Nem is tudom,mit mondhatnék Neked,
Örülök,hogy találkoztunk s beszélgettem Veled.
Milyen régóta vártam már erre a pillanatra,
De Te semmi jelét nem adtad,hogy vártad volna.

Szomorú voltam miattad,mindig reménykedtem,
Egyszer csak megszólítasz és azt mondod-tetszel nekem.
Hónapokat kellett várnom erre a napra,
Végre megtörtént,míg versemre a választ megkaptam.

Ha hagynád,hogy végre megismerjél engem,
Szerintem nagyon jó barátok lehetnénk mi ketten.
Ha van egy igaz,?szinte barátod minden napra,
Elmondhatod,hogy szerencsés vagy,hogy megkaphattad.

Szeretném,ha tudnád,az ?szinteség az erényem,
Bármi történjék is,T?led is ezt remélem.
Csak arra kérnélek,ne túl sokat várakoztass,
Az elveszett id?kért,talán még kárpótolhatsz.

Ha tudnád,hogy mennyire vágyom rá,hogy átöleljél,
Kicsit megsimogassál,kicsit szeressél.
Annyira hiányzik egy kedves szó,kis odaadás,
Szörny? napokat élek meg,szívem nem talál vigasztalást.

Nem értelek,mire vársz még,kérlek szeress belém,
Ha csak kicsit is számítok Neked,nem lesz nehéz.
Van valaki a közeledben,ki vágyakozva gondol Rád,
Mindent megadnék azért,hogy végre rám találj.

...

El kellett volna mondanom drága jó barátom,
akkor nem tettem meg azóta is bánom.
A gyermekkor sok barátokat ajándékozott
velük téged is közéjük juttatott.
Soha nem láttalak de nagyon kedveltelek
a sok éves levelezés megszerettetett.
Valami furcsa dolog történt velem
megtalálta ártatlan szivem a szerelem.
El kellett volna mondanom drága jó barátom,
nem volt hozzá merszem azóta belátom.
Múltak a hónapok,teltek az évek
tudtam a leveleid nem hiába késnek.
Nem mertem elmondani hogy mennyire szerettelek
nyugtalan álmaimban is csak téged kerestelek.
Te voltál nekem a legfényesebb csillag az égen
te voltál nekem a legillatosabb virág a réten.
De szomorú szivemet birtokolta a bánat
oda adtad a szerelmes szived másnak.
Nem hazudtál csak szó nélkül elmentél
mint egy rossz álmot gyorsan elfeledtél.
Most elmondom neked drága volt barátom,
akkor nem tettem meg most már nem is bánom.
Soha nem gondoltam hogy újra megtalállak
hogy az életben még egyszer viszont látlak.
Most itt állsz elöttem a szemedbe nézek
nem reszket a hangom és nem is félek.
Végre elmondhatom bátran hogy mennyire szeretlek
enyém vagy örökké én el nem engedlek.

...

Messze vagyok t?led de ?rizlek szivemben
vissza fogott vágyak könnyek a szememben.
Ha hallanám a hangod ha végre láthatnálak
miért nem engeded hogy egyszer rád találjak?
Ha melletem lehetnél ha fognád a két kezem
szeretném ha tudnád,
nem fájna a szivem.
Ha hagynád hogy öleljelek ha kérnéd hogy szeresselek
ha nem volna kétség és félelem,
akkor tudnám hogy igazán létezel.

...

Cigifüst járja át kis szobám falát
s az ?rült némaság már-már a
téglájig hatol.


Toll s papír hever az asztalon,
ki kérd?en f?rkészi arcomat,
mikor kerül rá számos gondolat?


Bár ? nem beszél, hallgat mint a sír
s mit kell csak annyit ír.


S én rovom rá bet?im mik szavakat
alkotnak s e rideg némaságban
értelmüket nyerik.


Fura ábrándok ezek, egy elképzelt
valóság mely nem valós elképzelés
de lelkemnek táplálék
azért bízom s remélem
nem színpadi bábjáték.


Múlj el!Szenvedés megannyi kín
csalódás


Ezt már érdemeltem én
Elég!Hagyd végre nyugtomat!
Ne irányítsd sorsomat!


Én csak élni szeretnék!
S a papír könnyezik
vagy könnyet lelt talán?
hallgatag kis szobám
rém üres asztalán?
Hé papír!- te még is élsz,
hogy emlékeimr?l mesélsz
mit mindenkinek elbeszélsz?


Nem szól semmit néma csönd
Biztos enyém volt a könny
Már nem írok semmit
én is csak hallgatok,
kezemben tollam lóg
szívemben jégcsapok!....

...

Szeretném ?t elfeledni,
legyen végre nyugalom.
A múltat megtagadni,
ne fájjon már oly nagyon.

De feledni nem lehet,
szívet cserélni sem.
Borzasztó érzés fojtogat,
lelkembe itt a csend.

Mint vihar el?tt a tengeren,
ki lesz az áldozat.
Érzi szívem,megremeg.
mint hajón a boltozat.

Túlélni ezt a szerelmet,
nincs hozzá remény.
El süllyedek,mintegy vén hajó,
az élet tengerén.

...

Jer velem szépek legszebb virága!
Mily szép a pázsit fényes románca!
Soha nem alkothat m?vész oly szépet,
mint a dús pompába borult természet.

Rózsáktól dús a lég is - zárva
a máskor hangos, vad szelek szája,
és mintha a nap is nem sütni kélne,
de valami édes szerelmi kéjre.

És mintha feje köré ragyogva
fényes, ünnepi kalapot fonna,
és akárha nem lenne más gondja semmi,
csupán, hogy elmenjen Daphnét követni.

Gyönyörben fürdet mindent e nap ma,
a világ báját csodáld kacagva,
míg szét nem rombolják szép ifjúságod
a gondok ujjával barázdált ráncok.

Meleg van. De majd a csend szívében
találunk h?vös lombot, mi védjen,
s ibolyák közt nem is gondolunk végre
az ámbra füstöl?k nehéz lehére.

Itt a rekettye- és magyalágon
a legszebb dal szól most a világon:
csalogány zengi páratlan csodáit,
fülel a k? is, mert ily zenét áhit.

Páfrányok h?sében heverészve
pásztor és pásztorlány enyelgése
mindegyre tüzesebb - csatározásuk
kezdetét, majd édes végét is látjuk.

Náluk van otthon valóban Ámor,
táncol, és csókja, akár a zápor,
e vidám nép közt nem köti magához
sok nehéz kötelékével a város.

Mily boldog fényben fürödne lelkem,
ha része lenne ily gy?zelemben:
talán majd kínjaim láttán titokban
a szíved pajzán példán lángra lobban.

Erényed hiú bálvány erénye,
hasztalan csillog, hazug fénye,
mondd ki az, ki józan eszére hallgat
s ajkát nem nyújtja szerelmes ajaknak?

...