Állok, mint kőszál a tengernek ellenében,
De nem vagyok semmi a cápáknak szemében.
Pediglen lehetnék és akár kísérő hal,
De kőszál ember sorsa, hogy csak magányról hall.
*
Ég fátyla borul...
Én, nézem hontalanul.
Nappali sötét…
*
Az élet játszma,
Benne... szerencse tánca.
Ki teszi tétet?

Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…

...

Holdvilág szűkül,
Hajnal már ébredezik.
Kisiklott élet…
*
Vezérállat is lehettem volna,
Csak szarvatlan kos vagyok.
A sorsom… ám másként gondolta,
Csak a rabszolgám vagyok.
*
Megfáradtál és
Homlokod már ráncos lett!
Torz halál-mosoly.

Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József- Versben és európai stílusú haikuban…

...

(anaforás-bokorrímes, 6-szoros belsőrímes.)
Bele is vágok! A csendem hangosan üvöltő,
Bele is vágok! Az én csendem, nem szívdöglesztő!
Bele is vágok! Az én csendem nem is szerető!
*
(HIAQ trió)
Utazások nyomán
Köröttem ritkul levegő.
Én csak -úgy- vágyok rád.

Ha nem vagyok otthon
Erős hiányérzetem van…
Én csak -úgy- vágyok rád.

Munkából rohanok
Hazafelé, már tehozzád!
Én csak -úgy- vágyok rád.
*
(anaforás-bokorrímes, kétszeres belsőrímes, önrímes…)
Csendben vagyok a munkában, csak rád gondolok.
Csendben vagyok utazásban, csak rád gondolok.
Csendben vagyok én időközben, csak rád gondolok.
Csendben vagyok mindig napközben, csak rád gondolok.
*
(Senrjú trió)
Madár magányos,
Halott párját siratja.
Követi… lassan.

Madár magányos,
Többé már nem énekel…
Követi lassan.

Madár magányos,
Csend rajta már nem segít.
Követi lassan…

Vecsés, 2023. május 19. – Kustra Ferenc József

...

Vad gondolatom egyszerre előkerül,
Boncolgatnám, de ő, erre elmenekül…
Gondolkozni próbálok, de képtelenül…

Szólt-e nekem még a régi dalom,
Múlt-e már bennem, régi fájdalom?
Gondolataim persze űznek, csak egyre,
Az a megoldás, hogy menjek, fel, hegyemre?

Hogyha eredendő bűnünk a létünk,
Akkor bennünk lelhető minden vétkünk!
Lehet, hogy van, és nagyon szép az Éden.
De nekem nincs, lent lakok az alvégen…

Hódolok én a régen-múlt időknek,
Hogy tegyek eleget tévedéseknek?
Bűnös vagyok? Vessetek a férgeknek!

Érzéseim vannak, megvannak jóra, a rosszra,
Mit tegyek, hiába vagyok a magam bírója?
Hallgatom verdeső szívhangomat, virradóra…

Van nekem bizonyos csendem, maga a képzelet,
Azzal suhanok a fájdalom folyamom felett!
Vigaszt várok én, sőt sokat vártam már... eleget.

Rövid az élet, kevés benne a boldogság,
De, van büntetés: oly' bősz a boldogtalanság…
Bűnös lét, maga...göröngyös járhatatlanság.

A múltam és vétkeim megvannak a fej-képkeretben,
Mi kellett volna, hogy én ne legyek bűnös? Képzeletben!

Az út végén, nem lehet tudni, hogy mi vár,
Ősünk is mind, fent... a csillagösvényen jár.
Csak madárnak szabad út, a látóhatár…

Őszülök és a bűnökért, biztosan felelnem kell,
Pont, mint másoknak, büntetlenül és sem mehetek el.
Életemben léptem én mindenféle, jó-rossz útra,
Többször is előfordult, hogy eltévedtem… tévútra!
A saját hegyeim közt is kóboroltam, megismerni nagyon vágytam,
De elmúlik az élet, és lehet a vétkektől én semmit sem láttam!

Bizony, az úgy van, hogy menni kell folytában egy életen át
De, van, aki csak nézheti belülről, háza vakablakát…
Én helyben vétkezve toporogtam? Menni kell életen át…

Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József

...

Versben és európai stílusú haikuban… meditálok.

Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen,
De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen…
Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet,
De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett…

Mosoly minek... nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis,
De nem jó nekik, mert állítják, próbáljam, eljön az is.

Pillanat eljön,
Mindig itt van és újra…
Egyedül megyek…
*
Kijelölt utunk,
Lehet, hogy korcs… göröngyös.
Betontalan sár!
*

Végtelen úton elmenni, azt jelenti, elmenni örökre,
Onnan visszajönni nem lehet soha! Ugyan már, hogy lehetne?
Ez az út van kijelölve, feladni nekem hogyan lehetne?

Volt már, szép sorban, aki feladta,
De neki addig tartott az útja…
Neki már hallgat… szíve dallama…
*
Végtelen út nincs,
Csak még nem látjuk véget…
Ütköző, itt is…

Az én utam sem végtelen, végéhez ér egyszer,
Szívemben, majd néma lesz a csend... már sokadik-szer.
Hidd, nem lesz, hogy nem tudnám, nem vagyok, véglegesszer...
*

Végtelen úton
Haladok, mondják, rendben.
Ki, ez esztelen?

Vecsés, 2016. szeptember 18. – Kustra Ferenc József

...

Avagy a régi emlékkönyved még megvan?

(3 soros zárttükrös csokor)
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni,
Az múlt sorscsapásra nem lehet fölkészülni…
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni-

(HIQ csokor)
A múlt már
Semmit nem játszik!
Csak emlék.
*

A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak,
De érzem, bennem meg ök, mint tudók, kardoznak…
A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak.

Bennem van
Múlt, de valósak?
Csak emlék.
*

Sorsom nem mindenbe… beleszólt! Valósan ő irányított,
Néha hittem, mily’ szép a világ… valóságban irányított…
Sorsom nem mindenbe beleszólt! Valósan ő irányított.

Emlékkönyv?
Én fiú vagyok!
Csak emlék.

*
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe,
Közben a halált nem tudjuk földolgozni az életbe…
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe.

Sors könyve?
Soha nem láttam.
Csak emlék.

*
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem,
Lehet, hogy közben a volt jót magamnak mesélgettem…
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem.

Élet majd
Mindent lekezel…
Csak emlék…

Vecsés, 2025. március 17. - Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

...