Szívembe végre beragyogott a fényl? napsugár,
Vége lett a télnek, most egy új tavasz vár.
Nem is sejtenéd, hányszor gondoltam én valaha is rád.
Elalvás el?tt az utolsó gondolatom mindig is te voltál,
Néha mikor megláttalak, csak úgy megöleltelek volna,
Mert még akkor is szerettelek, mikor fejbe l?ttelek volna,
Most már nem érdekel, mi volt köztünk akkor rég,
Mert visszakaptalak téged és ez nekem b?ven elég.

...

A szíved kapujáig szállnak szerelmes szavaim. Nyissad ki kérlek, engedd be mindegyiket. Játszi könnyedséggel érezteti szíveddel a szerelmem. Mennyire szeretlek, mennyire vagy Nékem a szerelmem. Serény szívdobbanások, arcodon tündöklik a fény, szerelmes vagyok Beléd, csak szeretni szeretnék. Minden szó, minden vágy, ami elhagyja testem, lelkem, Szeret Téged: hidd el, higyj nekem, és a szíved mélyére kerül.

...

Emlékszem
Emlékszem február volt, mikor megismertelek,
ragyogtak a csillagok azon az éjjelen.
Emlékszem az elsö pillantásra, a szemeidre és a szádra.
Emlékszem az egész évre, a tavaly elmúlt nyárra.
Keserves életem kapuját bezártam,
a boldogság útját hozzád megtaláltam.
Eltelt egy év és szeretnélek mégjobban szeretni.

...

Kinyitom a szívem kapuját, beengedem rajta szerelmes szavaid, vágyaid és érzelmeid hangulatát. Boldog vagyok-köszönöm! Miattad, Általad, Véled!

...

Kásmír szoknyád álmatlan vacogtat,
hogyan feledném perzsel?, buja szád?
Lángja voltam minden végtagodnak,
torkomban érzem még kebled parazsát.
Látlak repülni nagy egek felé,
mennyei zúgók örvényében táncolsz,
blúzod veted ringó öled elé,
tested mámorától zsongva viháncolsz.
Merre lehetsz most, tüzek leánya?
Szédülten idézlek, megkondul az éj,
átfut rajtam a csönd borzongása:
matat utánunk a kotlósszárnyú szél.
Ha titkos törvények varázsa áhít,
iszonyú árnyam érted felparázslik.

...

Velük szököm, megszököm az ?zekkel,
szökkenéseim tükröket törnek.
Elfogysz bel?lem, minden lehelettel
téged vallak tompa, téli ködnek.
Éneket fagyok fújnak, furulyáznak,
reszket ringó regimentje a fáknak,
minden lépés távolabb visz t?led.

...