(3 soros-zárttükrös csokor)
Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján,
Semmi hangok nem jönnek nagy rohanvást, szelek szárnyán…
Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján.

(leoninus)
Ülünk a csendben, tó tükröt tart éppen, lelkünk csitul, hol nyugalom van a létben.
*
A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…
Igy aztán nekünk is haza kell aludni menni?
A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…

Nap fénye lehull, megy aludni, mi is indulunk haza, s talán ma korán bújni.
*
Badacsony fölött az azúr besötétedik,
Az éj sötétje teljese ránehezedik…
Badacsony fölött az azúr besötétedik.

Leheletnyi sötét az est Badacsony felett, rátelepszik, mint súlyos igézet.
*
Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom,
Már Badacsonyi szőlős kerteket nem is látom…
Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom.

Reánk száll a nyugalom sötétje, már elpihen a hegy oldalán, szőlős kertje.
*
Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet,
Igy tudjuk élvezni ezen mese szép, víz-élvezetet…
Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet.

Szél sem mozdul, selymes a víz habja, tükörként ring a tó, béke lakik abba.
*
Így estfelé a hőség már különösen nem támadt,
De még nem enged a melegből, hő még, tán’ már fáradt…
Így estfelé a hőség már különösen nem támadt.

Est jön, s a hőség már nem űz, nem támad, még tart a meleg, de lángja lohad, fárad.
*
A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad,
A szépség, sötétedő napvég, ma a mienk marad…
A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad.

A nyugalom, ma este nekünk marad szépen, Nap búcsúzik, s fény pihen az éjben.

Vecsés, 2025. márc. 7. – Siófok, 2025. jún. 29. -Kustra Ferenc József -Írtuk: kétszerzősnek. A 3 soros zárttükrösöket én írtam, leoninusokat Gránicz Éva. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, utána a 2. és 3. sort egyben, igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága…

...

Mindenfelől föl... bánat és emberiségi bú tör föl…
Ember, beteges bánatba zuhan… rossz sors előzuhan.
A fronton hanyagságot előidéző… lövést hallott!

(Haiku)
Sűrű csend reped,
Rossz sors árnya lép elő.
Egy lövés dörren.
*
Bú emelkedik,
Emberiség zuhanás.
Lövés csendbe hull.

A bánatosnak szerelem épp’ nem jut, már nem idézi, már nem akut.
Vadászok nézik a varjak harcát, közben képzelik ennek másságát.
Sok fekete madár, mint ördög leple, emberi létnek enyészete!

(Hiaku)
Szerelem immár nincs,
Vadász néz varjukat némán.
Sötét már az égbolt.
*
Varjak közt nagy zaj van,
A szívekben néma vihar.
Nem jön már a holnap.

Az emberi fajt, sokszor számtalan kérdés roppantul vegzál… máskor…
Máskor a téves döntések rontják helyzetet, tévúton a lelkek…
Bármilyen vágyott a nap, még a halál is írat… misézik a pap.

(Senrjon)
A roppant ködös úton,
Kérdések rágják szívet, lelket.
Misézik a pap.
*
Sebekből kinő a hit,
Szív vezérel, nem a félelem.
Sarjad a remény.

Emberiség megváltozására lenne szükség… ó, ezen emberiség?
Tele a világ koholt vádakkal, meg persze rosszindulatú májakkal.
Kellő szükségek sincsenek érdemben kielégítve, harc meg ízibe…

(Kínai, csi-csüe versforma. 4×7 szótag. Rímképlet: a a x a)
Változni kell embernek,
Hazugság hull, mint pelyhek.
S a közöny mégis itt nyom,
Éhség, harc: mindez szívnek...
*
Kővé dermed... szívdobban,
Szél visít sárga porban.
Remény ül sápadt csendben,
Nap sír vértakaróban.

Éjjel látni ezüst csodát, Holdat meg a csillagokat, reggel elhullajtókat.
Hajnalban éled színesben nap, az még fényesebb, mindenki ébred… kesernyésebb.
Van, aki ekkor berúg, van, aki kirúg, van, aki belezúg… tehénke meg múg…

(Tíz szavas)
Éjjel ezüst Hold, csillag ragyog,
Hajnalban a szív fájva dobog.
*
Éj suttog, a csillag mesél,
Hajnal jön, minden másként él.

Vecsés, 2025. március 7. - Siófok, 2025. június 21. Kustra Ferenc József -Gránicz Éva- írtuk: kétszerzősnek, alloiostrofikus versformában.

...

(leoninus)
Ha mikor remeg a föld és reszket a levegő… hej bizony, szikrafény is esendő…
Ha már gondolat is fáj, tán’ elfeledett szóra… miért hallgatnál súlytalan jóra?
*
(tíz szavas)
Föld remeg, reszket a szó,
Szikrák között hallgat a jó.

(senrjú)
Fáj a gondolat
némán, súlytalan a jó.
Szikra elrebben.
**

(leoninus)
Ha már elmúlt a vágy és már semmi a remény… ordító a fájdalom, ami kemény…
Ha majd elcsituló, béna némaságban nekem visszhangzik csend… múlt, újra sorend.
*
(tíz szavas)
Elmúlt a vágy, kemény a fájdalom,
Némaságban visszhang a sorsom.

(senrjú)
Remény már semmi...
ordít bennem a csend is.
Múlt újra rám lép.
**

(leoninus)
Ha könnytelen szembe, port hint a szél… végtelenbe veszve, hull összes levél.
Ha szív mán magányos és várja halált… lemerült test biz’, nem leli többé hazát.
*
(tízszavas)
Szél port hint a szemre,
Levél hull, szív várja csendbe.

(senrjú)
Könnytelen szem áll,
szél viszi, mi még maradt.
Szív, hazát se lel.
**

(leoninus)
Ha rendetlenséget ember rendezni képtelen… elintézi… lesz a Föld néptelen.
*
(tízszavas)
Rendet sehol nem lelünk,
Föld elnémul, az ember volt velünk.

(senrjú)
Képtelen a rend,
Rendetlenség nő... rend kell!
Csend lesz örök úr.

Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. május 29. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősként. Én anaforás leoninusban, Darók Eszter: „Ha” c., mint ötletadó verse alapján. A tízszavasokat és a senrjúkat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.

...

Ő intézte a női lovasnapot... Lesz még ő bárónő...

Ügetve vágtatok a lovam hátán, sokak várnak már a vártán…
Én vagyok, mint gróf a környék ura, igazi, nem hamis és buja.
Vannak itt messzebbről jött grófok és grófnők, urak, nem bábok.
*
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
Csodálják, a tekintete súlyt hord, parancs a szava.
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
**
Az én családom a környék tulaj-ura, gazdagságom: az ezres gulya.
Grófnőm meg ügyeli a kerti földeket, dolgoztatja a cselédeket.
Velük jó kapcsolatba van, sok a munka, de mindenki eszik naponta.
*
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
Grófnő a cselédeket dolgoztatja, sok a munka.
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
**
Én most megyek a női lovasnapra, de itt nem lesz ok semmilyen borúra!
Míg elvoltam intézőnőm volt az irányító, egyben volt az elme-világító…
Ő a nő-poéta társam, butaságot pusztító… versek írására lázító.
*
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító,
A poéta társa lettem, az elme világító.
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító.
**
Már látom várakozókat… meglátott a női főbíró… ó, sikoltozásokat!
Már látom poéta-társ intézőnőmet, szerzek neki bárónői címet, késztet.
Közeledek, nő a zsivaj-lárma, lovak várnak, tapodnak, indulunk versenynapnak…
*
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Bárónői címet kapok, mert késztetem... szíve tárt.
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.

Vecsés, 2025. április 12. – Siófok, 2025. április 13. -Kustra Ferenc József- írtuk a női lovasnapokra tisztelettel. Én írtam a leoninust! Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta: a három soros zárttükrös versszakokat.

...

Filozofikus hétköznapi pszichológia…

(szakversszak)
Minden döntés, maga az idő, pillanat és eltelik az idő.
A magány is ravasz, mert a társtalálás épp’ megy, messze egy arasz.
Persze kinek, hogy megy az idő, sőt van olyan, hogy genyón lekezelő
És
Még az is játszik, hogy idő csupasz, de lehet, hogy szemétűl pimasz!

A döntés sora nehéz, lehet nem kedvező, baj, ha lefékező.
*

Nem segít,
ha döntés lefog.
Lassulunk.

Magány hajt,
társat űz vakon.
Messzeség.

Az idő,
rongy módon játszik.
Ránk se néz.

Vecsés, 2024. október 29. – Siófok, 2025. május 5. -Kustra Ferenc József- írtam: filozofikusan, pszichológiai szakversszakban. Szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva: a HIQ-kat írta.

...

Hódolnék
Nagy szerelemnek…
Hevenyül!

Lángol a szívem,
vakmerő vágy hevenyül.
Sóhajom repked.
*
Hódolnék
Óh! Szerelemnek…
Hevenyül!

Óh, szép szerelem!
Szív ajtaját döngeted.
Jöjj, ne késlekedj!
*
Hódolnék
Mély szerelemnek…
Veszettűl!

Őrület határ,
mélységekbe zuhanok…
Vágyam tombolón…

Gyál, 2025. április 4. - Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtam: HIQ- ban a páratlanokat. A párosakat meg írta senrjúban: Gránicz Éva szerző-, és poéta társam.

...