Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
De ne sírj…
Fáradtan ballagok völgyemen át,
Vállamon hordom világom baját.
Senki nem tart vissza, ha elveszek…
Ki lesz? Lesz, ki örül, ha nem leszek?

Ha megszököm visszatart-e
Te, Bárki?
Hiányozni fogok-e, mond
Akárki.

Pénz nem szeret,
Boldogság nincs,
Életem, nekem olyan, mint
Kalóznak, elátkozott kincs.

Völgyben járok
Szép időre várok,
Lelkem szárnyal,
A fagyi visszanyal.

Hullik rám az eső,
Ez könny a szememből,
Így nem látom a szép időt
Csak a mást, az elmúlt időt.

Nem vagy Te sehol, főleg nem velem
Pedig nekem adna... lételemem.
De ne sírj, töröld ki szemedből könnyet,
Én sem ejtek már nagy, oroszlán könnyet.
Vittelek volna magammal,
De nem jöttél, tévelyegtél.
Sorsunk két vonatra rakott
Sorsunk két irányba hatott.

Könnytől nem látom, én…
Nem te sírsz, hanem én
Ez így nem fenomén.

Ne sajnáld ha elmúlik
A nekem mocskos élet,
Majd a vége után, porhüvelyünk
Elporlik. Ettől ember nem félhet.

Minden dalnak eljő... vége van,
Ez úgyis csak sirató nóta.
Nekem csak annyi volt a kvóta!

Vonatom a pusztában egyedüli,
Csak megvadult hóförgeteg kíséri,
Végállomást előbb-utóbb eléri.

Mi a sorsodtól nem véd, ne sajnáld,
Engem nem vár senki sem, ez sajnáld.
Majd a végállomáson…
Majd én tán' uralkodón...
A sorsszerű magányon.

Raknám én a kazánt, hogy legyen gőz,
De nem támogat engem a dizőz.

Vonaton hátul, csak ücsörgök,
Nincs kedvem, magamon röhögök...
Mozdonyra, nekem nem adatott... szállni,
Biz’ a madaraknak adatott… szállni.

Szemem nagyon fátyolosan látja múltamat,
Tán’ siratom az életemet… mély kutamat...
Jó és rossz biz' keveredik,
Jó élet, nem sikeredik.

Életem pedig annyira jól indult
Megszülettem, így a jó is megindult.
De utólag tudom, minden rosszba bele fulladt...
Tanultam, tettem, tudtam, közben minden kifulladt…

Két vonat is van.
A másik régen
Csak távolodik,
Én meg nézem és
Szemem párásodik.
Még nézek és látom
Ablak dérre rajzolnak kis kezek,
Várom, de azok sem integetnek.
Vonatom halad, csak
Monoton zakatol,
Kalauznő itt sincs
Ki nekem udvarol.

Hóvihar vesz körül
Gonosz biztos örül…
Ablakom befagyott,
Ki azon, nem látok,

Nincsen kiflim és kakaóm,
Pedig finom... belemártom.

Ha én kiszállhatnék
Kincset találhatnék,
De az élet hullámvasút
És enyém mindig völgyvasút.

Mozdonyomnak, folyton csak a vágányt javítottam,
Hogy haladjon, sínpárt, utat fölszabadítottam.
Körben mindenhol partizánok voltak,
És rongálták a sínt, hogy ne haladjak.

Mozdonyomat megállítja valami... A bak!
Kocsim indóháznak dől… Kitörik az ablak!
Nem lesz itt függöny
Mint a színházban,
De előadásnak vége lesz
Az örök, végső elmúlásban.

Itt már nem lesz gond az életre, a tervekre
Így járok én majd sok mindennek a végére.
Vonatom is másé lesz, csak föl ne szálljatok,
Mert szerencsét nem hoz, látjátok... meglátjátok?

Sivatag kiszárad…
Erdő is elszárad…
Faág is letörik…
Élet összetörik…

Előbb utóbb megérkezek
A végső végállomásra…
Addig meg csak –de minek-
Emlékezek a múltra...
Mi nem olyan jó…
De már mi másra?

Vecsés, 2010. október 23. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 280
Kustra Ferenc József Bánat, Magány,
A háborútól ódzkodnak…
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(Leoninus csokor)
Úgy hallottam, a háborúk nem törvényszerűek, de szükségszerűek…
Úgy hallottam, a háborútól ódzkodnak a jó emberek, kezdik a rossz emberek.
Úgy hallottam, hogy a poéta határolódjon el, de harcoljon a verseivel…

A környéken naponta van belövés. A mi házunkat nem lövik, biztos kevés…
A környéken naponta hull bomba. Közben meg én vagyok a környék írója…
Csak ülök a teraszunkon, hallom a süvítést. Csak ki ne döntse kerítést…

Most nincs is sok kedvem írni, jobb lenne baltával fát fűrészelni…
Én bizony a szeretet embere vagyok, közben egy háborús környezetben lakok…
Süvít megint egy rakéta, ez nem a háborús szeretet harca…

Egyáltalán minek szeretet, nem élhetek vele. Még szólnak egy bombának, le vele…
Rokonaim nincsenek is, de vannak közeli távoliak, lélekben távoliak…
Van négy unokám, hogy ne szeressenek? Az ágyúlövedékek majd megszeressenek…

Én írásfüggő vagyok… most jön süvítés, éppen szeretetről írok, nincs mentesítés…
Nem lett telitalálat, ezt kéne megírnom? Harcom egyedül-magamban tovább vívom…
Már föltalálták a zipzáras-fekete nylon zsákot… Én meg írom poéta másságot.

*
(Senrjon trió)
Kit szeresek, ha nincs kit?
Hallom, front most ideközelít…
Magány… sorstalan!
*
Szeretetlenség bomba!
Gyertyám is ég! Betalálhatna…
Magamnak élet!
*
Párom, meg a légnyomás
Összeölelkeztek. Mi ez más…
Társas magányom.

*
Vagy vinnének a kis francba a frontra? Egen, a halálnak volna friss lakoma…
Hmm… öreg vagyok a frontra nem visznek úgysem, nem kell a személyem…
A háború szomszédságában élni, azt a sok bűnös port folyvást lekefélni…

Ma délután leeresztettem, mint kiszúrt lufi, ha valaki látta, akkor ő kandi…
Itt ülök kisgatyában a teraszon, élet rám erőlteti magát… ha nem akarom?
Hazafiként a frontra menni, az a valami! Tényleg! Ha besorozna valaki…

Le kell írnom, a tetves háborút gazdagok jól elkezdték, hogy új ország építtessék…
Sok magára maradt özvegy és leánygyermek… férfi nélkül új hazát, hogy építenek?
Én itt vagyok a teraszon tollal, papírral! Halál sem akar találkozni ficsúrral…

Csak úgy, persze a háborúba nem szerettem bele, ő sem szeret engem, ez nem mese…
Ma délután egy „kolléganő” keményen átölelt. Megmutatta, hogy ez tőle kitelt…
Embernek női szeretet bizony nem csak ennyiből áll. Pörkölt-nokedli nélkül elmáll…

A háborút nem szerethetem, nőt nem szerethetek. Utca telt özveggyel, gyerekek…
Bumm! A szomszéd házra nézek, portól nem látom. Aztán a nincs a látomásom…
Véget érhetne ez a pusztítás, egy nőt a hátamra vehetnék, mert nekem van lakás…

Egy sorozatvető már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Háznyira elpucolt…
Egy vadászbombázó telibe kapta panziót… Száz méterre ledöntötte, mint legót…
Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát…

Élni még, ha van rá lehetőség, de ha lehet is minek… véli a sorslehetőség…
Egy szó, mint száz, biztos sokan gyűlöljük a más háborúját! Abbahagyni(!) a nemjóját!
Én várok... kéne még szeretni… Jó tanácsot nem kérek, hülyén jönne ki úgy szeretni…

Vecsés, 2023. június 7. –Kustra Ferenc József- írtam; a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről, leoninusban és senrjonban. A TV -kben, több csatorna is leadja ezeket… naponta videókon… [És most: lehet, hogy Niger is beszáll?]
...
Eddig ennyien olvasták: 281
Pillanat
Nem létező időrészecske…

Minden pillanat múlt és jövő,
A jelen nem mérhető idő.
Valamit mi, már vagy megéltünk,
Vagy mi még nem… de majd megéljük.

Pillanat varázsa a jelen,
Ez nem mérhető idő elem.
Vagyis ember nem jelenben él,
A tiszta múlt az, mit annak vél.

Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 196
Életrészletek…
Út vége,
Élet vége,
Tovább élve?
Mi végre?

Idővel kezdeni?
Vitázni? Elmúlni?
Keresztet vinni?
*

Porhüvely.
Ínhüvely,
Kardhüvely,
Töltényhüvely.

Már álmokat, nem szőnék,
Múltba, nem mennék,
Örök-életű mé’ lennék?
*

Veszett példák,
Emberből lett prédák...

Komorság,
Állandó álság,
Folytonos válság...
Baráti vidámság,
Túltáplált jókívánság...
*

Múltamat kutatgatom,
Emlékpolcokon... rakosgatom,
Magamat szórakoztatom.
Életet, elcsomagolgatom...

Éjjelem bekopog vakablakon,
Kinézek vonatablakon,
Kupéablakon...
*

Szőnyeg alatt az álmom,
Megvalósulást várom!
Paplanom
Hótalpakon...
Parlagon...

Élni hitben, lélekben…
Továbbélni szobaliftben?
*

Némely analízisben,
Szoknya föllibben...
Nagyszülők feledékenyek,
Rosszak félelmetesek,
Jók élhetetlenek...

Árnyékomat követem,
Életem… lehetetlenem.

Vecsés, 2019. december 10. – Kustra Ferenc – íródott; septolet csokorban. A Septolet 7 sorban; 14 szóból állhat! A sorokat két versszakra kell választani egy üres sorral (bármelyik két sor között). Valamilyen rímfajta kötelező és az írásjelek használata is kötelező!

...
Eddig ennyien olvasták: 237
OXIMORON gondolatok a létezésről…
Oximoronos versek és HIAQ -k…

Nagyon fontos, az emberek egyéni szabadsága és, hogy megélhessék…
Sokaknak adatott, hogy egész életüket spanyolcsizmában élhessék…

Fák, virágok, és fény
Szerpentinszórás, pezsgőzés.
Éhező gyerekek.
*
Szépen élni, az biz’
Keveseknek adatik meg.
Keserű az élet!

Ki rossz helyre születik, az senki életet élhet.
A király fia királyfi, király lesz, trónt remélhet.

Az életben győzni,
Senkiséggel szemben nehéz.
Felkapott celebek.
*
Az életminőség,
Befolyásol életérzést.
Hajléktalanságban…

Egy nyeremény lottó ötös, jövő alapozó,
De a feltétele, hogy a szelvény beváltandó…
Elveszejtett szelvény, nem örömünnep okozó.

Sikeres életek,
Elenyésző keveseknek.
Végtelen a nyomor!
*
Az erdőben lakó
Emberek, a lét kutyái.
Hegy, csodapalota!

Vecsés, 2016. július 18. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
...
Eddig ennyien olvasták: 250
A harcos -2.
Ülők folyópart kövén,
Szemlélem, túlont… mesés egy harc!
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Útban erre elkapott
Valami, én hosszan aléltam.
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Felállok, többet látok,
Itt vagyok az éles kardommal.
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Irigykedek, társak ott,
Én lekéstem… csónak is mind túl.
Kardom rántsam ki?
*
Csatazaj ide hallik,
Mély víz partján, le-föl járkálok.
Kardom cipelem.
*
Gyönyörű a harci zaj
Élvezem paták dobogását.
Kardom is menne.
*
Esteledik, zaj csitul,
Én megint ülök. Fönt bíbor ég.
Kardom nyugtalan!
*
Csatának lassan vége,
Kis felhők mind bíborszínűek.
Kardom figyelmez!
*
Mögöttem bokor reccsen,
Felugrok, perdülők… egy… ellen!
Kardom kirántom.
*
Azzal a mozdulattal
Szívét átszúrom, hogy át is ment…
Kardpengém véres.
*
Keskeny a folyómeder
Társaim már ott állnak, néznek.
Kardom-letörlőm!
*
Társak szemében látom
Elismerést… én is harcoltam.
Kardom tokjában.

Vecsés, 2020. december 3. – Kustra Ferenc – a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!
...
Eddig ennyien olvasták: 261

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó