Köszönöm a vigaszt, amit szeretnél nyújtani Nekem,
De az Én holnapom mindig, minden nap, rosszabb lesz,
Igaz az életünket nem, csak magunk formáljuk,
Azok formálhatják, akiknek engedni hagyjuk!
Haladnék, de nem tudok, mert nincs az velem, akit szeretek!
Nem vagyok er?s, mint ahogy mutatom,
Egy gyenge lelk? n? vagyok, akit a vágyak éltetnek!
Ha nincsenek ezek, a lelkem a testemmel el van veszve!
Ne hagyj el, kérlek, ki az életet adja nekem,
Hisz Te vagy számomra a föld, a víz és a leveg?,
Ha nincs a lábam alatt a talaj elesem,
Ha nincs a víz mi éltessen, akkor elszáradok,
Ha nincs az éltet? leveg? megfulladok!
Te vagy nekem a lét, amit nem tudok nélkülözni!
Mert Nélküled nem létezem!

...

Életem Értelme!

Te vagy az, ki meg mutatta mi az élet
Melletted már nem félek!
Bátran merem mondani, hogy SZERETLEK
Karjaimból téged, soha el nem engedlek.
Sírig tart ez az érzés nekem,
Csókjaidat, míg én élek nem feledem!
Örökre szívembe zártalak
Egész életemben TÉGED vártalak.
Most, hogy már itt vagy velem,
És fogod két kezem.
Kezeidet el nem engedem!
Szeretlek, mert értelmet adtál szerény kis életemnek,
Megnyugvást fájó kis szívemnek.

Szeretlek

...

Augusztus végén
Kedd regelén
Ágyam szélén
Rád gondolok én

Rád gondolok,
Mert ki másra:
Másnak nincs rám
Ilyen hatása

Mi történt a nyáron?
Szánom-bánom
De be kell látnom:
Nincsen már párom

Egyedül meg végünk,
Nem vagyunk senkik
Ha nem szeret viszont
Kit szerettünk eddig

Bár hogy is van ez
Vajon ki tudhatja
Mit gondol a lány
Ha nem is azt mutatja

Mert szemében a ridegség
Szavaiban a közöny
Heverek lába el?tt
Mint húsdarab a kövön

És ha valaki, akkor én éreztem
Mert ezer sebb?l fájtam
Amikor a régi-újat ma délután
A Szuzukiban láttam

Itt megértettem végre
Nincs már helyem
Nem kell a versem
Nem kell a testem

Itt véget ér költészetem
Eldöntöttem másnap:
Nem írok én már Nikinek
És soha senki másnak.

Talán még egy négysoros
Ennyi még belefér:
Köszönöm hogy szerethettelek
És köszönöm, hogy szerettél.

...

Fény vagy, mely utat mutat
a sötét éjszakában.
Csillag vagy, mely beragyogja
az eget.
Madárka, vagy mely gyönyör? énekével
meg szelídíti a vadat.
Rózsa vagy, mely a nap sugarai
ölelve szeretgetnek.
N? vagy, mely nekem teremtetett,
hogy óvjalak és szeresselek.

...

Mint sátán ki férfialakban, jelentél meg,
Elb?völtél, elcsábítottál szavaddal engem.
Én hagytam magam a b?völetednek,
Hogy szívem, lelkem magadévá tedd.

Csábító szavaiddal, itattál engem,
Hogy bódultan a tiéd legyek.
Tiéd lettem testestül, lelkestül ,
A csábításod elvitt Engem a szerelembe.

A férfialakból kibújt a sátán.
Megmutatta a valós alakját.
B?völetét kihasználva ,megszerezte,
Testemet, lelkemet, aztán
Magamra hagyott a megsebzett szívemmel

...

Kétségbe esett arcodon
forró könnyed ne peregjen.
Szomorú szemeid ragyogjanak,
gyönyörü lényed nem felejtem.
Te vagy a ragyogás,életem értelme
méhemben megfogant édes gyümölcse.
Ne sírj!Nem hagylak el soha!
Nem lehet az élet velünk mostoha!
Légy boldog,vidám színesítsd meg
a kis világod,
ha szükséged van Rám
elég ha nevem kiálltod.
Kezdj el élni,indulj el utadon
s ha rossz útra térsz
a jót majd én mutatom.

...