Ez a nyár egyik áldása

Zúduló zivatar
Áztatja földet, füvet, fát.
Kitisztult levegő.
Sűrű párafelhő
Trópusi esőerdőben…
Zöld szín félhomályban.
Események vége,
Emberek lelke fájdalmas.
Sötétség kezdődik.
Növénynek nagy áldás
A friss, langymeleg esővíz.
Szél, esernyőt fordít!
Fűszálak sarjadnak.
Rügyek pattannak ágakon.
Zöld újjászületés.
Haza indul a nép,
Már egy jó ideje sötét.
Órákig így marad.
Erdő szélén, őzek
Már pocsojában vágtatnak.
Biztos megijedtek.
Dús lombkoronáktól
Zöldek erdők és ligetek…
Madarak otthona.
Az ég fekete lett,
Csillagok világítanak.
Ilyen az éjszaka.
A fű még vízeses.
Madársereg újra dalol.
Jó tiszta levegőn.
Zöld növénytakaró
Virágoktól színesedik…
Allergiaszezon.
Utcai veszélyek,
Előjönnek az állatok.
Biztonság hiánya.
Égbolt is kitisztult,
Este előtt, a nap is süt.
Lesz-e nagy-bíbor fény?
Vérvörös alkonyfény
Smaragdzöld lombokra vetül…
Mélybarna levelek.
A pihenő idő,
Tartja még a sötétséget.
Órákig szünetel.
Bajban a bőszoknyás
Nők, szélben bíz’… nyakba szoknya.
Eső elállt, látvány…
Napsugár tündöklő.
Pázsiton harmatgyöngyöcskék.
Csillogó, zöld szőnyeg.
Kánikula nélkül,
Mert a hőmérséklet lemegy.
Ilyenkor kellemes.

Vecsés, 2023. július 8. – Pápa, 2023. július 27. - Arad. 2023. július 20. -Kustra Ferenc József- íródott: 3 szerzős Renga-szerű HIAQ csokorban. (6-8-6) Én írtam az esőről. A szépen zöldült természetről Nagyné Vida Renáta és az esti sötétedésről: Ghica Izabella Iasmina irt.

...

Öreg testben öreg lélek,

Elmeséli mostan néked.

Hogy kergette szíve vágyát,

Hallgasd meg hát balladáját.



Ifjú délceg gondolt egyet,

Nem telhetnek így a percek,

Órák, hónapok s évek,

Hogy e balga fukar népek,

Nem lelik mi szívet éltet.



Szép szavakat nem hallott már rég,

Bókra s udvarlásra nincs is már igény.

Bántotta lelkét e puszta tény,

Hogy az emberb?l kihal a szenvedély.



A csók mi régen szerelem pecsétje volt,

Ma játék s tisztasága zord.

Boldogságot tárgy okoz csak,

Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.



De álj! Hol marad a tiszta lélek!

Példát adok majd ti néktek!

Nem kell ide pénz se gyémánt,

Hogy a lelked szépen széttárd!



Elkezdte hát hosszú útját,

Szétszórta a bókok bókját.

Öntözte az élet fáját,

Szerelemnek violáját.



Tette ? ezt nagyon bátran,

S hogy ember jobbá váljon.

Teltek múltak hosszú évek,

Egyre n?ttek a remények.



Példa ím volt: hajolt bókolt,

minden hölgynek kezet csókolt.

Tépett szívet összezavarta,

Szava a lelket simogatta.



De volt ? neki titkon vágya,

Meglegyen az ? mátkája.

Kereste is szüntelen,

Járt poklon s egen.



Korszak ellen fogott kardot,

H?sként vívott lélekharcot.

Ámbránd lelke nem sejthette,

Hogy saját maga lesz a veszte.



Volt közel s távol, határon innen és túl,

E történetre mégis, bús végzet borul.

Kinyílt a szem, hogy e rút században,

Mit ér a szív, ha páratlan.



De a vagyon többet ér másnak,

Minden vágyat el is áshat.

Mivel neki kincse nincsen,

vesztes lett az életringben.





Nem akadt e földön kinek szíve kell,

Így a halál magányosan ragadta el.

Szíve megszakadt......

S a tanulság mi néktek megmaradt,

Egy fecske........... nem csinál nyarat!

...

Álmaim hazudtak,
Mikor téged mutattak.
Imáim mindhiába,
Csendben elbuktak.
Látom már,tisztán.
Szándékod hatalmát.
Akárhogy is titkolom,
Fáj az igazság.
Látom már tisztán,
Mennyit is érek.
A szerelmemet,
E perct?l,garasosan mérem.

...

Ha felmegyek az égbe, széjjel nézhetek végre.
Láthatom szeret? szíved, angyali tekinteted, tiszta lelkiismereted.
Ha felmegyek az égbe, megsimogatom puha orcád végre, csókolom a kicsiny szád és ölelem tested forróságát.
Ha felmegyek az égbe, üzenem hogy gyere hozzám végre, boldogságot hozzál szívembe ölelj át a végtelenbe.

...

Veled a szerelem édes fájdalom,
?rülten szeretlek neked megvallom.
Nem tudom mióta, és nem tudom miért,
de mióta szívem szívedhez elért,
kicsit meghalok minden csókodért.

Felgyújtottad bennem a szerelem lángját,
tudtomra adtad szíved titkos vágyát.
E két vágy közös pontra ért testünkben,
és kitör hisz oly er?sen izzik benn,
gátja nem lehet gonosz ember, sem akarat.

És jött a csoda napja, karomban talállak,
felkelti bennem az ?si buja vágyat.
Csókot ontok rád, több százat is halomba,
tested szerelemt?l remegve omlik karomba.
Testet ölt az álom mit tiszta érzés táplál.

?szinte szerelem szeretkezésünk tápja,
nem is vágunk közben egymás szavába.
Nem kell itt beszéd, csak mozdulat. Gyengéd!
Két szerelmes ember abból mindent megért.
És a testek szótlan egymáshoz szólnak.

Mert beszél a test, mit beszél szinte kiált.
Vágyat vágyra követelve eltörli a hiányt.
A hiány mit eddig nem töltött ki senki,
nem is tudott, nem volt szerelme! Ennyi!
De mi tudjuk, szíveink egymásra találtak!

De ekkor horgonyzott le szívünkben a bánat.
Egymásé nem lehetünk rablánc fogja ágyad.
De élhetünk a titkos légyottokkal bátran,
beteljesüljön szerelmünk kis hálószobádban.
Szerelmünkre így lesz, csak egy kis fájdalom.

...

Te megfogantál bennem egykoron,
cseppenként azóta is n?sz velem,
sóhajom ül hév-dobbanásodon,
szívkamrám örök létezést terem.

Ahogy mécs fénye szobába reked,
úgy ragyogsz bennem, mint tiszta lélek,
átadom mind-rezdülésem neked,
és én... majd, a tieidb?l élek.

...