szeretetem,
Köztetek elhinthetem.
*

(Senrjú)
A kis gyertyákból
Sugárzik Jézus lelke.
Jő; szíve-lelke.

Vecsés, 2019. december 16. – Kustra Ferenc József

...

Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba.
Napfény, vette az irányt nyugat felé,
Elmegy, mert este már a hideg lelé.
A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja,
Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba.
A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp
De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb.

A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég
Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még,
Később, este már a Hold nevet be az ablakon,
Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon...
Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl
Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl.
Ez talán az év legszebb ünnepe
Szívünk szeretettel legyen tele.

A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón,
S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón.
Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás,
De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás.

Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők,
Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők.
Karácsony-este a boldogság madara ide száll
Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál.

Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel,
S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel.
Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok
De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok.

Madár reppent fel, jeges-hideg égben,
Most falevél, nem hull alá a térben.
Igaz szeretet csak terjedjen a légben,
Az igazság szava ne vesszen a régben...

Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József

...