Van ki, még azért harcol, mert nincsen is átok?

Búm a súlyos bánatom,
Mert életszépséget nem látom!
Létem… átkozott.
*
Emberek, nem viccelek
Nem passzió-lehetetlenség…
Átkozott létem!
*
Vagyok: hetedíziglen…
Mit követett el ősi ősöm?
Átkozott létem!
*
Hetedíziglen létem
Mit tehet bűnben elveszettért?
Én mér' kárhozok!?
*
Bűntörténet ideje:
Ezerhétszáz nyolcvankilencben…
Tudás nem oldoz…
*
Megátkozóm… most tán' jobb
Sorsú mennyekben? Engem figyel?
Vissza nincs átok…

Vecsés, 2023. december 7. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként! {El is tudom mesélni a történetem: de 2-3 óra legalább! Bizonyíték hegyeim vannak…}

...

Vers és haikuíró vagyok,
És úgy tűnik, most már maradok.
Mindig vannak új tanítványok,
Tanítom őket, fiúk-lányok…

Vecsés, 2017. március 18. - Kustra Ferenc József – íródott: a www.magyarerő.hu
felhívására a fényképem mellé, amikor ott is publikáltam. (Önéletrajzi írás)

...

Magam csodálom, édes Berta…

Szerelmes vagyok, drága Berta!
Magam csodálom, minden napba…
Reggel szív így ébred,
Este szíved… értsed!
Érzés dühöng, kuszált napokba.

Gondolatom rajtad jár Berta!
Úgy szeretnélek, ez már csoda.
Kellene, itt legyél,
Akár itt élhetnél.
Hol vagy? Hol talállak, óh, Berta.

Havazik! Nézem nyomod Berta!
Erre nem jártál… Cinculuska.
Hóvihar nyomot fúj,
Eltűnsz nyomtalanul…
Hol talállak meg… édes Berta!

Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, téli LIMERIK csokorban.

...

A semmibe lebegek, semmi vagyok.
Jobb, ha feladom és már nem akarok.
Görcsölök, mint futó lába a távon.
Nincs eredmény… sem régen, sem immáron.

Budapest, 2000. július 4. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás.

...

(Anaforás „Grádics” csokor)
Nincsen félelmem
Asztalnál, nem vagyok egyedül
Itt ül magány… rendületlenül.
A hívatlan magány terheli szembe székem!
Nem tudom, mi kellene, ne legyen még végem...

Félnem nem kell már
Ablakomat fedi, porfüggöny,
Tapadt por… nem jön át fényfüggöny.
Nekikészülők és több verset írnék immár,
Egyedül vagyok, hozzászoktatott magány már.

Félni nincs mitől,
Az életévekben egyedül
Múlattuk az időt, remekül…
Dia, ég egy mécses, boldog vagyok, de mitől?
Poétaként, nem múlik magány, esengéstől?
*

(Anaforás, 10 szavas duó)
Az én magányom, nagyon kitartó
Nézi, hogy verselek, hű fegyverhordozó.

Az én magányom segít, hogy írjak,
Itt ül... minden-magányt kibírjak.

(Septolet)
Készülök
Írni, nekifeszülők,
Szédelgök…

Tollamat forgatom,
Harsonát nem hallom…
Ceruzacsonkom előveszem,
Ezzel várom ihletem…

Vecsés, 2019. október 20. – Kustra Ferenc József

...

(Bapeva)
Lanyha
Telünk van,
Hó meg semmi!
Árva felhőcske
Sem kóvályog erre.
Elindultam orvoshoz,
Mínusz négy fok… gyalogosan.
Az úton fáztam, átkozódtam,
Télikabátom volt, sál, kesztyű nem!
Csak ücsörögtem maszkban, előtérben…

(Apeva)
Én
Lüke,
Nem vagyok
Már legényke…
Hacukákat föl!

(Senrjú)
Mit gondoltam én?
Körbevesznek, lehelnek?
Jól összefagytam.

(3 soros-zárttükrös)
Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek.
Nos, ez már csak emlék. Értelmetlen emlékek…
Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek.

(Septolet)
Szikrázó napfény,
Hideg nagy-legény,
Kemény-legény.

(Bokorrímes)
Orvosnál vacogtam,
Amit én ott kaptam…
Hazafelé futottam,
Nagyon meg is izzadtam!

Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában és önéletrajzi írásként.

...