Kapcsold be a zenét, hallgasd,
Közben nagyítsd ki a képem,
Nézz mélyen a szemembe,
Megtalálod benne a csillogást,
Amit neked köszönhettem!
Ez a Te érdemed!


Nézd a mosolygós boldog arcomat,
Ez a boldog mosoly is a Te érdemed,
Te hoztad nekem a der?t és a mosolyt az életemben,
Amit szintén Neked köszönhettem!

Nézd ezt a testet, mi tele volt vággyal,
A vágy amit csak t?led vártam!
Nézz végig rajtam,
Ami egy n?ben meg kell, hogy legyen,
Azt megláthatod rajtam!

A szememb?l a fény mostanra már kihunyt,
Az arcomon a boldog mosoly már lefagyott,
Testem kilóról kilóra fogyatkozik,
Mert,hogy tudom, Te már az enyém nem lehetsz soha!!!

Fogadd el t?lem ezeket a képeket,
?rizz meg Így engem az emlékezetedben!!!
Te voltál a férfi kiért t?zbe mentem volna,
De tudom, hogy számomra Te elérhetetlen vagy!!!

...

Remélem az éjszakád nyugodtan végig aludhattad, álmodat semmi nem zavarhatta!
Kívánom a napod szép legyen borús perceid ne legyenek!
Kedved legyen mindig jó, gondolj rám, és a mosolyomra, amit küldök neked oda a távolba!
Minden akadályhoz legyen er?d, kitartásod ahhoz hogy szívedben megtarts engemet!
Rád gondolva boldog vagyok, lelkem szárnyal, ezt Neked köszönhetem!
Gyere édes várlak téged, hogy átölelj két er?s kezeddel Engem.

...

Bár hol is vagy, nyugodt jó éjszakát kívánok neked!
Kívánom álmod vigyen Téged nyugodt szép helyre,
Ahol nincs semmi, ami nyugalmad, békéd zavarhatja.
Legyen álmod teli gyönyör? élménnyel,
Álmod legyen olyan, mint a tavaszi napsugár,
Ahogy megsimogatja az emberek arcát!
Álmodban legyél Te a tavaszi napsugár,
Ami gyengéd szell?vel megsimogatja az emberek arcát!
Érjenek el hozzám, és lágy szell? kíséretében,
Végig simogasd orcám!

...

A mosoly az arcomon,
Már rég megfagyott
A boldogság számlája
Nekem, túl drága volt.

Hisz van bolond ember,
Ki megbízik másban,
Ki azt hiszi, jól van így,
De szívében más van.

Néhány meg elhiszi,
Hogy elmúlik egyszer,
Majd kés?bb rájön,
Ett?l lesz ember.

De mért kell hogy él?,
Ezt így élje át?
Mért kell, hogy érezze,
Haldoklók fájdalmát?

Mert ha túl éli egyszer megtanulja,
Ki bolond, könnyen magára hozza.
A kegyetlen szerelem meg nem öli,
De már tudja, a b?ntudat végig, a sírig kínozza.

...

A sötétség varázslója,
Te átkozott lélek!
Végig kíséred életem,
nyomorulttá teszel de nem félek!
Féljen t?lem a halál ami a nyomomban áll
engem elkerül s végül Rád talál.

Nem vagyok én más,
csak egy fény az éjszakában.
A varázser?imet Te diktáltad.
Állítsd meg a halált és véget ér a harc.
megmutatkozom,nem vagyok más
mint egy boszorkánynak öltözött Angyalarc.

...

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s visszarévedsz múltra, tetteidre,
a nap, melyen el?ször megláttál,
legyen csillogó arannyal hintve.

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s elszállt napjaidat sorra veszed,
emelkedjen fároszként közülük
a nap, hogy el?ször fogtam kezed.

Forró ölelésekbe foglaltam
mint gyöngyöt záró kagylót szerelmem.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
emlékezz rájuk! Megérdemeltem,

hisz odaadást, h?séget kapni
csak az képes, ki maga is szeret.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
tudni fogod: így más nem szeretett!

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s élted lapjai szertemállanak,
tán nem leszek, hogy szorítsam kezed,
megsimogatva roskadt válladat...

Nehéz teher a szív! S mennyi öröm,
ha ketten hordták végig az úton!
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
halálod megkönny?l ett?l, tudom.

Kísértés, gond százszor környékezett,
de összeláncolódtunk mi híven...
Emlékezz hát a végs? percekig,
reám, ha ?sz, öreg leszel szívem!

...