Szerelmes versek
Szerzők
Vers beküldése
Szófelhő
Felhasználók
Fórum
Kiemelt szerelmes vers kategóriák
»
Szerelem
»
Vágyakozás
»
Reménytelenség
»
Õszinteség
Szerelmes vers beágyazása
Beállítás
kezdőlapnak
Facebook
csoport
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
Vers beágyazása weboldalára »
Szerelmes versek - Szófelhő
/
út
RENDEZÉS:
« Első oldal
...
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
...
of
424
Utolsó oldal »
1
2
3
4
5
Fűzfa
Fűzfa ága szomorúan lóg,
Ez csak a látszat és demagóg.
Hajnali szürke ködbe burkolódzik,
A fa válla kissé összehúzódik.
A levelét elhullajtotta,
Készül a télre eszemadta.
Helye továbbra is folyópart
És őrzi az elmúlt nyarakat.
Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták:
257
Kustra Ferenc József
Küldje be kedvenc versét »
1
2
3
4
5
Álmodozom
Rázom a kezem a zsebben,
Képzeletbeli pénz abban cserren.
Mivel a hangját nem hallom,
Rájöttem ébresztő! Álmodozom…
Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József- íródott az álmomról (Önéletrajzi írás)
...
Eddig ennyien olvasták:
284
1
2
3
4
5
Kérdések
Nem sírok, tovább már nincs erőm,
Érint még valaha, mi öröm?
Csak zúg, süvít, fúj élet szele,
Örökös vihar vagy lesz vége?
Nem elég a sikertelenség,
Bevágott cukor, mint betegség.
Mi végre büntet Isten, ha van?
A hét szűk esztendő tán’, hatvan?
Mindenki oly’, minek születik,
Meg még, aminek mások nézik.
Én vajon minek is születtem,
Élni sikertelen életem?
A jó élet, mi kiteljesedett,
Ha az ember boldog, elégedett.
Nekem eddig ez nem adatott meg,
Sikertelenséget, hogy éljem meg?
Hely hová születtem, vajha rossz,
Pedig más is ragadt rám, mint kosz.
Mások nem néznek valakinek,
Magam, hogy tartsam; főleg kinek?
Sorsát ember nem kerülheti,
Ez megadatott, ezt kell élni.
Én azért mégis csak bánkódóm,
Miért adatott, ily’ rossz sorsom?
Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
...
Eddig ennyien olvasták:
369
1
2
3
4
5
Elment a tanítóm
Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi.
Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi!
Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő…
Az én szívemben örök emlék ő.
Olyan volt, kit mindenki szeretett,
Sugárzott belőle a szeretet.
Ember volt ő végig nagybetűvel.
Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL.
Megtisztelt az élet, hogy ismertem,
Hogy a tanítómnak nevezhetem.
Apám mellett a második ember,
Ki formált engem, hogy legyek ember.
Tegnap utolsó útja... kísértem,
Az utat jártam, könnyemet nyeltem.
Csak arrafelé ment a tanítóm,
Visszaúton meg csak én, szorongón.
Elment a tanítóm, csak itt hagyott!
Lám az élet mellettünk elfutott…
Én most imádsággal kérem, Isten
Hosszú utadon végig segítsen.
Elment a tanítóm…
Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
...
Eddig ennyien olvasták:
304
Halál
,
Error connecting to mysql