Mónika, Vágyakozó szívem, végre megkapta mire vágyhatott, ölel? karjaidban Szerelmesen hálhatott. Mámoros volt, fantasztikus érzés, ahogy csókjaid teljében elfogott az érzés.

Mint, ha Álom lett volna, oly csodálatos volt, fényl? pillantásod, biztosan igaz volt. Öleltük egymást, mint Földet a változás évszaka, remegett testünk, ahogy telt az éjszaka.

Ahogy gyengéd érintésem, megrázta érzékeny tested, már tudtam, kívánsz Engem, s a buja Sexem. Ahogy gyengéden áthatolt rajtunk a vágy illata, amúgy is szapora szívünk, felgyorsult egy pillanatra.

Nem irányított már ész, és gondolat, szenvedély volt az, mit?l felejted minden gondodat. Ajkam kéjes mámorában fürdettem tested, s öleltem, felizgult megfeszült melled.

Szenvedélyt?l izzó testünk, lassan, teljesen egyé lett, s kéjes sikolyoktól hangos éjszakán végre teljes lett. Ellazult testünk, lassan, megpihenni készült, de Szerelmes csókodra, sor, ekkor, vaj miért nem került.

Mit eddig csupán álmaimban hittem, lassan elt?nt, s a józan észnek hittem. Úgy vágytam csókodra, de Te nem voltál ott, mit éreztem, az csupán Álomnak volt játéka ott.

Megtréfált Álmom ismét Engem, csalódva, sírtam, csalódva keltem. Rá kellett jönnöm, Álomból nem lett valóság, megizzadt testem csupán, mi most, az igaz valóság.

Íj szép Álmokkal élni, tán ez marad Nékem örökre,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Vagyok, itthon vagyok kedvesem hozott!
Istenem megtörtént, végre amit vártam!
Átéltem újra, ez volt minden vágyam!
Csodaszép, ragyog mint mindig, elolvadok!

Korlátok között még, de szeretem!
? az életem, mit tegyek ez szerelem!
A földön járva, követem az utat ne legyek árva!
Tudom ,mindent tudok de remélem nem sok van hátra!

Éreztem, amit mindig is tudtam ? nem a múltam!
A régi id?k elmúltak egy vonalat húztam!
Illata, ölelése, szárnyakat adott, nem tagadom!
Félszeg érintés, félszeg ölelés még még akarom!

Nem akarom gyorsan, hagyom hagy múljon a múltam!
Várok és adok ez id? alatt, kényeztetem az ég alatt!
Ölelem, érintem, fogom a kezét Istenem ez így maradhat?
Végre érzem, amit mindig is tudtam, ? nem a múltam!

...

Csak egy gyönyör? érzés
mely mindig elér,
ha Rád gondolok én.

Eddig nem tudtam,
hogy ilyen jó érzés, és ily szép,
ha karodban ér el a kéj.

Most is Rád várok én,
óh, csak minél el?bb jönnél.
Más nem érdekel, csak Te
Jöjj hát, s örökké öleljél!

...

Te vagy az els?,
Kinek hinni tudtam!
Te vagy az els?,
Kinek sohasem hazudtam!
Te vagy az els?,
Kit szívemb?l szeretek!
Te vagy az els?,
Kit soha el nem engedek!

...

Hiányzol Kicsim!
Te vagy a mindenem!
Soha többé nem akarlak elveszíteni Téged!
Te vagy az életem !
Te vagy az én semmitsem ér? életem pici értelme!
Emlékszem, az els? szóra,
Emlékszem, hogy az a pár óra,
Elrepült felettünk,az id? úgy gyorsan,
A lélegzet megállt, ha veled voltam.
De éreztem melletted, jó úton járok,
Tudtam hogy szeretsz, és nincs már több árok,
Nincs már több akadály,ha kezemet fogod,
De nem hittem volna,hogy a szívem el lopod.

...

Ma éjjel megtörtént amire mindig vártam,
Hozzám értél, és megcsókoltál lágyan.
Az eszem azt súgja nem lenne szabad,
De a szívem azt mondja, add át magad!
Ahogy hozzám érsz átjár egy érzés,
Tudom hogy szerelem ez nem is volt kérdés.

Forr a leveg? ma köztünk,
S végre minden gátlást levetk?ztünk.
Mikor eljött az id? és búcsúzni kellett,
Sajgott a szívem mert tudtam,
másnap lehet hogy végleg elmegy.
Nem tudom lesz-e majd folytatás,
de érzem, csak csak ? kell senki más!

Most messze van t?lem, de szívembe zártam,
Várom a napot hogy újra lássam.
Szemembe nézzen és azt mondja szeretlek,
Veled akarok lenni, többé el nem engedlek.
Remélem egyszer eljön ez a nap,
és ez lesz életemben a legszebb pillanat.

...