2011 júli 22. a nagy nap
A szerelem ki nem apad
Ne törd darabokra össze szívem
Azt mondtad szeretsz, neked elhiszem!
Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Ez a mi dalunk már
100meg 100 csoda vár
De örökké együtt maradunk
S egymásért harcolunk
Mert egymást szeretjük
Benne hibát nem keresünk

Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Szívem te érted dobban
Ett?l szívem lángra lobban
Rémület az élet nélküled
Epekedve vágyom arra hogy együtt lehessek veled
Teljesen elb?völtél engem
Légy most itt velem
Ezt szeretném mindennap
Kedvesem, ha téged láthatnálak

Éden kertben érezheted magad velem
Neked csak jót akarok kedvesem!

Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Te veled örökre együtt édes
És ez a kapcsolat nem mézes
Gigantikusan téged imádlak
Ezért soha el nem hagynálak
De tényleg szívb?l kívánlak! :$

Refrén(4×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

...

Lelkem folyója partján ülök,
Iszogatok és füstölök.
A lelkem szárnyal, úton van,
A gondolatom bizonytalan.
A lelkemb?l szól egy hang.

A szívemb?l szól a dal,
A szívem csak téged akar.

...

Elfáradtunk

Elfáradtunk drágám, fejünket letenni végre,
testünk összefonódva,két kezünk összeérve
örökre elengedhetetlen köteléket képezve
vágyunk egy szebb életre.
De tudjuk, azt majd talán unokáink engedhetik meg
Mi dolgozunk a kis szürke hétköznapjainkon serényen,
bízván hogy nem felejt a gyorsan elröppen? élet ,
s fáradozásaink gyümölcse kell?képp beérhet...

Elfáradtunk, talán egy kis szünet nekünk is jár, elvégre
küzdöttünk eleget az élet kifürkészhetetlen útjaira térve.
Családi kötelékeink szemünk el?tt lebegése,
állandó jólétének megteremtése
a feladatunk, ezért robotolunk,küzdünk,harcolunk reménykedve
bízva-bízván,hogy egyszer révbe érve
a világegyetem a sok jót figyelembe véve,
próbál segíteni rajtunk,minket jókedvre derítve.

Elfáradtunk, s mint minden évben
ha tehetjük nyári pihen?re térve
próbáljuk regenerálni fáradt testünk,mint éden
rengetegében patakot keres? tikkadt emberi test fénye,
pislákolva ugyan,de még kapaszkodva a reménybe
próbál világítani er?sebben..... a sötétben......
de ereje gyenge, ki-kialszik a fénye
s próbál pihenni a világ tengerében.

Pihen,pihen, de közben a kerék csak forog,s nem tétlen,
nem hagy nyugodni: pedig mindkett?nk vétlen.....
A sors így próbál jelezni hogy mindig légy résen,
s ha netán pihenni mennél is állj mindig készen,
készülj,hogy menned kell, s váratlan feladat soha ne érje
pihenni vágyó lelkedet és testedet meglepetésképpen.......

...

Álmomban mezítláb sétáltunk egy réten,
Messze mindent?l, együtt, kéz a kézben.
Pacsirták és rigók törték meg a csendet,
?k segítettek elmondani, mennyire szeretlek.
Nincs szebb mint a fülemile hangja,
Így segítségül ? is ezt hangoztatta.
Lábunk el?tt hevert megannyi sok virág,
Remélem valóra válik ez az álomvilág!
Szeretlek

...

Én csak téged tudlak szeretni
Szeretnék örökké veled lenni
Hiányzol már régóta
Azóta hogy utolsó szavad kimondtad
Mondtad hogy maradjak veled
De nekem el kellett mennem
Azóta is fáj a szívem
Hogy nem lehetek veled
A szavakat mit leírsz nekem
Oly szépek és kedvesek
Nyomot hagynak a szívemben
És én nem feledlek el
Egész nap rád gondolok
Éjszaka veled álmodok
Elveszíteni nem akarlak
Mert az életem csak te vagy
Lehet hogy most mást szeretsz
Lehet hogy most mással vagy
De tudom hogy a szívedben
Rám vágysz majd
Te vagy akit szeretek
Te vagy akihez ragaszkodom
Te vagy akivel úgy érzem mindent lehet
Te vagy ki mindig hiányozni fog
Együtt a sorsunk boldog, nem mostoha
Egy ami biztos: nem hagylak el soha
Amíg- e világon létezik szerelem
Addig csak téged szeretlek!!!

...

Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.

De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ? már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.

Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében.
Már nem fél a megkínzott halott,
de megbánta mégis, hogy t?zben, jeget vallott.

Egy világtalan sétál csak a halott világban,
s Látja, mit nem láthat,
mégsem hisz a csodákban.

...