Hónapok elteltek, hogy azt mondtad nekem,vége!
Elteltek hónapok, hogy nem láttalak Téged!
Azt hittem az id?, gyógyír lesz sebzett szívemnek,
De a sebek csak nem gyógyulnak,még mindig véreznek!
Egyetlen gyógyír, mi szívemet gyógyítja,
Egy-egy levél amit kaphatok még t?led!
Tudom ennél többet nem várhatok t?led,
Mert tudom szíved másnak adtad, Én nem férhetek bele!

A levél mit kapok t?led, kicsit jobbá teszi létemet.
Szívemnek ez gyógyír ezt köszönöm Neked,
Igaz, sokáig nem tart a gyógyír, szívem újra csak vérzik!
Reményem, ami volt hónapokkal ezel?tt,
Hogy még talán enyém lehetsz, úgy mint azel?tt!
De ez a remény elszállt, már nem is remélhetek,
Hogy egyszer megint úgy mint rég egy kicsit az enyém lehess.

...

A sötétségben a fényt te adod nekem.
Az életem boldoggá teszed azzal,hogy vagy nekem.
A sötétségb?l a kiutat Te mutattad meg nekem.
Így fényben élhetem boldog életem veled!

Nem kérdem, mit érzel, nem kérek semmit, csak azt, hogy ölelj
A sötétségben a fényt te adod nekem.
Az életem boldoggá teszed azzal,hogy vagy nekem.
A sötétségb?l a kiutat Te mutattad meg nekem.
Így fényben élhetem boldog életem veled!

...

Valójában, még nem tudom ki Vagy, de a léted felvillanyoz engem!!!!
Szívem a Tiéd csak ennyit tudok, mit tálcán nyújtok neked!!!!
Ölelésed hiányzik nekem, mint a hab a torta tetejére!!!
Légy Te az én napsugaram mi életem be aranyozza!!!
Vigyázz a szívemre hogy ne törjön össze darabokra!
Had melegítsem szívedet szívemmel, mi oly boldoggá tesz engem!!
Vész harang ne konduljon soha kett?nk közt meg!!
Hadd legyen béke napsugár az életünkbe!!!
Az élet rövid, használjuk ki amíg lehet!!!

...

Álmomban egy helyen jártam
Ablakodnál ott tanyáztam
Ott ért este és ott ért hajnal
Mindig-mindig azzal a dallal.

Az a dal mely kett?nk szívét
Összeköti míg tart a lét
Felcsendül és emlékezem
Mit jelentesz te most nekem.

Ugyanazt mint akkoriban
Jógázgattál a koliban
Bejutottam, meghallgattam
Hanger?t jól ráadtam

Hogy ott bent a teremben
Elmondhassam azt neked:
A szomszédban a fiú
Nagyon nagyon szeret.

Nem változott semmi, bár nehéz hinni
A fiú most is tud úgy szeretni.
Nem csak tud, de teszi is,
Megihleted, látod te is

Ennyi verset, ennyi szépet
Soha nem írt senki néked.

Bárhogy döntesz, bármit teszel
Verseivel boldog leszel.
Ha nem bízol, csak elolvasod,
Szebben indul majd a napod.

De ha bízol, adsz egy esélyt
Odabújik mindig melléd.
És a versét minden napra:
Közvetlenül neked mondja.

Neked mondja, megsimogat,
Megdicséri mosolyodat.
Ha morcosan térsz nyugovóra:
Gondja lesz majd szép álmodra.

Ha viszont már nem adsz esélyt
Szomorúan ír majd esszét.
De elküldi, és életedben
Vár majd egy vers minden reggel.

Egyetlen vers minden reggel,
A nap hogyha forrón felkel
Benézve az erkélyeden
Azt lássa hogy emlékezel.

Emlékezel a fiúra,
Ki életedet jól szétdúlta.
De emlékezel arra is:
Hogy jó is volt - ha néha is.

Én így ?rzöm a történteket:
Rád gondolok és emlékezek.
És ahogyan az id? telik
Egy kis kötet majd megjelenik

És ha testem hagy majd cserben
Koporsómban benne legyen
E kis kötet, és fényképed
Hisz érted éltem - ha nem is érzed.

...

Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...

B?nöm van, és most vezekelek.
B?nöm van, mert veled ostobán viselkedek.
Kimondtam mit rosszul gondoltam, és érzékelek.
B?nöm megbocsátani, talán nem is lehet.

De kérlek légy megbocsátó velem!
Tudatlanságból való b?nöm nézd el nekem.
Butaságom miatt az érzés fájón belém hasít,
Tudom, a te fájdalmad nagyobb, ez téged t?lem eltántorít.

De fejemben a gondolatok körülötted keringenek.
Szerelmem megbántottalak, de te kérlek ne tedd!
Mert nem ellenedre akartam tenni mit teszek.
Hagyd, hogy rendbehozzam b?nöm mit tettem veled.

Hiszem, hogy szeretsz, és megbocsátasz nekem.
Id?vel a szíveden ejtett sebed begyógyítja szerelmem.
A könny a múlté lesz, és nekünk boldogság terem.
Mert én is szeretlek szép kedvesem!

...