Életem mélypontján találtál Rám,
Te adtad vissza, arcom mosolyát,
Újra célt adtál az életemnek,
Szerelmed belevésődött a szívembe.
Magányos éjjelenként mikor rólad álmodom,
Tudom te vagy akire vágyom,
Minden perc mikor velem vagy,
A szívemben örök nyomot hagy.
Álmaimban látlak téged,
Együtt vagyunk kéz a kézben.
Szemeidbe nézve fagyott szívem felolvad,
Minden dobbanása Te magad vagy.
Szerelmes szívvel téged kérlek,
Légy enyém, amíg élek.
Ha ezt szívemnek megadod,
Én örökké a tiéd maradok

...

Kell a szenvedés,
A hűvös magány.
Kell a boldogtalan,
Sívár világ.
Csak szememnek
Vakító fénye,
Lelkemnek hamvadó tüze,
Szívemnek görcsös fájdalma,
Takarja el fájó hiányodat.

...

Jaj neked világnak,szép színű szirma,
Keservesen sírsz majd,
Szomorúan elhervadsz.
Csalódol bennem,
Szerelmed vágyában,
Szótlanul tűrsz majd,
Ugye nem hitted volna?
Két szemem, már két szemednek,
Útját hiába keresi,
Csalódás, csalódást szül,
S a szívem mindent , mindent elveszít.

...

Rügynek pattanása,
virágnak balzsama.
Kongatja kongó szívemet.

Hegedűn húz,
s fáj tőle
mindenem.

Jégből cseppen,
csörtetve ömlik
hirtelen..

Szétolvadt hóember orra helyén;
fonnyadt répa,
langy szellőben lengedez.

Nyárfa vattája,
az csak mi behavaz..

Illékony öröm,
hamiskás arany!
Sárga levél.Te földbe taposott!

Rügypattanás voltál,
egy múlott tavaszon....

...

Megszűnő külvilág, hol léc minden szavad.
Szúrós valóság ellen húzol pasztellszín falat.
Nem szűrődik nesz, órám rég leállt..
Hangod balzsama andalít.
Szemem száraz, még nem pislogok!
Átkoznám a pillantást; meddig csak vak vagyok......

...

Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak,
körülöttem vad lidérctáncot járnak.
Ó ábránd, hiú ábránd, csalóka álom,
mi óta láttam őt helyem nem találom.

Nem találom őt reggel, délben sem este,
pedig szemem mindenűt csak őt kereste.
Ó teremtő minek adtál nekem érzékeket,
ha nem érezhetem őt, mert enyém nem lehet.

Szemem nem látja, keresi merően,
vágyam izzik bennem emelkedően.
Nem érzem testének finom illatát,
kisszobája árnyai tűnnek az éjjen át.

Oly távol van tőlem, de nincs okom panaszra,
marad a puszta csönd, s itt állok magamba.
Gondolatim, mint játszi szellő körülötte járnak,
a Nő, Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak.

...