Ismerem az arcod de mégsem látom,
érzéseid tükörképét a lelkembe zárom.
Mérföldek nyomában követem életed
s mégsem találok rád,elijeszt a félelem.
A sötétség ura áll az utamba
érinti reszketö testem,
szárnyaló t?zmadár vágtat sebesen felém,
szívem kitépi hogy szerelmed elfelejtsem.

Vágtató t?zmadár nem tudod mit teszel,
kitépett szívemmel halott leszel.
A sötétség ura már nem áll az utamba
szívem gyémánttá változott,
a szerelmi zálog jelképére,légy hát átkozott!
S mi lesz tovább velem?
Lelkem a mennyekbe száll
s majd ott örökre a tiédre rátalál.

...

Hol van az a lány kinek a szívem adnám?! én nem kérnék cserébe mást csak szeressen néha napján! volt már kinek adtam de el dobta azóta is gyógyítgatom szívem, de sajnos hiába hisz feledni nehéz és a múlt árnyéka körbe vesz, de remélem egyszer sikerül és minden sokkal jobb lesz! ezért hát várom azt a lányt ki segít feledni! És meg tanít újra tiszta szívb?l szeretni!

...

Mit is mondjak, hisz el?tted nincs titok,
Veled nincs rossz, csak jó pillanatok.
Öröm tölti el bens?met, mikor csak velem vagy,
Bár csak együtt lennénk minden egyes nap.
Hazudni nem tudok, az igazat mondom,
Lehet ez b?n, de szeretlek... nagyon!
Szeretlek

...

Van egy nagy hibám, amit nem mondtam el eddig,
Csak te rád gondolok reggelt?l estig.
Remélem megbocsátod nekem ezt... kérlek!
Mert mindig szeretni foglak amíg csak élek!
Szeretlek

...

Ülj le mellém dallamos esti fény
vágylak mint ölelést síró hang
félhomályba burkolózott remény
nézi lopva, hogy áldozom magam.

Gondolatom untalan falnak szalad
tengerek jéghideg mélye ha bánt
hiszem és vallom az álmom szabad
érintésed nélkül elmém visszaránt.

Felúszom újra ha van éltet? szód
élni taníts meg lobbanékony hit
boldogan sodorna veled a sors
nélküled ölel? magány szorít.

Pillanat játéka igéz? szép szemed
elhagyott párnád fejemnél pihen
mostantól szobánkban ne lássak teret
? tudja kívülem combod íze milyen.

Eldobom messze, csak kín a képzelet
bújtattam tested ha széllel dacolt
nélküled lángra gyúlt szép ígéretek
nem lesznek, épp ezért fáj ami volt.

Ide már testem csak hálni jár haza
poharad rúzsnyoma ?z, és csábít
Ajkadon pihen? gondolatom halad
Szádra az itt maradt csókom áhít.

Én leszek a reggeli pillanatod is
beleszólok halkan füled nyaldosom
telefonod búgása zavaróan hamis
hang nélkül nem jön a várt oltalom.

Megrekedt ágyunkban bársony illatod
kizavar nem hagyva nélküled éjszakám
hajnalok fényében zavartan baktatok
arcodat keresve haragját ontja rám.

Megfagyott otthonunk jégvirág tanyája
vadludak csábítottak repülni délnek
mosolyod itt maradt szívembe bezárva
most naponta dél felé imádkozva élek.

Parázsként kihunyok álmaidból lassan
új tüzek nem gyúlnak a kiégett hamun
terveink, vágyaink soha fel nem adtam
lelkemben örökre itthon látom magunk.

...

Egy érzés, mely rossz és mégis jó tud lenni,
Fáj, és mégis akarom még érezni.
Az a tekintet mi üres, de mégis szeretném ha vággyal lenne teli,
Nem akarok t?le igazán semmit, csak neki tetszeni.

Lehet nem is tudom mit akarok,
Vagy tudom ezzel az érzelemmel bajt kavarok.
Nem, nem a szerelemre gondolok,
Hanem a heves érzelemre, mely csak úgy lobog.

Lehetne bel?le szerelem, ha ismerném ?t igazán,
Az is lehet, egyébként utálnám.
De így jó csak a szemébe nézve,
Nem tudva milyen nem ismerve.

A szemei, a kisugárzása, mely lényem rabul ejti?
De azért a szívem is megérinti.
Mi ez? Még nem tudom, nem sejtem,
De érzem, jobb ha érzelmeim elrejtem.

Egyszer érzem kell nekem,
Érzem már nem bírja a szívem.
De van, hogy rájövök ez bajt hozna rám,
Mert már megkapta más.

Nem tehetek ilyet, nem lehetek ilyen,
Másnak rosszat tenni, hogy jó legyen nekem?
Nem, inkább szenvedek én, mint miattam más,
Könyörgöm haljon meg ez az er?s vágy!!!

...