Fehér avar lesz a hópelyhekből szőtt terítő,
Én, majd, ha járok a puha hó selymen,
Lépésem zajtalan, puha, nesztelen.
Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő.

Apró dombokat, torlaszokat épít szellő,
Hallgasd a végtelen, nem semmi üzenetét,
Milliónyi lélek várja, minden betűjét.
Fentről meg csak zúdul le a sötét hófelhő…

Kerti asztalunkon, hófehér a terítő,
Éjjel van, már fehér dunna borítja kertet,
A kemény hidegben látni a leheletet.
Fehér a föld, a rét, a csalitos, az erdő.

A tél jeges lehelete most a kertész,
Feltámad a szél, de ezt el nem fújja,
Házunk fala a hótorlaszt felfogja.
Nyáron erre gondolva, legott megáll ész.

Lassan úgy érzem, megállt a fehér idő,
Csillagok messze a felhők fölött ragyognak,
Lehet, erőlködnek, de minket nem láthatnak.
Talán, lesz még tavasz és jön a langy szellő…

Vecsés, 2013. január 13. – Kustra Ferenc József - Landi Krisztián „Havazás” c. verse ihletésével.

...

Versben, európai stílusú haikuban és 10 szavasokban.

Hatalmas, mesésen impozáns repülőgép volt,
A tengervíz, már csak ötszáz méterre csillogott…
Kabin plexiüvege is összeroncsolódott.

Az üveg repedései, tátongó nyílásainak
És szabálytalanul törött kusza-ábrás hálóinak
Összessége, jelentős akadálya volt kilátásnak.

A gép a végét járva egyenletesen, lassan süllyedt,
A belső két motor... egyik leszakad, másik hallgatott.
A jobb külső betegesen köhögött, végesen rekedt…
Hirtelen beindult, de ismét csak köhögést hallatott.

A fülke roncsaiban még ülő pilóta,
A motorból kifolyó olajra kinézett.
A pilóta gyors, konstatáló pillantása,
Egyre jobban látta, milyen közel a végzet.

Pilótát háromszáz kilométeres szélvihar tépte,
Ő meg, megmerevedve és szinte összegörnyedten ült.
Teljes erővel nyomta beszorult szarvkormányt előre,
Hallotta a gép szétesését, ettől volt olyan feszült.

Wangeroore szigeteknél trafálta két lövedék,
Ágyuk nyolcvannyolc milliméteresek, ez már örök fék…
Lövedékek célba találtak... kettős, nagy balszerencsék.

A repülőgép kiegyenlítő pontok vezérlőgombjai
Mellyel a gép hosszirányú helyzetét lehetett változtatni,
Lógtak a drótokon, a vad szélben igyekeztek himbálózni.


A kiegyenlítő lapok, úgy beszorultak,
Ahogy a bombázási repüléskor álltak…
Ettől az ily’ gépek farok nehézzé váltak.

Hidraulika, egyáltalán nem működött,
A fedélzeti telefon roncsolt, bedöglött…
A felső torony lövésze, már elröpködött.
*
Lövész, már nem lő,
Toronnyal együtt eltűnt.
Teste már úszik.
*
Első lövedék
Törzs aljába csapódott.
Rés, több méteres.
*
Heves tűz kitört,
Fekete füst, törzs mellett.
Szél eloltotta.
*
A belövéskor
Alsó torony leszakadt.
Lövész is eltűnt.
*
Csodás gép! Repül.
Nem akar még leesni.
Repülő szita.
*
Második lövedék a balszárny belépő éle előtt robbant,
És ezzel gépet szétvágta… elroncsolódott az orrburkolat…
Meg a bal belső motor... helyéről azonnal, egyben kiszakadt.

A bombázó leghátsó hátsó része tovább égett,
A lövésszel az elemésztő, mérgező füst végzett…
Körülötte minden olvadékony… oly' folyékony lett.

A bombatér ajtó leszakadt, nyitva... lyukas volt,
Gép eleje, belül is jelentősen roncsolt volt…
Bombázótiszt végleg eltűnt, még a nyoma sem volt…

Az óriásgép fedélzetén, még csak egy ember leledzett,
Görnyedten állt, sokkot kapott, mereven tengervízbe meredt…
Aztán a pilótafülke felé kezdett nehéz küzdelmet.

A törzsben szélvihar volt, de elküzdötte magát a pilótafülkébe,
Ott meg nagy nehezen bepréselte magát a másodpilóta ülésbe…
A pilóta ránézett... mindent elárult a lemondó visszanézése.

A pilóta feje sokatmondóan biccent a szarvkormánya felé,
A fedélzeti tiszt térdre rogyva segített neki nyomni lefelé…
Így is nagyon Nehezen ment, mert a bal kezén, több ujját nem is lelé.

Ekkor már a tenger közel, talán kétszáz méterre hullámzott,
Egyre gyorsabban süllyedtek lefelé, szürkülő félhomályban,
Majd vége lett, átrepültek a partvonalon, vízkép elmállott…
Esti békességet láttak, az alul suhanó városkában.

A pilóta felidézte magában, tanult térképet,
Felismerte, hogy Marsea városka itt van, létezett…
Tudta, a városka után, sima terepre érkezett.

Már csak harminc méteres magasságban vánszorogtak,
A bal motoron visszavette a gázt, csak kínlódtak…
Feljebb engedte a gép orrát. Jó becsapódásnak.

Feltűnt a nagy szántóföld, a gép hasa lassan földet ért,
Csúsztatva oldalazó merüléssel próbálta mentést…
Jobb motor gázkarral csinálta a gáz- mentő-ferdítést.

A sérült gép, szántásban csúszva csak száguldott,
A törött plexiablak földbe kapaszkodott!
Az orr rész leszakadt, kettő gyorsat bukfencezett,
Majd lassan ledőlve az aljára nehezedett.

A gép többi része tovább szántotta talajt,
A repülő maradványa egy fának rohant…
Hatalmas zajjal és lángoszloppal felrobbant.
*
Van, akinek van
Szerencséje. Kísérő.
Túlélő ilyen.
*
Őrangyala is
Volt a gépnek, szerencse.
Sors így írta meg.
*
Tudós pilóta.
Emberfeletti tudás!
Nyugalom szobra.
*
Jókor értek
Jó helyre! Ajándék élet.
Háború ilyen…
*
Kire mit ró rá
A sorsa; azt kell élni.
Túlélők vannak.
*
A pilóta rácsapott a biztonsági öv gyors-kioldójára!
Reszketve, nehezen mászott ki a biztonság sáros talajára…
Társa nem volt bekötve... Ránézett a volt arcára.
Torz volt, ismeretlen, élt... Egyet lőtt a barátságra!
*
Angliában volt akkoriban polgárőrség.
Hallották mi történt, jött a segítség.
*
A gép amerikaiaktól, német zsákmány volt,
Személyzetspecialista, angolul jól tudott.
*
Pilóta igazolta magát, amerikai iratokkal,
És mondta, megy, elszámol hajózókkal.
*
Rolf Warnow őrnagy, pilóta elmenekült,
Szövetségesek látóköréből egy kicsit kikerült.
Elment Londonba a kapott fedőcímre,
Hogy Németországba juttassák még élve!
*
Titkos akció
Volt, igen jól szervezett.
Volt tévedés is.
*
Amerikai
Kinézetű gép. Lőttek!
Német tüzérség.
*
Szövetségesek
Lenyomozták esetet…
Tanulságos volt.
*
Angol hírszerzés…
Tudják, ez német egység.
Specialisták.
*
A titkosszolgálat tudta, hogy akciózók!
Még nem tudták, mik támpontok.
*
Angolok, amerikaiak,
Németekre vadásznak,
De sötétben tapogatóznak…
Eredményért, mindet megmozgatnak.
*
Szigorú szűrés,
Titoktartás, nincs rés.
Nyelveket is beszélnek,
Maximálisan képzettek!
*
A pilóta kapcsolati címe kettős ügynök!
Már másnapra kiderültek tegnapi bűnök.

Vecsés, 2015. november 14. – Kustra Ferenc József
A KG 200 a németek szuper "csodafegyvere", titkos repülőegysége volt a II. Világháborúban. Sokba kerültek, de eredményt gyakorlatilag nem értek el. Alig van nyomuk. Ez a történet az egyik.

...

Szalonnasütés egy fölséges foglalatosság,
Elkezdéséhez, kell biz’ némi akaratosság.
Vannak különféle szalonnák,
Ki mit szeret, azt felszúrhatnák…

A legfontosabb része azonban a finom meleg tűz,
Ez az, mi a szalonnával lelkileg totál összefűz…
Jó szalonnasütés, jó emberséges alapot ad, rendesen
Égő tűz, jó lelki élet, így lesz majd sütés bajtól mentesen…

Ha már ég is a tűz, azért legyen vékony fa kéznél,
Mert lehet, hogy leég, a fele szalonnasütésnél
És a vastag fa meg nem gyullad! Nincs rosszabb éhségnél.

Akkor lesz a megsült szalonna gyomrunk finomsága,
Ha olyat eszel, ami a kedvenced, gyomrod várja!
Van választék bőven… kinek most mi a leghőbb vágya?

Zsíros a szalonna, milyen legyen? De ne hidd, nem hizlal, csak fald bátran,
És egyél hozzá bőven kenyeret, ez a zaba, jó ha, zabolátlan.
Tiszta lelkiismerettel, ha ily’ fölséges finomságot eszel,
Nyugodt lehetsz te, ha, elmész aludni, nyugodtan hullámzik kebel.

Tűzmester! Itt aztán ne feled, hogy a gyantás fa nem alkalmas,
Más talán lehet, és akkor mindenkinek jól lakik üres has…
Ja! És legyen a kezed ügyében egy nagy tűzi fogó,
Mert a tüzet is kezelni kell, akkor lesz jól pattogó!

A nyársad lehetőleg legyen kétágú, akkor nem forog a feltűzött,
És semmi le nem fog esni, fenn marad úgy, ahogy Te azt oda feltűzöd.

Legyen, amit feltűzöl, például jó kis angol szalonna,
Majdnem tiszta hús, és ezt még a rossz gyomrú is enni bírja.
Ez, a vékony zsírréteggel, megsüti magát,
De nem lesz kemény, öregnek sem vássa fogát.
Ha a húsos részét eszed, abban a kényeskedőknek sincs zsír,
Csak amennyiben megsült, és aki ezt sem eszi, az, az emír.

Ki a zsírosabbat szereti, tegyen fel a nyársra, jó füstölt szalonnát,
Ez bizony, puha marad, zsírja kenyérre csepeghet, majd eteti magát.
Ha előre meg csak egy kenyeret szúrsz föl, akkor lesz finom pirítósod,
Aztán a szalonnazsírt rácsepegtetni, fölséges foglalatosságod.
Van itt még vastagabb kenyérszalonna,
Süsd azt, és az is lesz fölséges kaja.
Van, aki a húsosabb erdélyi szalonnát kedveli,
Süsse bátran, különleges, majd kedvét ebben megleli.

Vannak persze még sokféle húsos szalonnák, mik érdemlik a sütést,
Szeld kisujj vastagra, úgy szúrd fel, biztos eléred a beteljesülést.
De! Nem elég a szalonnaféleség, kell még mellé, valami kolbász,
És az legyen, kb. tíz centis, ez a nyárson nagyon jól mutat, kicikornyáz.
Meg vörös hagyma, mit beteggyomrúak nem is ehetnek, de itt sütve?
Felszúrod a szalonna mellé, zsír ráfolyik és így lesz készre sütve.

Ne feledd a krumplit, oly' fontos kelléke ennek a lucullusi lakomának,
Mosni és egyenként alufóliázni, ezzel is megadod fényét a mának…
Ezeket csak úgy bele kell tenni a parázsba, ez része lesz az alkotásnak.

Nagyszerű, ha tálalóban előre felszabdalt a paradicsom, paprika
És ha már úgyis füstszagú vagy, legyen pucolva egy nagyobb marék fokhagyma!
Meg nagyon egészséges, ha van a nyers vagy kovászos, már jól beért uborka...

Itt elég előre egyszer kezet mosni, a többi már szappan pazarlás,
Ha kéz, füstős, zsíros, erős paprikától csípős, kell az alkalmazkodás.

Virsli jó sülve, de nem a legjobb a nyárson sütni,
Mert a már sül, lehet, hogy a parázsba fog kikötni.

Tű mellett, jó, ha boldogságos, nagy békesség van,
Gyerekeknek példát mutatni erre idő van…
Mert a játékból, hamar végzetes baleset van!

Sertés és- marhahúst inkább ne használj, mert azok lassan sülnek,
Ha leég a tűz, vége, akkor talán nyersen még, ki is hűlnek.
Szalonnasütés közben ne vegyétek elő a gondokat
Hogy kinek lesz, étek finomabb, ebben forogjon gondolat!
Dobd le addig a telefonost meg a táblagépet, tűz ég a nélkül is,
Beszélgessetek, egyeztessetek, hogy a nyársra felszúrt, sül és miért is?

A kenyérre azért figyelj csak, hogy vastagabb szelet kell legyen,
Könnyebb megfogni, kezelni, meg az emberfia jobban egyen…
Kenyérnek a durum kenyeret ajánlom! Egészséges legyen!

Van, ki csinál még francia vagy más, egyéni salátát,
És ezzel kedveskedik, ezzel is megadja a módját.

Célszerű a nagy nap előtt a késeket is megfenni,
Mert bot éllel, egy jó sült szalonnát nem lehet jól szelni.
Ha, van, aki kávézik utána, akkor az legyen előre lefőzve,
Hadd igya a lelkem, lehet, úgy érzi, hogy neki ettől fényes a bőre…

Ha vége az úri-murinak, akkor a tüzet, le kell locsolni ez a lényeg,
Ne hagyd magára, az bűn, mert ha valami leég, hiába esz meg már a méreg.

Én már innen látom, ahogy folyik az álladon a zsír,
A tűz, ha leégett, halkan pattog, ilyen, amikor sír…

A nagy parázs, sütéshez, isteni meleget adott,
Részt vevő meg a nap végén, bíztunk, dalra fakadott…

Vecsés, 2015. június 20. – Kustra Ferenc József

...

Költészet – versírás… a poéta

(3 soros-zárttükrös)
Nagy költő akarsz lenni?
Sokat kell érte tenni…
Nagy költő akarsz lenni?

(Bokorrímes)
Az ilyen először az ajtó mögül kopogtat befelé,
Majd a lelkét akarja teljesen kitárni mindenfelé…
Végül a lángoló elméjét kínálja a másik felé.

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
A poéta ujjainak nem kell, hogy nagyot játszanak az ’ongorán,
A fekete billentyűje maga a lúdtolla, húzza a papírján,
A fehérek meg egyben… írás alkalmas hatalmas fehér papírján.

A költészet maga a megfogalmazás,
Valamit elmondani, az mindig más-más.
A bút sugárzó csend, a vidámságért eseng,
Ettől meg még a legnagyobb jókedv is bereng.
A lélek is egy vidámabb napért feszeng
És ha bekövetkezik, akkor már dereng.

Fogalmazni szépen kell, mint ahogy a hullócsillag száguld,
Ha megvan és megdicsérnek utóbb, akkor bámuld, sőt ámuld.
Pongyola nyelvet ne használj, mert esztelenséged, kitáruld…

Tudol Te magyarul jól, rendesen?
Ha hiányod van, viseld csendesen,
Pótold, tudj már magyarul rendesen.

Bátran kritizáld magad,
Majd javítsd is meg magad,
Tedd jobbá te, Tenmagad.

Kellő komolysággal vállald föl a fájdalmas magány témát,
És azért mert valamit nem tudsz, ne főzd főzelékké tésztát.
Kellő komolysággal írjál a szerelemről, másoknak is kedvence,
Ha még nem megy, akkor meg -igyekezz- ne úgy csinálj, mint aki elveszve.

Virágos domboldalról írhatsz vastag téli havat
És nem baj, ha tövébe írsz egy kis befagyott tavat.

(3 soros-zárttükrös)
Oroszlánketrecbe zárt indulatokról is mindenképp írhatsz,
De hős légy -írás gladiátor- harcolj, mert sikerből kimaradsz…
Oroszlánketrecbe zárt indulatokról is mindenképp írhatsz.

A versek maga a kultúra-költészet birodalma,
Ide ki belépsz, dolgozhatsz, mint egy teve sivatagba.
Légy mély tisztelettel a versek, olvasók, mások iránt,
Írni magadnak és másiknak ez már tőled meg kívánt.

Ujjad a fekete lúdtollal a fehér papíron betűket rajzol,
Paca meg ne legyen, -íráson folt- mert az maga egy súlyos karambol.

Ne feledd, hogy minden vers megírásakor különös gondossággal kell eljárni,
Nem úgy van az, hogy a szavakat lehetőséged van, mint pelyvát egymásra hányni.
Ne feledd, hogy minden vers megírásakor biz' különös gondossággal kell eljárni,
A versírás kemény és komoly, felelős munka, gondolatokat ki kell munkálni.

Tanuld meg, hogy neked sincs jogod biz' mindenhez, nem vagy Te az Úristen,
Szabad verset így nem írhatsz, az nem vers, így ehhez nincs jogod semmi sem.
Én is tudom, hogy manapság értéktelenség a divat, mindenki csinál, amit akar,
De ez nyűg álláspont, mert a poéta jót akar írni, sőt nagyon maradandót akar.
Egy szép gondolat, az lehet érdekes és jó is, de az írásban, ha nem rímmel
Az a szép gondolat végül mégis kisiklik, mert a versek ismérve nem stimmel.

Végül persze én is tudom, hogy nem vagyunk sem rokonok, sem jó-barátok,
Csinálj, amit akarsz, de kéne, hogy adj magadra… Szememet vetem rátok.

Vecsés, 2021. május 15. - Kustra Ferenc József - amikor az emberek még beszélgettek egymással… persze remélem, hogy a poéták beszélgetnek és még eszmét is cserélnek!

...

A nagy kérdéseim…

A nagy kérdés: akkor írni vagy nem írni?
Lefeküdni, vagy íróasztalhoz menni?
Gondolatot kiírni, vagy eltemetni?

Harceszköz lett poéta kezemben a penna?
Induljak, mártsam be? Legyen végén kis tenta?
Kérdezzem meg a papírt, hogy ő mit akar ma?

Legyek én virágzó mezőn mélyen gondolkodó?
Vagy legyek őserőmben csak, éberen szunnyadó?
Lehetek-e írás közben, mint kezdő pacázó?

Legyek én, örök fény saját sötétemben?
Legyek menedéketek a szenvedésben?
Legyek én sötét erdő, vagy menekülő vad a vadászatban?
Legyek, vagy vagyok, saját félelmemben, énemben űzött vadban?

De, tenta oly’ nagyon a papírra kívánkozik,
Kalamáris kacsint, bele penna kívánkozik…
Betűk már tolulnak a fejemben,
Lélegzetem beszorul részemben…

Az újonnan beállított gyertyám pislákol lágyan,
Lángja lassan lobog, gyengéden táncot lejt magában.
Én mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,
Láng lassan lobog, de mintha értené... néha sercen.

Eddig is mindig mutattam, de többet kell mutatnom, milyen az ember,
Gondolatok tobzódnak a fejemben, annyi van benne, mint a tenger.

Ha nem írok, akkor ráng a csont, hergelődik a tudat,
Rémülten megáll a csend, mereven, sikítva csak matat!
Ez nem kell nekem… minek is, az ilyen sárgás virradat?

A lábam alatt a mosatlan padló, mint húsban a porc reccsen,
Lenézek, hogy mi ez, körben a függönynek a szeme se rebben.
Megyek tovább, már ahogy elértem az íróasztalom
Leülök és észlelem, a székem a saját nyikorgóm!

Gondolataim buján tobzódnak az agyamba.
Szerintem, ennyi biztosan nincs élő-halottba…
Kezemben a penna, belevágom a kalamárisba.
Aztán rögvest lecsöppen, egy kerek-szögletes pacuska…

Mikor végeztem és verítékesen megírtam a végszót, meghajlok,
Csak úgy magam előtt, hogy milyen jól megírtam, magamnak meg tapsolok.
Aztán magamba zuhanva gondolkodok... Parnasszus felém haladok?

Vecsés, 2016. október 1. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.

...

A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjósló, veszélyes- háborús világhelyzet…

(leoninus csokor)
Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség!
Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget…
Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon.
A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres!

Már vagy száz éve bizonyított, hogy embernek, ember a farkasa… írott, bemutatott.
A pénz lassan átveszi az Isten szerepét végleg… világ-vezetők meg, mint sok részeg...
Emberekre, kik adóznak, úgy néznek, hogy ez a féreg… embert kiirtják biz’ végleg.
A marhái pénzen ülnek és hiszik, ők megússzák… hiszik, de magukat meg nem húzzák!
Ezek az ív-állatságok majd’ mindenkit elsodornak! De atombunkerek sem óvnak…

Tudjátok meg, ha van… igaz az átok, mit még messziről sem szívesen láttok…
Mostanában nem is egy darab a fekete sereg… a dobpergés, már közel pereg.
Juj, most aztán mindenki érdekelt lett, küldik a vasvillákat… kihegyezetteket.
A héják terror repüléssel riogatják békegalambot, köpnek ki szókat… halmot.
Az elmúlt, kocsit hosszabb gyilkos-évszázad, lehet még akár kétszázad…
Volt itt már egyszer egy százéves háború… de végül százharminc évig tartott… mint a bú!

Ember, okos telefon, űrhajózás, még vannak imák… És velünk, kik nekik páriák?
Mi sem számít, csak halhatatlan pénz, világuralom, atombomba meg? Ők sem ússzák meg!
*

(serjú duó, félhaiku láncban)
Én már megírtam
Ember pusztítja magát.
Nem lesz őskor sem!

Éjsűrű a köd,
Emberiség nem látja…
Nem lesz őskor sem!
*

(senrjon duó)
Én már megírtam, ember
Háromszáz év alatt kipusztul!
Föld… kihalt bolygó!

Megírtam… de, tévedtem!
Atom-ködbe borul a világ!
Tíz percre… halál!
*

(Tíz szavas csokor)
Mi kicsik vagyunk, de szeretjük hazánkat!
Mi látni akarjuk… fákat!

Ezért a nagyok minket üldöznek,
Mert nem a halottakra... fegyvereknek.

Kárpátaljáról már úgyis bőven halnak meg magyarok!
Nem-vagyunk eldobható anyagok!

Feketeseregek üvöltenek!
Magukat hergelve bizony közelednek...
Vége is lesz… vérünknek?

Vecsés, 2023. április 16. – Kustra Ferenc József - íródott a világ, az emberiség jelen történelmi és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ’Nyugaton a helyzet változatlan’.

...