(10 szavas)
Ha nem inged, ne vedd magadra,
Tested, még végül elkoszolódna…
*

(Senrjon)
Emberben nincs szeretet?!
Borzalom, hogy fő-faj ilyen lett!
Vég előjele?
*
Emberben nincs szeretet?!
Oroszlánoknál van-e ilyen?
Kipusztulnának.
*
Emberben nincs szeretet?!
Elefántoknál nincs hiánya.
Családszeretők.
*
Emberben nincs szeretet?!
Emberiség, modernség, kütyük.
Embertelen lét.
*
Emberben nincs szeretet?!
Okos telefon… Társak hiány.
Személytelenség.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nőknek karrier! Férfi vemhes…
Kézen állva járj?
*
Emberben nincs szeretet?!
Női identitás kiveszős.
Legyőzni férfit…
*
Emberben nincs szeretet?!
Férfi identitás sincsen már.
Szűnő apaság.
*
Emberben nincs szeretet?
Apa, anyaminta kis is vész?
Más népeknél is?
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyermeknevetés kihalóban…
Gumibaba nők!
*
Emberben nincs szeretet?!
Nők egyre férfi gyűlölőbbek…
Edzőteremben.
*
Emberben nincs szeretet?!
Főzni minek? Gyerek pizzát kér.
Gyomorbetegség.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nő nem főz, mert mosogatni kell...
Körme letörik!
*
Emberben nincs szeretet?!
Férfi, telefont nem rakja le...
Hűtőben van sör?
*
Emberben nincs szeretet?!
Együttműködés nagy hiánycikk…
Magányos hősök?
*
Emberben nincs szeretet?!
Vasárnap. Család. Gyorsétterem.
SMS –eznek egymásnak!
*
Emberben nincs szeretet?!
Normális a lét, ha van cola?
Gyümölcsteákat?
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerekekkel, jó kirándulás…
Videó játék.
*
Emberben nincs szeretet?!
Kisbabanevelés TV –vel… Nézi!
„Neveletlen” lesz!
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerek telefonja legdrágább!
Nevelés helyett…
*
Emberben nincs szeretet?!
Isiben is legyen, legmenőbb!
Csak drága legyen.
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerek részeg? Most, gyomormosás…
Nem baj kicsikém...
*
Emberben nincs szeretet?!
Család nyelvezet: káromkodás!
Szülő a szidott…
*
Emberben nincs szeretet?!
Szülő, biz’ nem együttműködő.
Honnan is tudná?
*
Emberben nincs szeretet?!
Mint tűzvihar terjed butaság!
Nem szok’ olvasni.
*
Emberben nincs szeretet?!
Más nációknál nyolc gyerek van…
Erős hitűek.
*
Emberben nincs szeretet?!
Elbutuló sok társadalom!
De majd megszűnnek!
*
Emberben nincs szeretet?!
Egyes népek már eltűnőben…
Tudatlan ragály.
*
Emberben nincs szeretet?!
Honnan, mitől lenne szeretet?
Sok a bunkócska!
*
Emberben nincs szeretet?!
Ember jó dolgában meghülyült!
Tűnő visszaút!
*
Emberben nincs szeretet?!
Ember a kifinomult agyú!
Felsőbbrendű lény…?
*
Emberben nincs szeretet?!
Szép-fontos szeretet, de nincsen…
Sötétség, mint köd!
*
Emberben nincs szeretet?!
Szeretet szépsége kellene!
Az munkával jár…
*

(Bokorrímes)
Fél a pár, több gyerek sokkal többet eszik, az sokba kerül.
Pedig egész évben spórolni kell. Balira elmenekül,
Nyaralás okán és ott pénzt szórja. Szegényen hazakerül.
*

(3 soros-zárttükrös)
A krokodilok kétszázhatvan millió éve földlakók!
Közben meg csak diónyi az agyuk. Identitás megtartók…
A krokodilok kétszázhatvan millió éve földlakók!
*

Emberben nincs szeretet?!
Aki nem tud szeretni, hogy él?
Jó sokan vannak!
*
Emberben nincs szeretet?!
Csak szabadsága, joga legyen…
Lelkének ez kell!
*
Emberben nincs szeretet?!
Azt talán tudja hol a helye?
Templomba nem jár.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nem tud szeretni, nem is hívő…
Más népek meg, hogy?
*
Emberben nincs szeretet?!
Igénytelen, identitás sincs…
Uri ön-buta...
*
Emberben nincs szeretet?!
Külön lakás, okos telefon…
Cehet ki állja?
*
Emberben nincs szeretet?!
Mi lesz velünk, csak úgy eltűnünk?
Ez Istennek útja?
*

(Senrjú)
Gonosz butaság.
Azt állítják ez-az... jó!
Ember lesz vesztes.
*
Szeretetlenség,
Együttműködés hiány.
Önfeloldás gyors…
*
Életerős faj
Saját módszerrel legyőz!
Gyengék pusztulnak.
*
Nekik oly’ fontos:
Majd elköltözünk Marsra!
Szeretetlenül.
*
A krokodilok?
Értik élet lényegét.
Igazi siker.
*

(10 szavas)
Ha nem inged, minek vennéd magadra?
Tested, koszba bele ragadna…

Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc – Íródott: fél-haiku lánc-szerű senrjon-csokor versformában és Alloiostrofikus versformában.

...

Ez a nyár egyik áldása

Zúduló zivatar
Áztatja földet, füvet, fát.
Kitisztult levegő.
Sűrű párafelhő
Trópusi esőerdőben…
Zöld szín félhomályban.
Események vége,
Emberek lelke fájdalmas.
Sötétség kezdődik.
Növénynek nagy áldás
A friss, langymeleg esővíz.
Szél, esernyőt fordít!
Fűszálak sarjadnak.
Rügyek pattannak ágakon.
Zöld újjászületés.
Haza indul a nép,
Már egy jó ideje sötét.
Órákig így marad.
Erdő szélén, őzek
Már pocsojában vágtatnak.
Biztos megijedtek.
Dús lombkoronáktól
Zöldek erdők és ligetek…
Madarak otthona.
Az ég fekete lett,
Csillagok világítanak.
Ilyen az éjszaka.
A fű még vízeses.
Madársereg újra dalol.
Jó tiszta levegőn.
Zöld növénytakaró
Virágoktól színesedik…
Allergiaszezon.
Utcai veszélyek,
Előjönnek az állatok.
Biztonság hiánya.
Égbolt is kitisztult,
Este előtt, a nap is süt.
Lesz-e nagy-bíbor fény?
Vérvörös alkonyfény
Smaragdzöld lombokra vetül…
Mélybarna levelek.
A pihenő idő,
Tartja még a sötétséget.
Órákig szünetel.
Bajban a bőszoknyás
Nők, szélben bíz’… nyakba szoknya.
Eső elállt, látvány…
Napsugár tündöklő.
Pázsiton harmatgyöngyöcskék.
Csillogó, zöld szőnyeg.
Kánikula nélkül,
Mert a hőmérséklet lemegy.
Ilyenkor kellemes.

Vecsés, 2023. július 8. – Pápa, 2023. július 27. - Arad. 2023. július 20. -Kustra Ferenc József- íródott: 3 szerzős Renga-szerű HIAQ csokorban. (6-8-6) Én írtam az esőről. A szépen zöldült természetről Nagyné Vida Renáta és az esti sötétedésről: Ghica Izabella Iasmina irt.

...

Lázálomban... ábránd

Érzés él, szunnyad!
Nem fél, a széllel szárnyal.
Érintés hiány.
*
Érzés felébred,
Szellő, vad széllé éled!
Szív is bizsereg.
*
Simogatásod
Észveszejtő, remegek!
Vesztő élvezet…
*
Térdem már inog,
Szél száll, minket nem kímél.
Simítom nyakad.
*
Vágyam, már ébred,
Csókod, szinte már érzem.
Meleg a nyálad.
*
Szerelem vihar
Képében tépem ruhád.
Bőrruhád… marad.
*
Vágyunk, mint tarló,
Oly’ mint sokágú villám.
Zúgó vágytenger.
*
Bensőm is remeg,
Vágy, agyamat uralja.
Illatod… tarol.
*
Perzselő vágyban
Élve… elvesznék veled…
Orgazmus hegyek!
*
Szerelemünk és
Az érzelmünk… egyesül!
Orgazmus csörte.
*
Szélvihar tombol!
Testünk egymásba… simul…
Nagy egybeforrás…
*
Szerelemvihar!
Vágyban ázott vonaglás…
Kéj... tengerrengés!

Vecsés, 2018. április 1.– Kustra Ferenc József- Jurisin Szőke Margit azonos c. versének átirata senrjú csokorban, a szerző engedélyével.

Jurisin (Szőke) Margit
Vágyálomban... káprázat
Lázálomban... ábránd

Az érzés szunnyad... de él,
Szárnyalni széllel nem fél.
Érintés kell, s szárnya nő,
Száll, mint szélben keszkenő.

Add kezed, érzés ébred,
Szellő széllé lesz... éled.
Szél lévén, már nem kímél,
Már ott jár közel szívnél.

Simogasd nyakam... érzem,
Szél fúj fát, inog térdem.
Csókodtól vágy is ébred,
Mint orkán, ruhám tépjed.

Vágy perzsel, miként villám,
Hulljon ránk esőcsillám.
Szélviharban légy velem,
Szoríts magadhoz... engem.

Vihar tombol, nem csitul,
Testünk egymásba simul.
Átázva... kéjben, vágyban,
Vonaglás avarágyban.

Szabadka, 2017. október 7.

...

Öreg testben öreg lélek,

Elmeséli mostan néked.

Hogy kergette szíve vágyát,

Hallgasd meg hát balladáját.



Ifjú délceg gondolt egyet,

Nem telhetnek így a percek,

Órák, hónapok s évek,

Hogy e balga fukar népek,

Nem lelik mi szívet éltet.



Szép szavakat nem hallott már rég,

Bókra s udvarlásra nincs is már igény.

Bántotta lelkét e puszta tény,

Hogy az emberb?l kihal a szenvedély.



A csók mi régen szerelem pecsétje volt,

Ma játék s tisztasága zord.

Boldogságot tárgy okoz csak,

Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.



De álj! Hol marad a tiszta lélek!

Példát adok majd ti néktek!

Nem kell ide pénz se gyémánt,

Hogy a lelked szépen széttárd!



Elkezdte hát hosszú útját,

Szétszórta a bókok bókját.

Öntözte az élet fáját,

Szerelemnek violáját.



Tette ? ezt nagyon bátran,

S hogy ember jobbá váljon.

Teltek múltak hosszú évek,

Egyre n?ttek a remények.



Példa ím volt: hajolt bókolt,

minden hölgynek kezet csókolt.

Tépett szívet összezavarta,

Szava a lelket simogatta.



De volt ? neki titkon vágya,

Meglegyen az ? mátkája.

Kereste is szüntelen,

Járt poklon s egen.



Korszak ellen fogott kardot,

H?sként vívott lélekharcot.

Ámbránd lelke nem sejthette,

Hogy saját maga lesz a veszte.



Volt közel s távol, határon innen és túl,

E történetre mégis, bús végzet borul.

Kinyílt a szem, hogy e rút században,

Mit ér a szív, ha páratlan.



De a vagyon többet ér másnak,

Minden vágyat el is áshat.

Mivel neki kincse nincsen,

vesztes lett az életringben.





Nem akadt e földön kinek szíve kell,

Így a halál magányosan ragadta el.

Szíve megszakadt......

S a tanulság mi néktek megmaradt,

Egy fecske........... nem csinál nyarat!

...

Messze fújt, túl messze,
Az élet t?led.
De minden gondolatomba,
Minden mondatomba,
Minden egyes szavaimban,
Ott vagy, elrejt?zve.
Hiányzol, talán néha,
Talán csak a világ,
Vagy a sors ily kegyetlen.
Kedvesen mosolygok,
Csak a napfelkeltét várom,
De hiányod, akkor sem feledem.

...

Gy?r?be font élet,
Ahol minden szó kevés.
Ahol a h?ség állandó,
A vágy ott túl merész.
Aranyba vert szavakat,
Az élet nem felejt.
Igaz hit? szívünk,
H?séggel felel.
Megkopott már a gy?r?,
A kéz is már remeg.
Kérdezem én csendben,
A h?ség is elveszett?

...