Bel?led áradó szavakból, minden mennyországból,
Azon szándék, mi az életünket úgy övezi.
Haladni te érted, s a megkövezett út porából,
Váró szíved összes dobbanását kisejteni.
Ez a dolgom, míg halad feléd a perc.
Mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra.
Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz?
Hisz annyi mindent gy?jtöttem erre az alkalomra.
Tavak arcát, felh?k leplét, szeleknek susogását,
Kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek.
Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád,
Lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének.
S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád,
Te sapkát kötsz az elhaladó id?b?l,
Arcodon fények, egy t?zcsiholó láng-ország,
És én nézlek, nézlek egyre közelebbr?l...

...

Látlak:
Egyre fokozódik bennem a tünet.
Köztünk számtalan láthatatlan verzum.
Arcomról, feléd indul egy lendület
És eléd lép e milliónyi kapun.
Szemedbe nézek, ó annyiszor,
Mindenkit ismersz, s már ismerek.
Megértem: az szép a világból,
Mi nélküled, sohasem lehet.
Te vagy az én lelkemnek forrása,
S önmagadból adj innom még oly sokat,
Hogyha rám tör az élet bánata,
Fújhassak bel?lük buborékokat.

...

Ahogy hozzám bújik meleg testével,
ahogy átölel meleg karjával, s
ahogy begyógyítja szívem sebeit az ? szíve dobogásával...

...

Kell Valaki, Akinek A Kezét Tudom Fogni,
Kell Valaki, Akihez Hozzá Tudok Bújni,
Kell Valaki, Akit Bármikor Megölelhetek,
Kell Valaki, Akit Örökké Szerethetek,
Kell Valaki, Aki Mellett Mindig Boldog Lehetek.

...

Ma éjjel megtörtént amire mindig vártam,
Hozzám értél, és megcsókoltál lágyan.
Az eszem azt súgja nem lenne szabad,
De a szívem azt mondja, add át magad!
Ahogy hozzám érsz átjár egy érzés,
Tudom hogy szerelem ez nem is volt kérdés.

Forr a leveg? ma köztünk,
S végre minden gátlást levetk?ztünk.
Mikor eljött az id? és búcsúzni kellett,
Sajgott a szívem mert tudtam,
másnap lehet hogy végleg elmegy.
Nem tudom lesz-e majd folytatás,
de érzem, csak csak ? kell senki más!

Most messze van t?lem, de szívembe zártam,
Várom a napot hogy újra lássam.
Szemembe nézzen és azt mondja szeretlek,
Veled akarok lenni, többé el nem engedlek.
Remélem egyszer eljön ez a nap,
és ez lesz életemben a legszebb pillanat.

...

Gondolatom csak a fellegekben jár.
Hol lehetsz? Vajon merre jársz?
Nem talállak, hiába kereslek téged,
De emléked szívemben ?rzöm végleg.

Ez a kis gondolat szárnyrakap bennem,
Képemet ?rizd egész életedben!
Ha eljön a holnap, s nappalra virrad,
Szerelmünk rózsái újra kinyílnak.

...