3 szerzős meditáció az életről… azonos témafeldolgozással.

Az élet engem dezinformál,
Hazugságokkal etet, táplál...
Elhallgatásokkal bőn retardál.

Jót
Tőle
Nem kaptam.
Talán létem
Mostohám nekem?

Mostohám nekem
Talán létem?
Nem kaptam
Tőle
Jót

Füllent az élet, süketel,
Csúszós haraggal felesel.
Füllent az élet, süketel.
*

Élet rezsimem szokásait tanulmányoztam,
Ok nélkül állítják másoknak, hogy hazudtam.

Mi
Vétkem?
Ok nélkül
Rágalmaztak.
Létem kutattam.

Létem kutattam.
Rágalmaztak
Ok nélkül.
Vétkem
Mi?

Rágódik s vizsgálgat engem,
Számon kéri, kit, miért szerettem!
Rágódik s vizsgálgat engem.
*

A rossz életkörülményeknek gyötrő egyesülése...
Ebben, a szépléleknek nincsen kielégülése.

Lét
Teli
Sok rosszal
Nem alapja,
Boldog életnek.



Boldog életnek
Nem alapja,
Sok rosszal
Teli
Lét.

Hiába lennék boldog!
Sarkamban vannak a gondok.
Hiába lennék boldog!
*

Mindenki, születésnél volt valamilyen...
És a halál után lesz, semmilyen...

Most
Éppen
Milyen vagy,
Nem számít az.
Por, hamu leszel.

Por, hamu leszel.
Nem számít az,
Milyen vagy
Éppen
Most.

Milyen a lét, s én milyen vagyok?
Nem számít semmi, a por sosem ragyog:
Milyen a lét s én milyen vagyok?

Vecsés, 2017. december 25. – Szabadka, 2018. január 7. – Mórahalom, 2018. január 10. - Kustra Ferenc József: a tízszavasokat én írtam. A tükör apevákat Jurisin Szőke Margit írta. A háromsoros, zárt tükrös versszakok, Farkas Tekla munkája.

...

A tegnap, örömet hozott,
De idő, mára visszakozott…
A jövő, még nem szándékozott…

A tegnapban, még meleg lángban éltem,
Mára ez már parázs lett, én úgy vélem…
Jövőre, a zsarátnokom is kihűl nékem.

A múlt idő lábjegyzetében minden szépet olvasok,
Mára már kiderült, hogy nem igaz, a hunyó én vagyok…
Jövőre, egy szakasznyi „adj király katonát” sem kapok…

Elporladt a sok közös örömünk,
Az idő magával vitte, tán’ hitte, ez örömünk…
A marha idő… ő is elporladt! Öröm ez nekünk?

Vecsés, 2016. augusztus 23. - Kustra Ferenc József – íródott, mint visszaemlékezés…

...

A nagy kérdéseim…

A nagy kérdés: akkor írni vagy nem írni?
Lefeküdni, vagy íróasztalhoz menni?
Gondolatot kiírni, vagy eltemetni?

Harceszköz lett poéta kezemben a penna?
Induljak, mártsam be? Legyen végén kis tenta?
Kérdezzem meg a papírt, hogy ő mit akar ma?

Legyek én virágzó mezőn mélyen gondolkodó?
Vagy legyek őserőmben csak, éberen szunnyadó?
Lehetek-e írás közben, mint kezdő pacázó?

Legyek én, örök fény saját sötétemben?
Legyek menedéketek a szenvedésben?
Legyek én sötét erdő, vagy menekülő vad a vadászatban?
Legyek, vagy vagyok, saját félelmemben, énemben űzött vadban?

De, tenta oly’ nagyon a papírra kívánkozik,
Kalamáris kacsint, bele penna kívánkozik…
Betűk már tolulnak a fejemben,
Lélegzetem beszorul részemben…

Az újonnan beállított gyertyám pislákol lágyan,
Lángja lassan lobog, gyengéden táncot lejt magában.
Én mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,
Láng lassan lobog, de mintha értené... néha sercen.

Eddig is mindig mutattam, de többet kell mutatnom, milyen az ember,
Gondolatok tobzódnak a fejemben, annyi van benne, mint a tenger.

Ha nem írok, akkor ráng a csont, hergelődik a tudat,
Rémülten megáll a csend, mereven, sikítva csak matat!
Ez nem kell nekem… minek is, az ilyen sárgás virradat?

A lábam alatt a mosatlan padló, mint húsban a porc reccsen,
Lenézek, hogy mi ez, körben a függönynek a szeme se rebben.
Megyek tovább, már ahogy elértem az íróasztalom
Leülök és észlelem, a székem a saját nyikorgóm!

Gondolataim buján tobzódnak az agyamba.
Szerintem, ennyi biztosan nincs élő-halottba…
Kezemben a penna, belevágom a kalamárisba.
Aztán rögvest lecsöppen, egy kerek-szögletes pacuska…

Mikor végeztem és verítékesen megírtam a végszót, meghajlok,
Csak úgy magam előtt, hogy milyen jól megírtam, magamnak meg tapsolok.
Aztán magamba zuhanva gondolkodok... Parnasszus felém haladok?

Vecsés, 2016. október 1. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.

...

A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjósló, veszélyes- háborús világhelyzet…

(leoninus csokor)
Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség!
Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget…
Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon.
A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres!

Már vagy száz éve bizonyított, hogy embernek, ember a farkasa… írott, bemutatott.
A pénz lassan átveszi az Isten szerepét végleg… világ-vezetők meg, mint sok részeg...
Emberekre, kik adóznak, úgy néznek, hogy ez a féreg… embert kiirtják biz’ végleg.
A marhái pénzen ülnek és hiszik, ők megússzák… hiszik, de magukat meg nem húzzák!
Ezek az ív-állatságok majd’ mindenkit elsodornak! De atombunkerek sem óvnak…

Tudjátok meg, ha van… igaz az átok, mit még messziről sem szívesen láttok…
Mostanában nem is egy darab a fekete sereg… a dobpergés, már közel pereg.
Juj, most aztán mindenki érdekelt lett, küldik a vasvillákat… kihegyezetteket.
A héják terror repüléssel riogatják békegalambot, köpnek ki szókat… halmot.
Az elmúlt, kocsit hosszabb gyilkos-évszázad, lehet még akár kétszázad…
Volt itt már egyszer egy százéves háború… de végül százharminc évig tartott… mint a bú!

Ember, okos telefon, űrhajózás, még vannak imák… És velünk, kik nekik páriák?
Mi sem számít, csak halhatatlan pénz, világuralom, atombomba meg? Ők sem ússzák meg!
*

(serjú duó, félhaiku láncban)
Én már megírtam
Ember pusztítja magát.
Nem lesz őskor sem!

Éjsűrű a köd,
Emberiség nem látja…
Nem lesz őskor sem!
*

(senrjon duó)
Én már megírtam, ember
Háromszáz év alatt kipusztul!
Föld… kihalt bolygó!

Megírtam… de, tévedtem!
Atom-ködbe borul a világ!
Tíz percre… halál!
*

(Tíz szavas csokor)
Mi kicsik vagyunk, de szeretjük hazánkat!
Mi látni akarjuk… fákat!

Ezért a nagyok minket üldöznek,
Mert nem a halottakra... fegyvereknek.

Kárpátaljáról már úgyis bőven halnak meg magyarok!
Nem-vagyunk eldobható anyagok!

Feketeseregek üvöltenek!
Magukat hergelve bizony közelednek...
Vége is lesz… vérünknek?

Vecsés, 2023. április 16. – Kustra Ferenc József - íródott a világ, az emberiség jelen történelmi és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ’Nyugaton a helyzet változatlan’.

...

Sohase mond, nagyon régen
Nem volt senkid az alvégen…
Sohase mond el kétszer,
De ismételd elégszer…

Voltak rég' neked is őseid,
És talán szerető szüleid,
Voltak neked többen, szerető rokonaid,
Ismételd, ne feledd… összetartozásaid.

Sohase mond, hogy neked nincsen semmi múltad,
És bár voltak rokonaid, de őket untad.
Sohase mond, nincs velük semmi emléked,
Mond, ha igen, akkor Te a múltad féled.

Múltadba visszamenni, a saját létedbe kutatás,
Lelked, így a raktáradba mélyen, kereső-kutat ás.
Ha már közeledő este éjre hangol,
Akkor már szív is elindult, elbarangol.
Az est vajon tudja-e még a régmúltat,
Vagy ő sem? Csak régvoltban... jó helyen kutat?
*
(bokorrímes)
Találkozol Te, az utca emberével,
Lehet, hogy sokkal, talán akár ezrével,
Mit akarsz az ő -sokak- segedelmével?
*
(3 soros-zárttükrös)
Hited koordinátája a lelkedbe be van írva,
Ezen az úton jutsz békéhez, ha lelked terhet bírja…
Hited koordinátája a lelkedbe be van írva.

*
(tanka duó)
Ébred a reggel,
Fény meg erre kialszik…
Fájdalmas kelés…
Érzékelés… mi való!
Békélés, holnap való?

Múltad fájdalom?
Jelennel nem dicsekszel?
Jövőt ki tudja?
Szunnyadó láng csak égjen,
Képzelet láng hevében…

Vecsés, 2015. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott; a múlt meditációs földolgozásáról, alloiostrofikus versformában.

...

Emlékezni, arra sétáltam…

Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem.
Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem.

Emlékek padján ültünk Julcsi!
Neked, nem volt kedved beszélni…
Egyedül álmodtam,
Hozzád, csak vonzódtam…
Betegségem érdekel téged?

Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél?
Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél?

Most nem vagy itt, de emlékezek,
Szerető szíved add, még kérlek…
Tovább is vágyok rád,
Ó, lelked, ha adnád…
Körülmények hidegen hagynak?

Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson
Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón…

Posványba lett szeretet, Julcsi!
Sárba lett a múltunk taposva.
Szeretnélek akár,
De nem akarod már…
Sártócsába veszett szeretet…

Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve,
Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre!

Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben…

...