Tudod mi a szerelem?
Mi fán terem?
Tán csak egy érzés a szívemben,
mit Te ébresztettél bennem.

Ha Te is ezt a vonzást érzed,
és a vágyad is ébred,
ha gondolsz is rám gyakorta,
akkor biztosan jó úton vagy.

Szeretném ha megölelhetnélek,
hogy csókommal a szívedhez érjek,
s Te viszont szeretnél,
és soha el nem engednél.

...

Szeretni téged fájdalom, de tudom valóság lesz az álomból.
Szeretni téged örök és egyszer ez lesz az együtt élt öröm.
Szeretni téged ki oly messze vagy t?lem,
Térdre kényszerít, de maradok.
Szeretni téged-életet adó.
Szeretni téged olyan, mint evez? nélküli csónak,
Mely úszik a víz tetején, álmodik, és közben csak remél.
Élet vízén sodródunk, bizakodunk, egyszer felébredünk.
Szeretni téged szeretve t?led oázis a sivatagban.
Itatósa minden lénynek ki élni jött e földre.
Szeretni téged szemem tükörképe, ki a vágyat kielégíted.
Szeretni téged fájdalom, de tudom egy lépés és ölelsz.
Szeretni téged feltétel nélküli bizalom.
Tedd, mit tenned kell, élj, ahogy élned kell
Aztán egy boldog és teljes életben,
Szeretni téged tüzes földi élet lesz.
Melyben hegyr?l gurulva öledbe érkezem, melyben nincs félelem.
Szeretni téged olyan, mint nyári h?ségben a zivatar.
Mely simogat és lelkem mélyében,
Nyugvó pillangó mely sokszor, de sokszor visszaszáll.
Szeretni téged jóság Szeretni téged boldogság!

...

Meztelen sötétség terül szét a réten
a kettönk titka legyen ez az éjjel.
Álmos virágok nyugovóra térve
húzzák össze a szirmaikat,
altató nótával ringatják a holdat,
még nem tudhatjuk mit hozhat a holnap.
Elküldöm hozzád a legnagyobb csillagot
üzenetet küldök hogy újra itt vagyok.
A kett?nk titka legyen ez az álom
az édes csókjaidra még ugyanúgy vágyom.
Itt vagyok hogy újra szeresselek,
a csókjaidba fulva ne feledjelek.
A kett?nk titka legyen ez a vallomás
suttogva mondom hogy ne hallja senki más.

...

Örömöm benned lelem
mert te fényesíted a szemem
örülök hogy láthatom
hogy nézhetem és élvezhetem.
Ringató felhök közt ébreszt a napsugár
réten a sok virág ontja az illatát
ragyogó napsugár suttog a felhöknek
csókot küld egy pacsirta a báranyfelhönek.
Rügybontó tavsznak üzen a gyöngyvirág
pillangók táncolnak mezön és réten át.
Nyugovóra tér minden eggyes lény.
holdlapó ölében elalszom én.

...

Emlékszem február volt,mikor megismertelek
ragyogtak a csillagok azon az éjjelen.
Emlékszem az elsö pillantásra a szemeidre és a szádra.
emlékszem az egész évre a tavaly elmúlt nyárra.
Keserves életem kapuját bezártam
a boldogság útját hozzád megtaláltam.
Eltelt egy év és szeretnélek mégjobban szeretni,
már egy éve hogy hogy nem tudlak feledni.
Emlékszem,február volt és most is február van
itt állunk ujra egy új év kapujában.
Szeretném ha tudnád örökké szeretlek,ha majd elválaszt a halál
én akkor sem feledlek.

...

Egy álom ,az vagy csupán ,
S el nem érlek soha talán ,
De szívemben mindig lesz hely emlékednek,
S téged soha, hidd el soha nem feledlek!
Messze megyek és vissza se nézek,
De a szívem egy részét itt hagyom neked!
S bár tudom ,hogy a te szívedben,
Nincsen helye emlékemnek,
De akarom ,hogy tudd:t?lem jobban
még talán soha senki nem szeretett!
Bárhol jártál és bármerre is vitt az utad,
Veled voltam és egyengettem boldogságodat!
Viszonzást én soha nem vártam érte,
Csak az a bolond szívem remélte,
Hogy talán majd egyszer megszeretsz érte!
De mostmár feladom mert meghalt a remény,
S nem akarok vele halni én!
Elmegyek hát,hogy feledni tudjak,
S remélem a vágyaim egyszer majd megfakulnak!
De most még két szó él bennem ,mely fáj és éget,
Csak két aprócska szó:\\\\\\\"SZERETLEK TÉGED!
Évek múlva majd ha egyszer visszatérek,
S majd akkor újra a két szemedbe nézek,
Ne vesd majd a szememre kérlek,
Amit érzek most,s majd akkor is érzek!
Mert én tudom,hogy soha nem feledlek téged!
Egy álomban éltem hosszú id?n át!
S mint egy naív gyermek,vártam a csodát!
S bár a fájdalom már rég agyongyötört,
Az álom csak most ,de darabokra tört!
S bár szívemet már összeraktam százszor ,s?t ezerszer
De most millió szilánkja túl mély sebet ejt!
Már nem tudom összerakni újra!
Majd ha már meggyógyult,talán pár év múlva!
Remélem megtalálom majd,azt az egy szilánkot,
Mely az én lelkemen oly mély sebet vágott!
S remélem legalább te nagyon boldog leszel!
S az élet viharos tengerében,el soha nem veszel!
Kérlek nagyon,hogy légy boldog egy életen át!
S ne úgy mint éncsak várd,hanem éld át a csodát!
De mostmár búcsúznom kell,s indulnom tovább!
Felejtsd el,hogy voltam és éltem!
Azt is hogy bolondságokat reméltem!
Felejts el engem mindörökre!
S szemedb?l-ha ejtettél-a könnycseppet töröld le!
Mosolyogj! Légy nagyon vidám és boldog!
S szeresd azt kit a szíved választott!

...