Létezik még olyan csodás dolog,
Amit?l még a szív megdobog.
Akad még olyan furcsa érzés!
Felmerül? érdekes kérdés!

Miért érzem olyan egyedül magam?
De ha mellettem van eláll a szavam.
Hiányát mikor már alig tudom elviselni,
De mégsem akarok bel?le kiszeretni.

Hisz ? egy oly csodás teremtés!
Meg sem érdemelném szerelmét.
Nagy úr a félelem, és az ?szinteség.
Szívemet adnám a szerelméért!

Mindig, ha egy ajándékot viszek,
A mosolyát látom álom szépnek.
Többet adok egy apróka doboznál.
Vele adom a szívemb?l egy darabkát.

De er?sebb-e a barátság a szerelemnél?
Er?sebb-e a szívem a kezeimnél?
Hogy úgy öleljem át, mint egy hétköznapi barátot,
Vagy mint egy szerelmes, aki ?rzi szívében a lángot!

...

Te kellesz nekem
Én az életemet
Odaadnám érted
Hogy az enyém légy.

Ha az enyém lettél
Én megadok teneked
Mindent és nem kérek
Cserébe, csak hogy szeres.

Te vagy a kincs a világon
Az én számomra és ha
Mást más mást mond az hazudik
Megteszek hogy elhidd.
annyira szeretlek hogy
azt szeretném t?led,
hogy legyél az enyém
úgy mint a feleségem.

Ha nem szeretnéd
én várok a válaszodra
mert te vagy az igazi
a számomra és remélem

te is igy érzel én felém
te t?led szeretnék
szeretetet és az ölelésedet
és 1-2 gyönyör? szép
gyerekeket amilyen te vagy
De jó, hogy vagy nekem tudok kit szeretni
És tudok kire gondolni nap, mint nap
Mindent megadsz, ami kell az életbe
És jól érzem magam veled.

Nem félek temiattad, mert vagy nekem
Betöltöd az ?rt a szívem Ben és az elég
De van dolog, amiért van életkedvem
És van mit csinálni az élet Ben.

...

Vágyom a múltra: vágyom az érzésre, mi nemes s tiszta. Nem kell jöv?, mely rút s igazságtalan, nekem kell a szerelem úgy, mint leveg? mely nélkül?zhetetlen, kell a csoda, mit egykor átéltünk, nem kell szeretet s megszokás, szeres!!! Hisz a sírba is utánad megyek, csak tudjam azt, hogy te is szeretsz!!!

...

Kellesz nekem, mint virágnak a víz.
Kellesz nekem, mint betegnek a remény.
Kellesz nekem, mint gyermeknek a szül?.

De nem úgy kellesz, mint betegnek a halál.
S nem úgy, mint gyermeknek az árvaság.
S mint virágnak szárazság.
Úgy kellesz nekem, mint egy falat kenyér.

Úgy kellesz nekem, mint a leveg?.
S úgy kellesz nekem, mint az élet.

Annyira kellesz nekem, hogy már félek,
Félek, ha nem vagy velem nélküled csak fél vagyok.
Hisz T?led vagyok csak egész.

Ezért kérlek soha ne hagyj el.
Mert nélküled csak kósza maradok.
S Félember ki hontalan és árva.

...

\" Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázk? vagy ég? szegf? lennél, mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledz? dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, s?r? illat, amely felszáll a földr?l. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, g?g és probléma nélkül egyszer?en szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul...\"

...

Valami más volt,
Valami új jön,
Valami jó jön,
Ha valaki itt lesz.
Valami más most,
Valakit várok,
Itt van egy érzés,
Egy régi fénykép,
Homályos emlékek.
Valamit kérek,
Csengess be, kérlek,
S ringass el újra.
Kereshetlek bárhol,
Ha nem akarsz látni,
De te vagy az érzem,
Akire várok,
Csókolj meg újra,
Hogy ugyanezt érezd,
S ne hagy el többet,
Legyél még mellettem,
Legyél az enyém,
Örökre,
Egyetlen.

...