Mekkora köd, micsoda homály vesz körül.
A s?r? bizonytalanság nyálkás, iszapos szaga valósággal átitat.
Mit keresek? Kit keresek? Hogy fogok rálelni az én kedvesemre?
Tán magától megjelenik majd szívem sötét, ködbe burkolózott,
és a kétségbeesést?l fonnyadt dombjain, hogy az éjt nappallá varázsolja?

Hihetetlen, de így történt ez velem is.
Meglátni és megszeretni. Megszeretni, mint azel?tt senkit.
A haja fekete volt, mint a holló, a ruhája piros, mint a t?z,
mely lángra lobbantotta szívemet, a kétségbeesést reménnyé,
a korom sötétséget világossá varázsolva.

Ott állt el?ttem. Ott állt el?ttem,
és én szégyenl?s kisfiúként sétáltam fel, s alá izgatottan.
Hát tényleg létezik? Ez tényleg valóság?
A szívem az els? pillanatban elhitte, a szemem azt hitte: tündérmese.
Tündérmese, de, hogy lehet, hogy a valóság szebb, mint az álom?

Hirtelen reménnyel telinek, er?snek, bátornak, hódítónak éreztem magam.
Aztán a szemébe néztem. Egy addig nem ismert érzés lett úrrá rajtam.
Azt hiszem a gyönyör itt kezd?dik. Azt hiszem, hogy a gyönyör megfogható.
Az er?s érzés szinte kitöltötte a leveg?t, szinte fizikailag érintett.
Minden álom, minden szerelem, minden vágy, amit ember érezhet, megtestesült el?ttem.

Te voltál az, édes szerelmem.
Lényeddel megtisztítottad a szívemet, er?t adtál nekem.
Bátorságot kölcsönöztél, legy?zhetetlen vagyok veled.
Te vagy, ki mellettem állt mindig, te vagy, ki támogat, bármit is teszek.
Te vagy az odaadás, te vagy a kedvesség, te vagy a szerelem.

Te vagy szerelmem az életem, te vagy a kihívásom, te vagy a gy?zelmem.
Te vagy a vetésem, de te vagy az aratásom is.
Te vagy a gyengeségem, de te vagy az er?sségem is.
Nélküled üres, de legf?képpen elveszett vagyok.
Nélküled hideg vagyok, akár a tél, sötét, akár egy dohos pince.

Édesem, kincsem, kicsikém, hercegn?m, királyn?m!
Te teszel engem érdekessé, t?led vagyok színes, t?led vagyok igazi.
Te teszel engem férfivá, s te teszel engem emberré.
Miattad akarok élni, bizonyítani, szeretni és szeretve lenni.
A te b?röd illatát, a te leheletedet és szeretetedet akarom érezni örökké.

Nem kérek egyebet, csak, hogy viszont szeress engem úgy,
ahogyan csak én tudlak. Téged úgy, ahogyan én,
még nem szeretett senki, és nem is fog.
Nem kérek egyebet, csak, hogy ?rizz meg engem és az emlékemet örökké.
Ne feledd nevemet soha, mert az én szívem soha nem fog feledni téged, Fanni!

...

Ha lemegy a nap ragyognak a csillagok de a te szemed tul ragyog nekem minden csillagot.Ha fel jön a hold megvilágít minden álmot s elsöpri a valoságot.Ha rajtam mult volna egy világ nem szakíthatot volna el de te már mást szeretel én pedig csak bánatosan reménykedve s kitartóan várom hogy talán majd egyszer vissza jössz hozzám!

...

Te vagy az én választottam.
Bár én-eddig ismeretlen, távol voltam T?led,
de nem nélküled.
Mert csendben mikor fájó reggelen munka várt és ébred? valóság rám nyomta terhét,
remény szállt rám, hogy talán egyszer melletted ébredek
és er?t ad nekem titkos éjjeled amit nekem adtál.
Mert már akkor szerettelek,-
elképzelni, szüntelen keresni vágytalak,
mert nem voltam egész nélküled.

...

Mónika, Vágyakozó szívem, végre megkapta mire vágyhatott, ölel? karjaidban Szerelmesen hálhatott. Mámoros volt, fantasztikus érzés, ahogy csókjaid teljében elfogott az érzés.

Mint, ha Álom lett volna, oly csodálatos volt, fényl? pillantásod, biztosan igaz volt. Öleltük egymást, mint Földet a változás évszaka, remegett testünk, ahogy telt az éjszaka.

Ahogy gyengéd érintésem, megrázta érzékeny tested, már tudtam, kívánsz Engem, s a buja Sexem. Ahogy gyengéden áthatolt rajtunk a vágy illata, amúgy is szapora szívünk, felgyorsult egy pillanatra.

Nem irányított már ész, és gondolat, szenvedély volt az, mit?l felejted minden gondodat. Ajkam kéjes mámorában fürdettem tested, s öleltem, felizgult megfeszült melled.

Szenvedélyt?l izzó testünk, lassan, teljesen egyé lett, s kéjes sikolyoktól hangos éjszakán végre teljes lett. Ellazult testünk, lassan, megpihenni készült, de Szerelmes csókodra, sor, ekkor, vaj miért nem került.

Mit eddig csupán álmaimban hittem, lassan elt?nt, s a józan észnek hittem. Úgy vágytam csókodra, de Te nem voltál ott, mit éreztem, az csupán Álomnak volt játéka ott.

Megtréfált Álmom ismét Engem, csalódva, sírtam, csalódva keltem. Rá kellett jönnöm, Álomból nem lett valóság, megizzadt testem csupán, mi most, az igaz valóság.

Íj szép Álmokkal élni, tán ez marad Nékem örökre,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Kezdem azt hinni
hogy már nincs szükséged Rám.
Elmerem hinni hogy nem szeretsz Te már.
Menekülsz elölem mintha kergetnélek
mit tegyek,próbáljalak elfeledni Téged?
Porba rúgtál minden álmot
porba rúgtad a valóságot.
Romba döltötted a szerelmünket
milyen naív voltam hogy Neked hittem.
Romba döltötted a szerelmes éveket
eltiportad a szerelmed kedvesed
azt aki a világon mindent jelentett Neked.

...

Bármerre járok csak is téged látlak
Minden éjjel álmomban várlak
Mikor a közeledben voltam, mindig szárnyaltam
Aztán mikor magasan voltam, hirtelen padlót fogtam
Csak zuhantam míg bele nem csapódtam a padlóba
Ekkor törött az én szívem darabokra
Nem volt részem soha ilyen fájdalomban
Azt hittem hogy mindezt csak álmodtam
Rá kellett jönnöm ez nem álom, csak a valóság
Ahol van boldogság, de még több a szomorúság
Azóta már nem is találom a hazámat
Megtanultam jobb ha összehúzom magamat
Különben olyant kapok amit nem akartam
Már biztosan rájöttem magamra maradtam
Jöhet vajon még valaki a távolba?
Aki kihúz a bajból mert így akarta

Refrén:
Nem tudom soha elfelejteni
Aki megtanított engem szeretni
Mindig bennem él a szívembe
Bennem él minden emléke

Közölni szeretné akar valami komolyat
Beleértve igaz szerelmet nyújthat
De semmi ilyent nem akart
Ett?l szívemen a bekötött seb felszakadt
Elkezdett ömleni a vér, üzenni akar
Hagynom magam többet nem szabad
Különben én járok rosszul majd
Ellenállni nem tudok, csak ha elhajt
Bármikor bekövetkezhet ez a probléma
Bárki bármit mond ez akkor sem játszma
Valakinek ennyit ér az érzés, ez baj
Most elmondja a véleményét ez a csaj
Mindenki figyel, nem másra, csak rám
Most nem érdekel, akkor sem fogom be a szám
Senki nem fogja tudni leállítani ezt a lányt
Elmondja amit az élet csak eléje hányt

Refrén:
Nem tudom soha elfelejteni
Aki megtanított engem szeretni
Mindig bennem él a szívembe
Bennem él minden emléke.

...