nem tudom ,hogy mit érzek
mi ez barátság vagy szerelem
de szét szedi a szívemet
hogy a szemembe hazudsz
nem nyújtom a kezem hogy
a kezembe hamuz

egyet kértem t?led hogy ne kamuz
de neked ez nem megy folytasd
nélkülem tovább nem leszek a támaszod
viszlát jobb ha nem is látlak többet
nem érdemelsz meg még 1 csepp könnyet

...

felvetem a z élet cip?jét kitapostam az utam
párszor elcsúsztam párszor elestem
de mindig tovább mentem mert hajtottam ahogy csak tudtam
ha volt egy kis szikrám én t?zet gyújtottam

én a múltnak fordítok hátat de mindig vissza húznak
az éjjeli árnyak
a rossz emlékek maradnak a jók lassan elszánlak

2013 de még mindig bennem vannak a rossz emlékek
és egyre csak gy?lnek
mikor lesz az a nap mikor tóvá t?nek
és boldogság költ?zik az életemben
mit kel ahhoz tennem
a múltat el kell felednem
és tovább lépnem

...

Az id? vonatán érkeztél, s
kértél ajtóm el?tt bebocsáttatást.
Szívem kapuja kitárt lett neked,hogy
örökkön örökké lakója lehess.

Az id? vonatán érkeztél ,
jegyet vissza már nem vettél,velem örök
e szerz?dés.Találkozott két Út ölelésben;
szeretetmágnesként vonzott, gy?r?jében .

...

Örök nyár van a szívembe\',
mert a lakója, te
itt élsz benne.
Néma ima,\'mely az égbe száll,
meghallgatásra ott talál!

Tavaszt rügyez? hajnal,
tenyérbe rejtett mustármagot
ágyazott be kósza szell?k
szárította víztócsák gödreibe.

Vakító nyár hozott arcunkra
rikítón pírt, s karmolta körmeivel
homlokunkba sötét vonalát,
hisz vakvágányra tettük
életünk vonatát!

A nyári zápor kimosta
sorsunk szennyesét.
Szárító kötélen függött,
mígnem elfújta az ?szi szél.

Gyümölcsillat szédít?
erejét?l, mint köd
oszlott szét a mámor-ittas,
alig szunnyadó szenvedés!

...

Kedves emlék amit ?rzök
Szívem mélyér?l el?tör
Ki tudja mikor és miért
Nem adnám oda semmiért.

Könnycsepp fut végig arcomon
Néha egy emlék fáj nagyon
Merengve élem újra át
Gyász elhamvadt s?r? porát.

Az érzések szüntelenül
kering?znek lelketlenül
játékot ?znek szívemben
Átélt múltam a jelenben

...

Ha megtehetném...
fák évgy?r?it húznám minden ujjadra,
koronájukba pólyáltan ?rizném álmod;
ágak közé rejtve szerelmünk fészkét.
Levélzöldb?l préselnék gyógyító er?t,
hogy föltámasszam a majdnem halott jöv?d,
és beültethessem életfacsemetékkel
lélektemet?d.

...