Augusztus végén
Kedd regelén
Ágyam szélén
Rád gondolok én

Rád gondolok,
Mert ki másra:
Másnak nincs rám
Ilyen hatása

Mi történt a nyáron?
Szánom-bánom
De be kell látnom:
Nincsen már párom

Egyedül meg végünk,
Nem vagyunk senkik
Ha nem szeret viszont
Kit szerettünk eddig

Bár hogy is van ez
Vajon ki tudhatja
Mit gondol a lány
Ha nem is azt mutatja

Mert szemében a ridegség
Szavaiban a közöny
Heverek lába el?tt
Mint húsdarab a kövön

És ha valaki, akkor én éreztem
Mert ezer sebb?l fájtam
Amikor a régi-újat ma délután
A Szuzukiban láttam

Itt megértettem végre
Nincs már helyem
Nem kell a versem
Nem kell a testem

Itt véget ér költészetem
Eldöntöttem másnap:
Nem írok én már Nikinek
És soha senki másnak.

Talán még egy négysoros
Ennyi még belefér:
Köszönöm hogy szerethettelek
És köszönöm, hogy szerettél.

...

Fény vagy, mely utat mutat
a sötét éjszakában.
Csillag vagy, mely beragyogja
az eget.
Madárka, vagy mely gyönyör? énekével
meg szelídíti a vadat.
Rózsa vagy, mely a nap sugarai
ölelve szeretgetnek.
N? vagy, mely nekem teremtetett,
hogy óvjalak és szeresselek.

...

Mint sátán ki férfialakban, jelentél meg,
Elb?völtél, elcsábítottál szavaddal engem.
Én hagytam magam a b?völetednek,
Hogy szívem, lelkem magadévá tedd.

Csábító szavaiddal, itattál engem,
Hogy bódultan a tiéd legyek.
Tiéd lettem testestül, lelkestül ,
A csábításod elvitt Engem a szerelembe.

A férfialakból kibújt a sátán.
Megmutatta a valós alakját.
B?völetét kihasználva ,megszerezte,
Testemet, lelkemet, aztán
Magamra hagyott a megsebzett szívemmel

...

Kétségbe esett arcodon
forró könnyed ne peregjen.
Szomorú szemeid ragyogjanak,
gyönyörü lényed nem felejtem.
Te vagy a ragyogás,életem értelme
méhemben megfogant édes gyümölcse.
Ne sírj!Nem hagylak el soha!
Nem lehet az élet velünk mostoha!
Légy boldog,vidám színesítsd meg
a kis világod,
ha szükséged van Rám
elég ha nevem kiálltod.
Kezdj el élni,indulj el utadon
s ha rossz útra térsz
a jót majd én mutatom.

...

Gyönyör?nek indult kapcsolatunk,
Ami jó volt mindkett?nknek.
Hagytam, hogy ez az ár sodorjon Engem.

A sodrás, ami vitt el?re a mély érzelmekbe,
Az nem volt más, mint a Te rajongásod Értem.
A rajongásod hazug volt, amit mutattál Nekem,
Nem kellett más soha bel?lem, csak a testem.

Szép szavaid, rajongásod,
A szerelembe sodorta szívemet,
Te elhagytál engem, nem tör?dve ezzel,
Szívemet itt hagytad vérz? sebekkel!

...

Gondolataim, még mindig ott járnak veled,
Tudom,hogy Téged már felejtenem kéne,
Hisz szíved,már rég más tulajdona lett.

Vérz? szívem, még mindig utánad eped.
Pedig tudom, hogy a Te szívedben soha,
Nem volt hozzám semmi érzelem..

Egy test voltam Neked semmi más,
Amivel érzelem nélküli vágyaidnak,
Busásan tehettél eleget.

De nem vetted észre azt, hogy a
Szenvedély, amit mutattál irántam,
Szívemet megsebzed vele és,
Bánatot okozhatsz ezzel nekem.

...