Csendes, h?vös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebb?l gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így h?tlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit elmém megterem?
Hintsek inkább álmokat
nemes szívemen?

Már hiába rágódsz
bolond ember hidd el,
szíved rejtekében
már zsenge hajtás zöldell.

S hogy érik-e majd nyárra?
Tudja Aphrodité...
Tán balga lelked vágya,
de földed, szíved már az övé.

...

Szemedbe nézek,
s fejembe lát a fájdalom,
Hogy szeress, hogy csókolj,
tudom el nem várhatom.

De megismerni úgy kívánom
édes íz? lelkedet,
ha t?lem ezt is elveszed,
az ?rület lángja eltemet.

Bámullak, de pillantásod t?lem,
Rabló begyár! elmarod,
de rád nézni újra,
gyáva eb vagyok, hisz tudod.

S ha fülembe nyargal csikóstul
édes cseng? dallamod,
rút, megtiport arcomon,
egy másik világ felragyog.

Csóválja tépett farkát
az ütlegelt kiskutya,
kihez megbocsátván b?neit,
nyájasan szólt az ura.

úgy várom én is
a gyengéd, barát szavakat,
s ha megbocsátasz, én fogadom,
mint t?zt?l izzó csókodat.

De máshoz szól az ének,
s én a békés b?ntelen,
megbocsátást nem találva
heverek bús szívemen.

...

Nyomja a lelkem valami.
Bánatos vagyok,meg?rjít a szerelmed,
nem tudom mit akarok.
Nem tudom hogy feledjelek
vagy szeresselek,
nem tudom milyen lehet az élet veled.
Bátortalan,talán gyáva vagyok
tudod csalódni már nem akarok,
de csodálatos gyönyör?ség amit t?led kapok.
Szomorú a szívem,
messze vagy és hiányzol nekem.
Mond érdemes mindent feladnom
és hozzád kötni az életem?
Ha Te tudod a választ,kérlek segíts nekem!

...

Már elfáradtam s tudom én vagyok a vesztes,
Már nem bírom ezt a fájdalmat amit nélküled keresek!
Kidobtál egyik napról a másikra ,
Mint egy szemetet a kukába.
S én most már nem küzdök érted,bármennyire is szeretnék.
De még ezt had mondjam el:SZERETLEK KEDVESEM MINDÖRÖKKÉ!!!

...

Kezemben keser? szirmok,
virágod hulló szirmai...

Ó,
tudom én,
hogyne tudám, hogy
"elhull a virág, eliramlik az élet",
ám ez a vers
örökké fog majd vallani
szerelmünkr?l,
mely egyszer az id?ben,
vágytól és álomtól
fölfénylett,
hogy egy sápadt harangvirágban
megkonduljon értünk
Isten fenséges
zsoltára.

...

mikor reggel felkelek, csak nézek
nézek minden fele de téged nem lellek.
mikor tudom azt hogy más mellet ébredsz.
fáj hogy tudom nem lehetsz melletem

...