Te vagy kiért szívem minden percben dobban
Te vagy kit szeretek mindennél jobban
Te vagy az aki egy csókba
Össze foglalja amiért a lelkem lobban.

Van egy szó Szeretlek
Ennél jobban semmi sem éltethet
Te vagy akit szeretek
Téged soha el nem felejtlek.

...

Vágy és féltés,
súlyos kérdés,
hogy te mersz-e
s neki lesz-e
elég mersze?
Na meg persze,
hogy mindent megteszel,
vagy valahogy majd csak megleszel...

Gondolkozz!
Ne csak foltozz,
Varrj új ruhát!
Hódítsd meg egymagad a védett vár fokát!

...

Csendes, h?vös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebb?l gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így h?tlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit elmém megterem?
Hintsek inkább álmokat
nemes szívemen?

Már hiába rágódsz
bolond ember hidd el,
szíved rejtekében
már zsenge hajtás zöldell.

S hogy érik-e majd nyárra?
Tudja Aphrodité...
Tán balga lelked vágya,
de földed, szíved már az övé.

...

Szemedbe nézek,
s fejembe lát a fájdalom,
Hogy szeress, hogy csókolj,
tudom el nem várhatom.

De megismerni úgy kívánom
édes íz? lelkedet,
ha t?lem ezt is elveszed,
az ?rület lángja eltemet.

Bámullak, de pillantásod t?lem,
Rabló begyár! elmarod,
de rád nézni újra,
gyáva eb vagyok, hisz tudod.

S ha fülembe nyargal csikóstul
édes cseng? dallamod,
rút, megtiport arcomon,
egy másik világ felragyog.

Csóválja tépett farkát
az ütlegelt kiskutya,
kihez megbocsátván b?neit,
nyájasan szólt az ura.

úgy várom én is
a gyengéd, barát szavakat,
s ha megbocsátasz, én fogadom,
mint t?zt?l izzó csókodat.

De máshoz szól az ének,
s én a békés b?ntelen,
megbocsátást nem találva
heverek bús szívemen.

...

Két gesztenye elbujdosott
Barna lomb mögé,
Bújócskáznak nevetnek ott
Rejtekem felé.

Földön ülve mezítelen
két szép kis bogár,
mind a kett? engem figyel,
kerget?zne már.

Libben-lobban könny? fátyol,
zúg a vízesés
T?zzel, vérrel elvarázsol,
Valós és mesés.

Földre ránt az égi álom
Mellé húz a vágy,
B?re illat, elsimítom,
lángol, hangja lágy.

sóhajt, mikor szíve dobban,
s egy a két világ,
teste mámor, lelke roppan,
körme belém vág!

Fájdalom, most kéjes ária
másodperces ár-apálya,
reszket, robban ? s a párja,
S zúg a bársony éj.

...

Nyomja a lelkem valami.
Bánatos vagyok,meg?rjít a szerelmed,
nem tudom mit akarok.
Nem tudom hogy feledjelek
vagy szeresselek,
nem tudom milyen lehet az élet veled.
Bátortalan,talán gyáva vagyok
tudod csalódni már nem akarok,
de csodálatos gyönyör?ség amit t?led kapok.
Szomorú a szívem,
messze vagy és hiányzol nekem.
Mond érdemes mindent feladnom
és hozzád kötni az életem?
Ha Te tudod a választ,kérlek segíts nekem!

...