Az erdő elhagyatott részén,
Mondhatnám, hogy elbújtság ölén,
Találtam korhadt, régi kis padot,
Alattam roskadt és hanyatt vágott.

Édes csillagocskám, Neked mondom, úgy hiányoztál,
Mert ha ketten lettünk volna, és Te is hátasoztál
Volna, a nagy kacajban látnám, nem is riadoztál.

Elhagyott ez a környék, és vizes, mert éjjel esett,
Ettől még persze nem vagy itt, keresem feleletet.
Szívem itt van velem, de mindketten magányosan vagyunk,
Kettőn szerelme már nincs, elmúlt, így már nem lobog hajunk...

Egyedül estem a csatakos fűbe, mert Te már másik úton jársz,
Egyedül maradtam a bús életemben, de még szeretlek! Mást vársz?
Nemcsak a kispad omlott össze, de a szerelmünk... éltedből: kizársz!

Nincs már, hogy a kapuban megvársz,
Nincs már, hogy velem erdőben jársz,
Nincs már, hogy a szívedbe bezársz,
Nincs már, értem-nálam: közbenjársz.

Nincs, már mit tenni elmúlt a szívbéli szépség,
Szerelmünk, szögezzük le mi lett? Megholt vénség...
Pedig itt kóricálnak az őzek,
Madarak dalolnak, mind csőrösek...
Bennem még mindig dúlna a harckészség,
De sajnos, nem vagy te már a legénység...

Vecsés, 2020. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.

...

Nyűgözött vagyok…

(3 soros-zárttükrős)
Le vagyok tőled nyűgözve!
A cunid meg igen kellene…
Le vagyok tőled nyűgözve!

Azzal teszel tönkre, ha nem adsz cunát!
Engedd talán el, az ellenállás fonalát…
Azzal teszel tönkre, ha nem adsz cunát!

(limerik)
Érzések hálójából nézem,
Ha, nem történik semmi, végem.
Köztünk van ötven év,
Itt, már nem lesz biz' hév.
Férfid megjött... Én meg csak nézem.

Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc József – erotikus jellegű, 3 soros-zárttükrös- ben és limerikben.

...

Még meddig hitegetsz Borbála?
Döntésedet úgy vártam mára.
Beleegyezésed,
Mutatja készséged.
Ne nyomj a kétségek aljára!

Lator az életem nélküled,
Álmodozok én… de csak veled.
Délibáb, mit látok,
Álmon futkorászok.
Ha lerázol, seb be nem heged.

Vége szerelmem, engem emészt!
Pedig rád pazarolnám egészt…
Ó, de szeretnélek,
A jóba vinnélek…
Ha nem... Erős vágyam elemészt!

Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK csokor

...

Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod,
Megtartani sem lehet, de jól is fölhasználhatod,
Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod,
*
Megy, mit elvesztegettél.
Azt vissza soha nem kaphatod.
Vissza, soha nem!
*
És megfizethetetlen,
Tartalmasan és jól használni!
Időd ingyen van!
*
Arc is, jó test is plötty lesz.
Haladó idő könyörtelen.
Öregszik a szép…
*
Hosszan tud mesélgetni.
Már kevés és rövid ideje.
Öregember csak…
*
Hogy önokolás a jó?
Mindenben lehetsz önzőn hibás?
Nem igaz tétel…
*
Felismerheted mi, tény…
Öregember már talán bölcsebb.
Időmúlással…
*
Ha idő van, jő a vihar és letöri a faágakat... azok jajt susognak,
Lenn a földön a reccsenésük messzire elhallatszik a most meghalt ágaknak,
Ha idő van, jő a vihar és letöri a faágakat... azok jajt susognak.

Vecsés, 2017. november 15. - Kustra Ferenc József

...

(Septolet csokor)
Sorsom sanyarú,
Hitem lett a bú.

Ez életem,
Nem vagy velem…
Elhagytál!
Itt hagytál…
Távoztál!
*
Próbáltam: felállok,
Ellenállok,
Belevágyok…
Búban ázok.

Csak ellehetetlenülök,
Semmibe csüggők…
Bú nyakamon, így függők.
*
Reggelente kicsordul a fény,
Éledő őslény,
Rejtvény…

Rosszul ébredek,
Világ nem kerek.
Ébredek,
Tévedek.
*
Bú
Hiú,
Bárgyú,
Egyhangú.

Ellenségem az egész világ,
Rabság, vakság, némaság…
Álság, válság, kórság…
*
Lehet ebből élet?
Sorsom, mivé lett?
Uralkodóm a bú,
Ez nagyágyú…

Véresszájú
Árnyalatú,
Álomarcú…
*
Hitem
Elhiszem.
Végletem…

Sorsom blokkom,
Nincsen is voksom…
Elvesztettem az arcom,
Utánad vívom harcom…

Vecsés, 2021. július 17. – Kustra Ferenc József

...

Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca,
De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta.
Éjszaka a párnámon, éber lelkem oly’ bús, bánatos,
Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos.

Jaj, de nem érzi az eszem, hogy fekete a kedvem
Várom, hogy majd kitisztul gondolatim. Ezt, remélem.
Szerte szétszórt életem, talán így lehetne nyugodt.
Ne járjak úgy, mint ki százért nyúl, de egyet sem fogott.

Nyári nap már nem képes, tavaszi magasságán ragyogni,
Nekem is, csak míg élek van időm dolgaim elvégezni.

Hisszük vagy sem, haláli téboly az életünk,
Rossz döntéssel, koppanva földet is érhetünk.
Döcög, avagy vadul-örülten hajt veled a szekér,
Előbb-utóbb élted, halálos sóhajjal földet ér!

Vecsés, 2014. április 4. - Kustra Ferenc József

...