Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...

Neked
Valamit mondanom kellene,
hogy pajzsom bús éneke
szemeid végtelen tengere
hallja
mit éjszaka álmodom

nem kell
hát nem mondom
mit éjszaka magányban álmodom
magányos szívemnek szelleme
szólít
míg holdudvarban táncot jár

ki végtelennek végére jár

éjére vár...

A lélek, ki rabod a gyönyörben
téved
mert hisz még az örömben
reménynek koronás koldusa
tartom kezem
és dacos büszke fejem

Csókodért, melyért lándzsát törnék
életedért életemmel vívnék
babérlevél, s mulandó glória
kincseim
mik nem voltak, s nem lesznek

temetetlen holtak tán szeretnek

és nem felednek...

Hallgasd e könnyt?l bús dallamot
máglyák tüzére írt szólamot
pattog a láng és égnek küldi
angyal
pogánytól szült énekem

Nem kíván senki örömöt énnekem
mert nincs ma, nincs tegnap
halott a jöv?
álmaim méhében ring a bölcs?
melyb?l
rám mosolyogsz, te születend?
gyermek
kinek nem lesz anyja

szerelmem hagyd vérbe fagyva...

Mert így lesz jó, írták a jósok
nem futnak egybe szomorú sorsok
de hunyd be szemeid és érezd
hogyan
verg?dik valahol egy szomorú szív
és hallgasd
a hold dala merre hív

kövesd

s ha találsz majd egy sírt
hol ember sem lélek nem jár
érted
érted halt meg, kis madár

Ne sirasd, mert mosolygott
szenvedett... szeretett... alkotott...

?rizd...

...

Egy szó, amit várok t?led,
Egy szó, hogy a létem,
Fontos volt neked,
És jó emlékkel hagytál el,
Engem!

Egy szó, amit várok T?led
Ez a szó az hogy
Kicsit hiányzok Neked!
Egy szó, hogy kimondd,
Engem nem felejtesz soha el!

Egy szó, amit várok T?led,
Hogy ne mond soha,
Hogy nem láthatlak,
Soha többé Téged!

A sors kiszámíthatatlan,
El?re nem tudni semmit,
És az, hogy mi találkoztunk,
A sorsunknak ez jelent valamit!

Ezért kérlek ne mond, hogy
Nem találkozhatunk többé,
Ez a szó fájó, hisz a sornak,
Valamilyen szándéka volt velünk!

Csak egy szót várok T?led,
Hogy ne mond soha, hogy
nem láthatlak Téged!!!

...

Férfi lélek, kit egy n? nem érthet meg,
Miért menekül ki olyan, kapcsolatból,
Miben egy n? rajongásig szereti ?t?

Sokszor felteszem e kérdést magamban,
Próbálom megfejteni a férfi lelkeket,
Vajon a férfi lélek miért így m?ködik?

Hisz mi n?k, csak szeretni akarunk,
És azt, hogy szeressenek minket,
Nem kellene a menekülés a férfi léleknek,

Sajnos ezt a rajongást, amit mi n?k adni tudunk,
A férfi lélek érzi, hogy ez kell neki, de mégis börtönnek érzi.
És feladja a szerelmet, amib?l fejvesztve menekül el.

Az ilyen férfiból lesz, egy magányos farkas,
Ki magányosan úttalan utakon, valamit mindig keres,
Pedig azt keresi szüntelen, amit maga mögött hagy,
Azt a rajongást és szeretetet, amit egy n? adhatna meg neki,
Az pedig az, amit egy n?i lélek tud adni, a rajongást és a szerelmet.
Amib?l nem kellene a férfi léleknek menekülnie!

...

Szürke, sötét éjszakákon,
Mikor csak a Hold ragyog,
Én álmatlanul ülök ágyamban,
Gondolataimba mélyedve.

Van egy gondolat,
Melyt?l sosem szabadulok,
Mely olyan, mint egy véreb,
Mikor szagot fog.

Én sem tudok t?le szabadulni,
Mert ez a gondolat csak Te vagy.
Nem értem, miért pont Te,
Nem értem miért pont velem történik ez.

Valamit adtál,
Mely Szent,
Mely mindig velem marad.
Egy érzés, mely fogva tart.

Álmatlan éjszakáimban
Mindig csak Rád gondolok,
Szeretlek,
És mindig ?rizni foglak!

...

Ki az aki téged nem szeret?
Ki tagadná meg a te gyönyörü neved?
Te aki eröt adsz kicsinek és nagynak
profi üzlettársa a napsugarakanak.
Bizsergetö érzést adsz az embereknek
nem kell hogy kérdezd miért is szeretnek.
Te vagy a szépség nagymestere
gyengéd érintésed felül múlja az eget.
Ki az akinek valamit megígérsz?
Mégis jössz,szó nélkül ide érsz.
Vidámságot hozol az emberek szivébe,
ajándék ként teszed senki nem kérte.
Gyönyörü varázslat vagy te Tavasz
a természet törvénye.

...