Mónika, sajnálom, ha egyszer is megbántottalak, sajnálom, ha nem azt kaptad mit vártál Tőlem, sajnálom, hogy még mindig őrülten Szeretlek, de azt nem, hogy Téged a sors által megismerhettelek.

Egy igazi Angyal, mi voltál Nékem, ki megmutattad, van még szívem, van miért Élnem. Az Angyalok nem tudnak ám, csak úgy, Valakit szeretni, mert tiszta az Ő szívük, mivel képesek Mindenkit, egyszerre szeretni.

Hogyan is gondoltam, ó Én balga Szerelmes, hogy egy igazi Angyalba lehetek, vágyakozva Szerelmes. Angyali pillantásod, mi fájdalmasan hiányzik majd Nékem, de azt nem tudom, vaj lesz e, mi hiányzik belőlem Néked.

Szeretnék bízni abban, hogy a Csodát, mi Velem megtörtént újra, Te is hidd, s éld is át majd egyszer, újra. Sajnálom, ha összezavartam, mit eddig Keresztnek hittél, mert ha Kereszted, hogy Szerelem nélkül kell élned, abban Te nagyon hittél.

Én nem tudok élni Nélküled, szükségem van Rád, mégis elereszt szívem, szállj hát szabadon, mert Én Angyalként gondolok Rád. Utolsó versem, mit Néked most adni készülök, Szerelmet már adtam, mit így most Tőled elvenni készülök.

Szeress majd egyszer, Valakit, őszintén, esztelen, mert egy Angyal akkor ragyog, ha szeretni tud szüntelen. S bár ?Győzelem? az Életed Értelme, eljön majd az idő, mikor egyedül maradsz az Életben.

Egyedül, Szerelem nélkül, ha éled majd az életed, jusson eszedbe, hogy Én lehettem volna Néked. Magányos lehet minden Angyal, mert szíve nem lehet Szerelmes, Jeges szíved az, miért megdobban szívem, hisz Őérte lettem, újra, Szerelmes.

Repülj hát el Tőlem, szállj szabadon Angyalom, de arra kérlek, ne veszíts el Engem örökre, mert,

Én Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Ha igazán szeretsz valakit, azt soha el nem engeded! Én igazán és szívemből szeretlek Kicsim! És soha el nem engedlek! Midíg vigyázok Rád! Óvlak minden bajtól! Minden fájdalomtól! Hogy együtt egy csodás életünk lehessen! Én megteszek bármit! Csak légy velem kérlek! Mert Nélküled szürkének látom a kék eget! Soha senkivel nem voltam még ilyen boldog! És érzem belül, hogy mással már nem is tudnék ilyen boldog lenni mint Veled! Te teszed elviselhetővé az életem! Te vagy a boldogságom kulcsa!

...

Valami más volt,
Valami új jön,
Valami jó jön,
Ha valaki itt lesz.
Valami más most,
Valakit várok,
Itt van egy érzés,
Egy régi fénykép,
Homályos emlékek.
Valamit kérek,
Csengess be, kérlek,
S ringass el újra.
Kereshetlek bárhol,
Ha nem akarsz látni,
De te vagy az érzem,
Akire várok,
Csókolj meg újra,
Hogy ugyanezt érezd,
S ne hagy el többet,
Legyél még mellettem,
Legyél az enyém,
Örökre,
Egyetlen.

...

Fagyos tél hóvihart zúdít rám,
De csak rám?
Meleg nyár esőt hoz rám,
De csak rám.
Eszem súgja mennyek tovább,
Hisz ezután csak bánat várna rám.
Szívem ordít, ne ronts el mindent,
Maradj még?
?Ne építs várat, ha hagyod ledőlni?
Szeretni valakit?
Valakit, ki nem ismer?
Szeretni valakit úgy,
Kit még senkit sem?
Szívem szerint van esély,
Csak ki kell várni..
De nem tudom,
Hogy megéri-e,
Hogy van-e még esély.

...

Valami éget, valami fáj.
Valakit a szívem még most is visszavár.
Ezer óra, és sok ezer perc,
Homályos emlékek,
S régi fényképek,
Ennyi maradt nekem belőled meg.
Egyetlen pillanat, mi szívemben megmaradt,
S sok sebet ejtett egyetlen gondolat,
Azt hittem meg marad,
De elszállt egy perc alatt.
Annyira szép volt, azt hittem álom,
S ma már nem tudom, mire is vágyom.
Álmatlan éjszakák száza még előttem,
Rám tört egy érzés, mit még sohasem éreztem.
Szédelgek tudatlan, remélem álmodtam,
S ha felkelek egy szép reggel,
S kinyitom szememet,
Te ott fekszel mellettem, fogod a két kezem,
S átölelsz gyengéden,
Ahogy még senki sem?

...

Hosszú ideje vártam már valakit,
kerestem azt, aki a szívemen segít!
Nem hittem volna, hogy megtalállak,
személyeddel ennyire megbabonázhatsz!

Lelkeddel megérintetted szívemet,
szíveddel magadhoz láncoltál engemet!
Nem hittem volna, hogy ez megtörténhet,
hogy én valakibe ennyire beleszeressek!

...