Őszi levelek,
Van, ami már barnásba csapott.
Érezni szagát, tán’ rothadott?
Ázott úton... téli léptek alatt, levelek.
Ősz esőt is hozott, így vizesek levelek…

Ősz az enyészet…
Meghozta nekünk is új létet,
Mondják, ez a jó… egy fenéket!
Meghozta nekünk is múló létet… egészet,
Mint avar nyugalmát is földúlta… enyészet.

Őszben megfakad
Avarszőnyeg a temetőbe.
Halottak… várnak az új létre.
Ősz az enyém is, érzésem belülről fakad,
Őszülőn, őszbe kerültem… karaván halad.

Őszben, kabát kell,
És már a látszó lehelettel,
Sétálok, jól vagyok erdővel…
Itt a csendben azért a bánat körbeölel,
Nézem, szél ringatja fákat, talán félgőzzel?

Ősszel már várom
A szeretett, de hideg telet,
Konyhában meg nem látok legyet…
Estém csendje, altatna már, de dalát várom,
Majd, reggeli napsütés, hűvösen süt… várom.

Őszömben élek
Remélek… mennyi még az időm?
Amennyi biztos, még letöltöm.
Remélek… őszöm enged és lesznek új telek…
Annyi biztos, kérem, még legyenek új évek…

Vecsés, 2019. október 26. – Kustra Ferenc – készült anaforás, „grádics” versformában, amit én alkottam meg. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Balra zárt legyen! Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: abbaa.

...

Hétköznapi pszichológia… + filozófiai meditáció.

A látszat és a tény…
Mint a sötét és fény!
Lehetnek édes testvérek,
De, még szembe is mehetnek…

A látszat, mondhat jót és oly' rosszat,
De ha nem figyelsz, jól elkábíthat!
A tény lehet jó és oly' rossz,
De járhatsz úgy, mint Ikarosz.

Ha jó a hajó, úszik és szárnyal, akár indulhatunk
Nagy vizeken, folyón, és nagy homokhegyen átjuthatunk
Az írásművel, ha, te mérlegre teszed magad
Pellengérre állsz, jaj, ha, mondatod alulmarad.
Az írásművel, ha, te mérlegre teszed magad
Pellengérre állsz, jó, ha ott nem ásod el magad…

Alapból fehér a hó és lehet, hogy fehéres a felhő.
Fehér jégen, fehér a leesett szűz hótakaró kendő…

Ha van egy jó hajónk, akkor már indulás, mehetünk, örülhetünk,
Ringatózva a viharos hullámon, vad szélnek is örülhetünk.
Ha jó az élet, nagyon megérte, hogy mi ide születtünk
Megérte a kínlódás, hosszan felnőttünk, megöregedtünk...

Kéklő, felhőtlen égen repül a boldogság kék madara,
De nem látni, mert egybeolvadnak, mint őzzel az agara.

Ha jó ma a látszat, tegyünk érte, hogy tény legyen,
Tegyünk érte, hogy a kétség tovább úr ne legyen.
A tényt, te vágyod, vagy el is tudod viselni?
Vagy majd az őrületben elkezdesz hisztizni?
Majd, ha már itt az őrület, annak a küszöbén belépsz?
Ez lényeges döntés, mert akkor a látszaton, te túllépsz.

Van bizony, fekete varjú és ott ül a feketerigó
Fekete űrben meg lesben áll az éji, fekete bíró.
De, hogy melyik, melyik, azt megtudni csak, pontos mérleggel lehet,
Itt a látszat nem él, tényt megállapítani méréssel lehet…

Ha látszat, maga a tény,
Mint a sötét és a fény…
Ez egy örök rendelvény…

Ne higgy a látszatnak, az nem vezet sehova,
Ha meg tudsz a tényről... talán, nem oda Buda!

A látszatot az emberek nagyon imádják, akkor van miről morfondírozni,
A tény meg véges, abba a piaci csoportmeditálás bele szokott bukni.
Pedig a látszat nagyon megkeseríti az életet,
Nagy kínt hozhat terád, mert körbe kell járnod a végeket!

Lehet, hogy a látszattal, ha elfogadod, elrontod az életed,
Míg, ha ténynek hiszel, vágányon tartod, éppen kisikló életed!

Ha, tény, hogy fehér ló jön szembe, felugrassz és vágtatsz, mint mesebeli herceg?
Önbecsapás, mert a látszatot éled meg, nem oda születtél, nem vagy herceg.
Ki ezeket szétválasztja és úgy él, ő lehet egy igazi életherceg.

Vecsés, 2015. február 21. – Kustra Ferenc József

...

Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban.

A csend borzongó!
A villám, nagyot csattan.
Vad időjárás.

Villám szárnyak földre csapnak,
Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak.
*
A csendem zajong.
Dió koppan fejemen.
Diós a bejgli.

Dió könnyűvérű leütést alkalmazott,
Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott.
*
A csend felfigyel
Ég-zajok hangjaira.
Vadludak jönnek.

Ismerős hangok, szárnysuhogás,
Vadlibák V-ben repülnek! Tavaszt hirdet lágy szélsuhogás.
*
A csendem nyűgős.
Távolban patazajok.
Lófogat motor.

Távolodó lovasfogat zaja, hallik
Felkavaró emlék (távozol…) ébred elmémben, zajlik...
*
A csend szépséges
És nagy nyugalmat áraszt.
Nézek sehová.

Behunyt szemmel, semmibe bámulok, kergetek ábrándot.
Csend ölel, meghitt lelkiállapot.
*
A csendem, vidám.
Temetésről kacajok…
Halál, lehet víg?

A halál nem válogat,
Sírunk vagy nevetünk...? Nem teljesít kívánságokat...
*
A csend fájdalmas
Síremléknél… ott ülve.
Süket csend-magány.

Szeretteid elvesztése fáj,
A temető csendje, magány... szívedbe, gyilkos-sebet váj.
*
Csendem, szerelem.
Kezét fogva szeretni…
Csend, már vakító!

Szerelemben kikapcsol a józanész,
Mámor fénye vakító, szíved után mész.
*
A csend fülsértő
Egy cella magányában.
Bűnözés… oka.

Cella csendje elviselhetetlen,
Miért tetted...? Füledbe a kérdés zeng szüntelen.

Vecsés, 2017. október 9. – Szabadka, 2018. január 20. - Kustra Ferenc József – a haikukat én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe:” A csend sokoldalúsága.”

...

Kecses madarak,
Búcsútáncot járnak már.
Utazni fognak.
Fényben fürdik a határ,
Pára szitál, halk sugár.
*
Kong a tér, fészek,
Madarakat nem látni.
Afrikai út.
Lomb zizeg... selyem fodra,
Olvad a nap aranya.
*
Eresz alján is
Üresek fecskefészek.
Majd visszajönnek.
Rőt levél úszik szélben,
Megpihen csendes mélyben.
*
Vándormadarak
Kényszerből utaznak el.
Nagyon messzi táj.
Köd kúszik völgy öléből,
Elillan nap fényétől.
*
Madársereg száll,
Vonul, mint sötét felleg.
Ők mind telelők.
A harkály halkan kopog,
Fák szíve csendben dobog.
*
Vándormadarak,
Valahol úton vannak…
Lesz még jó idő!
Avarban halk nesz motosz,
Télre készül... álmot hoz.

Vecsés, 2016, szeptember 27. – Siófok, 2025. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- írtam: eredeti Baso féle haiku csokorban. A haikuk alá a tanka-verset: Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta.

...

A varjú együtt repül a többivel az égen
És eltűnik a feketék szürke tömegében.
Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié.

A varjú tud repülni, széthasítja az eget,
Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet.
Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek,
De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek.

A varjú magasan is jár és messzire ellát,
De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát.
Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből,
Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből.

A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság,
Belekárog a világba, ez kiábrándultság.
Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi
És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi.

Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott

...

Szolid napsütés.
Ágak között sugara.
Szökkenő fények.
Este terül a tájra.
De szűnik hajnaltájra.

*

Avar borítja,
az ütött-kopott földet.
Roppanó szőnyeg.
Élet nagy szőnyegébe
Süllyed láb… puhán lépve.

*

Élelmes állat,
gyűjti az ennivalót.
Gyors készülődés.
Van pofazacskó raktár,
Van, mi télre ásott már!

*

Sok eső esik,
Megpuhítja a földet.
Pocsolya tenger.
Sár gátolja haladást,
Okoz, bíz’ fennakadást.

*

Szép naplemente,
hamarabb sötétedik.
Időváltozás.
Bíborvörös ég alja,
Fény, az eget uralja.

*

Kopasz fák csúcsa,
madarak ülnek rajta.
Elmúlás jelző!
Mindennek vége egyszer!
Vég, oly’ mint gonosz vegyszer…

*

Elszáradt kórók.
Kiürült kertek s mezők.
Betakarítás.
Mezőn virágok léte,
Aratásig tart. Vége…

*

Nagyon hideg van.
Lassan fagyás közeleg.
Növény-gyilkolás.
Növények fagyoskodnak…
Lét? Egy nyári virágnak…

*

Szőlő lugason,
Fogyóban van a gyümölcs.
Szüret, nincs szünet.
Szőlőfürt aratása,
Sok városinak vágya.

*

Reggel hűvös van,
Szél suhan a fák között.
Megfoghatatlan.
Reggel jó puha ágyban…
Benne van választásban…

Vecsés-Beregszász. 2015. november 7. – Kustra Ferenc József - A haikukat Bihari Kitti beregszászi szerző- és poéta társam írta, alá a verset, szerzőtársként én. A tanka csokor, eredeti Baso féle stílusban készült!

...