Ugyanaz a fájdalom
Ugyanaz az érzés
Ugyanaz vagyok
Csak veled egész

Egy éve hogy megismertelek
Egy éve szólnak szívemben versek
Azóta nem felejtettelek
Mert egy éve hogy szeretlek

Azóta rád gondolok
Mást már nem akarok
Azt akarom hogy örökké veled legyek
Hogy a világ a miénk legyen

Az érzések nem múlnak
Az életem csak te vagy
Akarok örökké veled lenni
De nem akarlak elveszíteni

Kérlek maradj velem
Szép kedvesem
Az élet csak veled szép
Nélküled nem vagyok egész

...

Ágyamon éjjelente ?t kerestem, akit a lelkem szeret.
Kerestem de nem találtam.
Hadd keljek föl,hadd járjam be a várost,
hadd keressem az utcákon és a tereken,
akit a lelkem szeret.
Ha egyszer megtalállak, megragadlak és el nem engedlek.

?e míg álmodom téged látlak és érezlek,
Úgy érzem betege lettem a szerelemnek.
Éjjelente könnyen ábrándozok,
Mígnem lélegzetet vesz a nappal, és tovat?nnek az álmok.
És tudom hogy én terád hiába vágyok.

Pedig mily szép vagy, rózsám, gyönyör?, szép!
Csillogó hajad kellemes illatát felém hozza a szél.
Érzékien ívelt lágy ajkaid,olyanok mint a drága lépes méz,
melyb?l a férfinak sosem elég!
És csak azt érzem hogy,a mosolyod az mindig örömre derít.

Ahányszor csak melleted elmegyek,
testem minden porcikájával beleremegek.
Add nekem kérlek fényét,a csodaszép szemednek,
ó nem tudom mért,........de nagyon szeretlek.......

Egyfolytában csak rád gondolok én,
és egyre jobban érzem,hogy úgy kellesz nekem,
mint ahogy a testemnek a vér!!!!!
De a legfontosabb az,hogy TE boldog legyél örökké!!!!!

...

Te voltál versem virágzása,
A fájdalmak útja hozzád vezet,
Elapad mosolyom forrása,
Ittam csókodat, verejtékedet.
Egy fuxosért azt mondtad: \" Ég veled! \"
Homlokod holdja már nem enyém.
Míg tébolygok, szakállam megered:
November hava vágtat felém.

Nem kértelek a számadásra,
Kínjaim odván darázslik szemed,
Kancsal vágyad hulljon a sárba,
Fullasszon értem az emlékezet!
Vedd észre versem, ez örök jelet,
Dallá lesz a megcsúfolt remény,
S mert szívünkt?l sorsunk rendeltetett:
November hava vágtat felém.

Mit ér a csók, ha nincs virága?
Az ölelés, ha csupa rémület?
Benned szárad el szívem ága,
Késemb?l kihull minden gy?lölet.
Szerelmed tán csak a pénz, úgy lehet!
S meggörbülhetek dalt zengve én,
Árverezik már rég a lelkedet.
November hava vágtat felém.


Ajánlás:

Vedd szavaimat, mint a kenyeret,
Hadd ropogjanak fogad hegyén!
Mennyei máglyán égnék el veled:
S November hava vágtat felém.

...

Nem akarok haza menni,
Nem vár otthon engem senki.
Csavargónak kéne állni,
Két keréken a világot járni.

Nem akarok haza menni,
Drága Petrám elment, ennyi.
Csavargónak kéne állni,
Szebb lányt, úgy se találni.

...

Van egy fiú,
Kinek szemei t?zként ragyognak.
Kinek illata fogva tart,
Kinek minden apró kis érintése elvarázsol.

Sosem mertem neki megmondani.
Sosem mertem az igazsággal elé állni.
Sosem volt az a pillanat,
Amit szerettem volna.

Volt viszont egy pillanat,
Mely még itt él bennem.
Volt egy érzés,
Mely most már fogva tart.

Lelki szemeim el?tt láttam,
Hogy forrón ölel,
S forrón ajkai
Az ajkaimhoz érnek.

De mi volt ez?
Csak egy látomás,
S én majdnem elhittem,
Hogy ez igaz.

Minden éjjel ugyanezt látom,
Arra gondolok,
Hogy még mindig szeretem.
Mert egy nap álomból lesz valóság.

S ha csak egyszer is összeérne izzó testünk,
Ha csak egyszer is forrón ölelne,
Én lehetnék az,
Ki boldogan alszik el...

...

Szívembe költözött egy édes érzés,
Ezernyi - agyamban - a sok furcsa kérdés.
Rád gondolok reggel, délben és este,
Ezt a vágyat szívem már régen kereste.
Tétován nézek s a választ nem lelem.
Lehet, hogy megérintett egy nagy szerelem?
Ezen t?n?d?m a nap minden szakában,
Kereslek, úgy várlak az éjszakában.

Kicsi szívem adnám szívedért cserébe.
Elfogadnád t?lem szerelmemet érte?
Dobogó szenvedély vágyamnak lángja,
Vigyázz rá kérlek, hisz nincs neki párja.
E két apró szót a sorok el?tt nézzed!
Szívemb?l szól bizony, s szívem dobog érted!

...