Sétáltunk a tavaszban…

Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.
Szívem csendben lépked veled, tavaszi szél simít, mint kezed.

Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.
Nézlek, ahogy a nap lecsorog, a víztükrön aranyhíd ragyog.

Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…
A hajó zaja már messze suhan, csak mi vagyunk és a tó, az alkonyban.

Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József- a páratlan leoninusokat én írtam, a páros sorokat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

...

Aj, aj, aj…
Élet nem szeret!
Nagy genyó…
Na, na, na...
Ki mondta neked,
Nem szeret?
Júj, júj, júj…
Élet nem szeret.
Mily’ genyó…
Hopp, hopp, hopp...
Néha csak néz rád.
Az sem rossz!
Jaj, jaj, jaj…
Élet nem szeret.
Oly’ genyó…
Csitt, csitt, csitt...
Élet nem genyó.
Szenvtelen.
Ej, ej, ej…
Miért is genyó?
Mé’ genyó...
Ó, ó, ó...
Szeret, csak máshogy,
Mint vártad.
Azta’… mért?
Élet nem szeret.
Mért’ ilyen…
Hé, hé, hé...
Ha már itt vagyunk...
Nevessünk!
Hmm, hmm, hmm…
Élet nem szeret.
Micsoda?
Hah, hah, hah...
Ez mind játék, nem?
Túléljük!

Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: HIQ csokorban Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal, Renga láncvers-szerűen. A páratlanokat én, a párosakat ő írta.

...

Ez a férfi-boldogság ünnepe...

(HIQ)
Ti nők, ó
Mi lenne velünk…
Egy csapat!

Ezernyi
Hála… szeretet…
Egy csapat!

Anyák is
Vagytok, meg szülők!
Egy csapat!

Anyaként
Te vagy a csoda!
Egy csapat!
***

(senrjú)
Kedves vagy, szép is,
Mély tiszteletem neked.
Tart szeretetünk.

Köszönet, hála,
Hogy egy családban vagyunk.
Tart szeretetünk!

Köszönet, hála,
Ez, szeretet virága…
Tart szeretetünk.
***

(Leoninus)
Mi kicsit sem lennénk ilyen boldogok, ó, nők, asszonyok, lányok!
Ha nem volnátok nekünk boldog-teremtett, nők, asszonyok, lányok.
Örömünk, hogy vagytok nekünk, így szeretet csokorral készültünk
***

(tíz szavasok)
Köszönjük, mit adtatok nekünk,
Ettől közösen szép az élet nekünk!

Kedveskéim, minálunk házi angyalok vagytok!
Kívánom, legyünk tovább együtt boldogok!

Vecsés, 2025. március 3. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.

...

Asszonyok, lányok,
Együtt vagyunk boldogok!
Nélkületek bíz’…

Mind’ hódolatunk
A tiétek, mi adjuk.
Jaj, nélkületek…

Tudjuk, hogy Isten
Velünk… nekünk teremtett!
Mély tiszteletünk…

Vecsés, 2024. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: senrjú trióban.

...

Látom, már nagyon poshadt a megjárt utam pora,
Visszanézek, penészvirágok kinyíltak sorra…
Napsugár az úton, árnyékát híven követem,
Követelem, hogy saját árnyékom követhessem.

Megyek én rendíthetetlenül, csak előre,
De nem tudom, hogy lesz a vége, leszek pőre?
Közben eszembe jutnak a múlt dolgai, rágódok,
Előttem az élet, megyek is… majd bénán halódok…

Élet elképzelhetetlenül durva,
Előttem az utam is tiszta dudva…
Széttaposom én, rúgom, az úti-göröngyöt
És nem fogom úgy kezelni, mint úti gyöngyöt.

Láttam már én olyat, hogy az árokparton göröngyöt ütött el expressz játékvonat,
Pedig pöre kocsiján, lekötözve vitte a régmúltból az emlékkacatokat.
Aztán expressz ment tovább, sorra küzdötte le a múltnapokat, totemoszlopokat.

Az utamon a lábam előtt hevert az élet?
Hogy én is legyek vele, miért-senki nem kérlelt?

Bánatosan siratom életem, mint egyszerű halandó.
Sorsomra nem nyom bélyeget semmilyen nyekergő nótaszó!
Nem boldog a kétségem, de keserű, mint, egy éhes keselyű,
Édesben reménykedtem, de a számban, még a méz is keserű.

Csak úgy osontam komótosan az ismerős utakon,
Gondolatokat szétdobálva túladtam… meguntakon…
Ott hevertek a nekem már kacattá vált gondolatok,
Mert minek, ha már nem használtak lét-benső fondorlatok?

Végül is, mindegy is, hogy mit is teszünk,
Földi lét rövid, így éljük életünk…
Őszbe fordult már a lyukacsos utam, amelyen járok.
Elvetett gondolataimmal, már tele van az árok!

Megfigyeltem, egyenes úton is botladozó a lábunk,
És tetszik vagy sem, mi vagyunk a saját marionett bábunk…
És mint neki a madzagon, pontosan annyit ér az álmunk.

Régen érzem, már nagyon szétmálló az én utam pora,
Ahogy visszanézek, szép penészvirágok kinyílt sora…
Napsugár sincs már, az árnyékát gondolatban követem,
Kérem, hogy még kicsit a saját árnyékom követhessem…

Vecsés, 2016. február 6. – Kustra Ferenc József

...

Én mind belső ajtó, Borsika,
Vágyok külső ajtót, Te vagy a’.
Szívünk ravatalon,
Életünk asztalon.
Rabok vagyunk sőt, egymás rabja…

Ülők a kis előszobában,
Majd’ megőrülök vágyódásban.
Ha legalább itten
Kezem fogó lennél…
Lehet én vagyok rabságodban?

Forró én szívem, Tied jeges,
Nekem ez ám, nem fergeteges…
Mit sem tudok rólad,
Beágyaztad ágyad.
Nincs! Hiába volt ígéretes…

Vecsés, 2021. október 11. –Kustra Ferenc József– íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

...