Picit reszketve írom most le ezen sorokat,
Vajon mit szólsz, ha megtudod féltett titkomat?
Egyre gyengébb vagyok, mert nem tudom tartani,
Ez az érzés egyre inkább ki akar robbanni.

Nem tudom meddig bírom még...
Remélem segít rajtam az Ég!
Ezért én is mindent megteszek,
Egy szó mint száz, nagyon szeretlek!

...

Gyöngyöz? kispatak szeli ketté a rétet,
Pompázó virágok teszik még szebbé a képet.
Madarakk csicseregnek a fáról kémlelve,
Mikor bontakozik ki két fiatal szerelme?
Sétálnak, s egy szót sem szólnak,
Helyettük csak a rigók dalolnak.
A fiú félszegen megfogja a lány két kezét,
S mindketten érzik a boldogság kezdetét.
Nem kell ide üres szó, sem ígéret,
Az a fiú én vagyok, s bizony szeretlek téged!

...

Várlak langyos sötét éjjel, várlak izzó, vakító nappalon
Minden pillanatban várok rád kedvesem, mert hiányzol nagyon
Merre jársz, hol lehetsz, hozzád száll a sóhaj, minden gondolat
Keserves könnyem vasmarka szorítja kiszáradt torkomat

Ugye tudod, érzed hogy titokban, csak terólad álmodom
Feléd repülök egyre csak, sugárból sz?tt aranyló szárnyakon
S ha már ott vagyok tenálad, bíboros, bársonyos hajnalon
hagyom, hogy csituljon fáradó szívem két er?s karodon

Édes álom harang szavával elfoszlik, szürkül? ködbe száll
Párnámon kezem hiába keres téged, már sehol nem talál
Süket a csend és üres az élet, mert te nem vagy itt velem
Jajgatva cipelem tovább az ezerszer meggy?lölt életem

...