Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
Ölel? baráti szív
Testünk össze ér
ölelésem mennyit ér...
fejem válladra hajtom,
úgy,hogy a szívverésed hallom.

Közel került szíved a lelkemhez
A végtelen szeretetemhez,
Így együtt vihetjük tovább
Barátságunk Zálogát.
...
Eddig ennyien olvasták: 2116
Sági Éva
Szerelmes vagyok
Kincset érsz nekem Szerelmem, Neked adom életem és mindenem. Vágyak, érzések, amit kapok T?led A szívembe zárom, a lelkemben érzem. Megbecsülöm minden gazdagságom, Földi kincsem, égi boldogságom. Szeretni foglak életem végéig, szerelmes leszek Beléd a végtelenségig.
...
Eddig ennyien olvasták: 2882
Erdei randevú a párommal
Sétálva az erd?ben kéz a kézben, szerelmes szavak fogannak meg a szívünkben. Veled vagyok és veled érzem, csodás lesz a napom, szerelmes a szíved. Az arcomra teszed két kezed, vágy és szerelem hagyja el a lelkedet. Fülembe súgod azt a szót: SZERETLEK, ÉS én elolvadok mert mind ezt átélem. Átölellek, símogatlak és szerelmes csókjaim, ajkadra rakosgatom. Legyen örök emlék számunkra e hely, itt éreztük egymást igazán végtelen szerelemben.
...
Eddig ennyien olvasták: 787
Sötét van kinn
Sötét van kinn,
csak a csillagok ragyognak.
Elmosott mindent az ?szi es?, elmúlt a nyár
már a pacsirták sem dalolnak.
Sötét van kinn,
csak a hold fénye világít
de nem múlt irántad a forró vágy, hozzon el téged
hozzám a fényes út, ne legyen semmi, ami megállít.
Sötét van kinn,
hideg és halk az éjszaka, csak a kandallóban pattogó
t?z zenél csendben.
Fahéjtól illatozó teám kortyolom, lesem az ingaórát,
sürgetném az id?t, hogy gyorsabban teljen.
Sötét van kinn,
arcod simogatja a kósza szél, egy végtelenségnek t?nik,
amíg hozzám hazaérsz.
Kísérje utadat angyalok mosolya
lépteid hazafelé legyen szapora.
Sötét van kinn,
kellemes érzés fog el, mert tudom hazajössz...
már nagyon várlak.
Fényesebb lesz az életünk, békésebb a lelkünk.
Boldog vagyok, hogy hazaértél és újra látlak.
...
Eddig ennyien olvasták: 1897
Neked
Neked
Valamit mondanom kellene,
hogy pajzsom bús éneke
szemeid végtelen tengere
hallja
mit éjszaka álmodom

nem kell
hát nem mondom
mit éjszaka magányban álmodom
magányos szívemnek szelleme
szólít
míg holdudvarban táncot jár

ki végtelennek végére jár

éjére vár...

A lélek, ki rabod a gyönyörben
téved
mert hisz még az örömben
reménynek koronás koldusa
tartom kezem
és dacos büszke fejem

Csókodért, melyért lándzsát törnék
életedért életemmel vívnék
babérlevél, s mulandó glória
kincseim
mik nem voltak, s nem lesznek

temetetlen holtak tán szeretnek

és nem felednek...

Hallgasd e könnyt?l bús dallamot
máglyák tüzére írt szólamot
pattog a láng és égnek küldi
angyal
pogánytól szült énekem

Nem kíván senki örömöt énnekem
mert nincs ma, nincs tegnap
halott a jöv?
álmaim méhében ring a bölcs?
melyb?l
rám mosolyogsz, te születend?
gyermek
kinek nem lesz anyja

szerelmem hagyd vérbe fagyva...

Mert így lesz jó, írták a jósok
nem futnak egybe szomorú sorsok
de hunyd be szemeid és érezd
hogyan
verg?dik valahol egy szomorú szív
és hallgasd
a hold dala merre hív

kövesd

s ha találsz majd egy sírt
hol ember sem lélek nem jár
érted
érted halt meg, kis madár

Ne sirasd, mert mosolygott
szenvedett... szeretett... alkotott...

?rizd...
...
Eddig ennyien olvasták: 3060
Fekete szívb?l
Létkarmai hamar, ha mar, a karma kér,
húsvérb?l valóm értedé-e, aki érted él.
Testéb?l kilépet lélekként, szállok feléd,
így hamarabb ölel át, az örök szenvedély.

Ajkadra tapadva, utolértem önmagam,
dobbanó szív szavalja, minden szavam.
Boldog áldás szikrázótekintet, fényeden,
Permetegben szemt?l szemben, szerelem.

Alaptalan világpillérje remeg, hasztalan,
eggyé teremtve, nemlétez? a bizonytalan.
Bársonyként békésen vállamon megpihen,
hajfürtjeid selymét simítva biztonság, igen.

Egymagammal halni vágytak takart tagjaim,
lándzsába d?lnék kincsemért, megért a kín.
Magamba szívom b?röd illatát, a könny ered,
tisztán érezve tudva mit jelent, viszontszeret.

Szök?kútcsobbanásnál beteljesít hullt csillag,
kívánságtitkainak fényei, bennünk ragyognak.
Rózsaszínfelh?t-lenlebegésben szeszélytelen,
végtelened? id?tanúink s a sors velünk, jelen.
...
Eddig ennyien olvasták: 1699

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó