Forrongnak a létkérdések…

Senkit nem érdekel, hogy mit írok,
Írok így hát, magamnak.
Senkit nem érdekel, mit gondolok,
Gondolok hát, magamnak.

Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket.
Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet.
Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket.

Önmagam vagyok.
Az egész világ bennem,
Bennem, lelkemben ragyog.

Lélekben vagyok -
Önmagamtól ragyogok.
A világ bennem éled.
*

Senkit nem érdekel, hogy mit érzek,
Érzek hát magamnak.
Senkit nem érdekel, mit, hogy nézek,
Nézek hát magamnak.

Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek.
Nem számít! Szeretem önmagamat s nem őket. Kedvem szerint teszek.
Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek.

Ismertlen’ vagyok.
A világnak darabja,
Vagyok láthatatlan én.

Láthatatlanság,
Világ nem érezhet meg,
Pedig benne élek még.
*

Senkit nem érdekel, hogy hogyan élek,
Élek én magamnak.
Senkit nem érdekel, hogy rosszul élek,
Élek hát magamnak.

Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket.
Élem életem, ahogy tudom, vigasztalom megsebzett lelkemet.
Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket.

Furcsa látomás,
A világ ilyen rút s szép.
Magam által ismerem.

A világ, csodás.
És kevésbé egyszerre...
Én vagyok varázstükre.

Vecsés, 2004. augusztus 7. – Szabadka, 2018. július 21. - Mórahalom, 2018. augusztus 18. - Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a 3 soros-zárttükrös –t Jurisin Szőke Margit, címük: „Élek vagy halok...” A sedoka –k Farkas Tekla munkája.

...

Poéta éjszakája…

Vihar, tán' elítélhetően, szövetkezett egy nagy jégesővel,
Az avarban halódó leveleket szétsöpörtették a széllel...
Reggel én magam az udvaron összeszedtem, kukában nem fért el.

Minden lehullt falevél, maga az elmúlt, már örök pillanat,
De, hogy itt önök kerttel így bánjanak… kivívták haragomat.

Tomboló viharban, éjjel csak úgy kopogott a tető,
Teljes dühvel megmutatta, nála van a jeges erő.
Remegve féltem őt, láttam, hogy nála van a tér-erő.

Szerencsére megérkezett a pirkadat,
Meghozta az oly’ nyugodt pillanatokat,
Írni akartam, kézbe vettem... tollamat!

Vecsés, 2011. július 1. – Kustra Ferenc József

...

senrjú stílusú haikuban

Falevél hullik,
Elfáradt nyári világ.
Öregedő nyár.
*
Évszakok váltják
Egymást, szépen, sorrendben.
Mind elvonulnak.
*
Csodálni való,
Varázslatos természet.
Én természetem?
*
Édes-keserű
A múltba visszamenni.
Gondolat szárnyán…
*
Hatvanhét év sok!
Innen kell visszanézni.
Homokóra jár!
*
Távolba vész, a
Hosszú gondolatsorom.
Minden, múlt messze.
*
Kis béke puszi
Cuppantás, szélviharba…
Lebontja tetőm.
*
Őszöm játszik,
Megtréfálja a nyaram.
Úton, mint vándor.
*
Nap hunyja szemét.
Lemond az ősz javára!
Ősz nem virradat.
*
Tudom, eljött ősz,
Keserű emlékezni…
A tél kezdődik…
*
Majd, dacolok én
Hosszú ősszel és téllel.
Ez tán’ életcél.
*
Alagút, vak út,
Nem látni benne semmit...
Lehet, nincs vége?

Vecsés, 2014. augusztus 30. – Kustra Ferenc József

...

Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák,
Gyalognép java má’ otthonában, nem lófrálnak sötétben matatással… markolák…
Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák.
*
Köd, gázlámpák gyúlnak, fiáker villan,
Nép otthon, már csendben szusszan.
**

Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást,
Aztán meg kezdenék a vemhesnek udvarra hajtást…
Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást.
*
Ló horkant, vágyik zabra, rendre,
Vemhest hajtaná már, reggelre, bentre.
**

Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó
Csak nézgél a setétben… megest megin’… úramisten, ez mi manó…
Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó.
*
Tehén bámul setétbe, ház előtt,
Manót sejt, sötét árny mögött.
**

Vemhes patája toporog, híja má’ a társát,
Mingyár’ reggelest, lehet még pótolni mulasztást…
Vemhes patája toporog, híja má’ a társát.
*
Patája toporog, társat vár réten,
Reggel jön talán, pótlásként, reményben.
**

Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére,
Legyen végig velük, hosszabb-rövidebb békeéjbe…
Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére.
*
Gazda hazatér, békére bízza estét,
Csenddel őrzi meg jószágainak lelkét.

Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 16. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek.
A tíz szavasokat, Gránicz Évaszerző-, és poétatársam írta.

...

Reszketve dobog szív, Jolanda.
Reszket, dobban, látlak még cica?
Enyém voltál, léptél,
Mégis, csak elmentél…
Reszketek érted, gyere vissza!

Reszket a szíved? Ó, mily csoda!
Nem leszel az én bajom soha.
Csókoltál, s én hittem,
Aztán csak eltűntem.
Most nyávogsz, mint egy éhes macska.
*
Ah, ha még a szívem rád talál…
Lélek nyugvásom, csak Te volnál...
Enyém voltál, mentél,
Mégis, csak elmentél!
Ugyan, ha megjönnél, Te volnál?

Léleknyugvás? Talán, de kinek?
Múltból él... álmot nem kergetnek.
Szíveddel hadakozz,
Másnál most udvarolsz.
Én meg más valakit keresek.
*
Minden ízemben csak reszketek,
Ízeimmel, csak rád figyelek!
Enyém voltál, mentél,
Mégis, csak megjönnél?
Kitudja mi lesz… én figyelek!

Ízeid? Tán’ másnak elhiszem,
Neked már nem kell semmi ízem.
Hiányzott, hogy féljél,
Most meg csak reméljél.
Figyelj, de már nincs mit viselnem.

Vecsés, 2023. május 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzős rom. LIMERIKBEN, a páratlanokat én írtam. A párosok: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva műve.

...

Az ember csak nézi a fent egyenest feszülő kék eget
És szeme sarkából észreveszi, koszos előfelleget.
Ezekből fog esni talán a savas eső?
Ez sem a régi már, a vastag esőfelhő…

Éppen úton vagyunk, kergetjük a munkanélküliséget,
Beszlopáltuk közben, a kis kulacsban maradt semmiséget.
Erdőben van a sok darabos nylon-sátor táborunk,
Odamegyünk, ez mindannyiunké, a mi háborúnk.

Nincsen ott spájz, nincsen fürdőszoba,
Télen sem fagytunk meg, mi kész csoda.
*
(Senrjonix trió)
Bujdosó élet
Hiányzik a lételem…
Napi tengődés.
Hűtő, asszony, otthon, konyha nincs,
Nekünk itt, a szárazkifli kincs.

Kilátástalan,
Oly’ bizonytalan jövő.
Szabadság álca.
Otthontalanok sorstársak,
Itt is felmennek az árak!

Várunk van nylonból,
Nagy esőben beázik.
Gatya csavarás.
Lelni itt is jó és még rossz embereket,
Élet másként tréfálja az egyedeket.
*
Az ember figyeli a nagyon közeledő, koszos esőfelleget,
De, még lehet örülni, hogyha láthatja a fent feszülő kékséget.

Vecsés, 2015. május 5. -Kustra Ferenc József- ismertségemből: tanulmány.

...