Sötét van kinn,
csak a csillagok ragyognak.
Elmosott mindent az ?szi es?, elmúlt a nyár
már a pacsirták sem dalolnak.
Sötét van kinn,
csak a hold fénye világít
de nem múlt irántad a forró vágy, hozzon el téged
hozzám a fényes út, ne legyen semmi, ami megállít.
Sötét van kinn,
hideg és halk az éjszaka, csak a kandallóban pattogó
t?z zenél csendben.
Fahéjtól illatozó teám kortyolom, lesem az ingaórát,
sürgetném az id?t, hogy gyorsabban teljen.
Sötét van kinn,
arcod simogatja a kósza szél, egy végtelenségnek t?nik,
amíg hozzám hazaérsz.
Kísérje utadat angyalok mosolya
lépteid hazafelé legyen szapora.
Sötét van kinn,
kellemes érzés fog el, mert tudom hazajössz...
már nagyon várlak.
Fényesebb lesz az életünk, békésebb a lelkünk.
Boldog vagyok, hogy hazaértél és újra látlak.

...

Meghallnak az érzéseim, széttiportad a lelkem
megalázó minden gondolat hervad a vágy
peregnek a könnyeim,
megpróbáltam de nem tudtam keveset gondolni Rád.
Gyümölcsözö szavaim mond mennyit érnek?
A semmibe szállnak...
tudom soha nem fog eljönni a nap
bár talán belehalok annyira várlak.
Hol vannak a reszket? hanggal ígért mondatok?
Amikor azt mondtad ne féljek örökké a Tiéd vagyok.
Szomorú vagyok.
Kopár az életem elhagytál,
mond hogy próbáljak meg ha nem tudok
keveset gondolni Rád.

...

Remélem az éjszakád nyugodtan végig aludhattad, álmodat semmi nem zavarhatta!
Kívánom a napod szép legyen borús perceid ne legyenek!
Kedved legyen mindig jó, gondolj rám, és a mosolyomra, amit küldök neked oda a távolba!
Minden akadályhoz legyen er?d, kitartásod ahhoz hogy szívedben megtarts engemet!
Rád gondolva boldog vagyok, lelkem szárnyal, ezt Neked köszönhetem!
Gyere édes várlak téged, hogy átölelj két er?s kezeddel Engem.

...

Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...

Kálmán Zoltán:
Mindörökké szerelem!

Írom a levelet, mondogatom a nevedet,
Reménykedve mondom ki ,hogy szeretlek!
Végtelen a szerelmem melyet ígérhetek
S amit nem felejthetünk el sohasem!

Mit jelent neked az érzésem? Bennem nem hiszel?
Várom ,hogy átölel egyszer, én keresem szüntelen!
Kimondatlan szó az életem amiben élhetek
Reménytelenül szeretem! ? az aki kell nekem:
- Mindörökké szerelem!

Ez a szó a SZERELEM! Ami reménytelen,
Ami nem hagy még élni sem,
Keresek egy álmot amiben hiszek
Keser? minden perc amit nélküled töltök el!

Ibolya! Szeretlek téged, várlak téged,
De nem lehetsz az enyém soha sem,
Nem lehetsz boldog nélkülem sem talán
Legyél boldog végig az életed során!
Ez egy mindörökké szerelem!

Szívem érted él, várlak én,
Emléked oly sokszor visszatér
Remélem vársz te még,
De elmentél nincs már remény!

...

Szívembe költözött egy édes érzés,
Ezernyi - agyamban - a sok furcsa kérdés.
Rád gondolok reggel, délben és este,
Ezt a vágyat szívem már régen kereste.
Tétován nézek s a választ nem lelem.
Lehet, hogy megérintett egy nagy szerelem?
Ezen t?n?d?m a nap minden szakában,
Kereslek, úgy várlak az éjszakában.

Kicsi szívem adnám szívedért cserébe.
Elfogadnád t?lem szerelmemet érte?
Dobogó szenvedély vágyamnak lángja,
Vigyázz rá kérlek, hisz nincs neki párja.
E két apró szót a sorok el?tt nézzed!
Szívemb?l szól bizony, s szívem dobog érted!

...