Szerelmes dalomat fújja az esti szél,
Dal szárnyán száll s útra kél.
Hozzád repíti sóhajom,hogy súgja meg a bánatom,
Magányos szívemet te néked ajánlom.

Ha hallod-e szerelmes dallamot,
Szél szárnyán üzend-csak a tiéd vagyok.
S én útra kelek,dal szárnyán viszem a szívemet,
S szívedért cserébe,neked adom az enyémet.

...

Csodálom ezt a borongós ?szi reggelt.
A fák levelei elszínez?dve,gyönyör?
szinpompájukkal arra kecsegtetnek,
hogy leszakíts róluk egy-egy levelet,
s eltedd ?ket,hogy emlékeztessenek.

Szeretem az es?s ?szi reggeleket.
Híven t?krözik a nyugtalan bens?met.
Szeretni vágyok valakit,de a lelkemben
érzem az elmúlást,az ?szi borongást.

Talán mégis van egy kis reménysugár?
Talán mégis láthatom ?t?
Egyetlen találkozás elég lenne,
hogy szívem megsúgja:talán ??

Ez az ?szi borongós reggel,
Szívemet reménnyel tölti el.
Ez az ?szi elmúlás,talán lehetne,
kezdete is egy új,reménnyel teli életnek!

Majd elmúlík ez is,mint ahogy
a fákról lehúll a levél.
Szívemben is ott marad a zord,hideg tél.

...

Mély fájdalom járja át a szívemet.
Tudom,hogy soha nem szerethetlek Téged.
Elérhetetlen vagy nékem,mint csillag az égen.
Vágyálom maradsz örökre,szívem keser?ségére.

Szabályok?-Tudom,hogy Te nem rúgod fel ?ket.
Talán ezért is szeretlek még most is Téged.
Te nem vagy olyan,tudom,hogy nem érhetlek el,
Ha mélyen belegondolsz-nem lehet,hogy nagyot tévedel?

Nem tudhatod,mit veszíthetsz,van,ki Téged ennyire szeret?
De talán van más is,aki mindent megtenne Érted?
Annyira sajnálom ezt a nagy távolságot köztem és közted,
Ha csak egyszer? ember lennél,talán én is elérhetnélek.

Olyan vagy nékem,mint a fény,mely beragyogja lelkem,
Ha Téged látlak,édes mosolyodat,megsz?nik minden körülöttem.
Szeretem az illatodat,kezed érintését,szád érzékiségét,
Rólad lemondani?-Nem tudnék,akkor sem,ha Te így szeretnéd.

Ha felnézek az égre,ezer csillag ragyog ott nékem,
Csak azt az egyet,ha elérhetném,boldoggá tehetne,
Látsz egy hulló csillagot,ha felnézel az égre,
Az a csillag én vagyok,aki kihunyt örökre.

...

ha b?n téged szeretni,b?nös vagyok
ha elveszitelek,abba én belehalok
ha fájnia kell annak hogy SZERETLEK
fájjon hát én akkor is SZERETLEK!

...

Szerelem mert kell,
s fontos nekem.
Szerelem mert akarom,
s hasznos nekem.
Szerelem, a mindenem,
drága, szerelem.

Szerelem, még akarom,
s kényelmes a balomon.
Szerelem, hisz az id? kell nekem,
s ? mindig pontos velem.
Szerelem, hisz élni nélküle?
örökre, ó, szerelem.

Boldog vagyok mert sikerült,
már nem szerelem!
M?ködik, kész, s van még elemem.
Ó karórám! ez már szerelem.
Péter Albert Levente
(2007. szeptember 1.)

...

Egyedül állok, roskadó térddel.
Körül vesznek ?k, kegyetlen kéjjel.
Szemükben gyatra gy?lölet lobog
Sorsuk szánalmas, kabátjuk kopott.

Hófehér szárnyam durván letépték,
lelkem vékony szövetét keresték.
Homlokomon az a csillag ragyog,
mely megvéd, én angyal vagyok.

Szemembe vájnak mocskos kezekkel,
mégis látok, furcsa sejtelemmel.
Az ? jósága, árnyéka véd?n óv,
felemel magához, mindent megold.

...