Szeretni azt, ki talán téged szeret,
Szeretni azt, ki most nem lehet veled.
Szeretni ?t mindig, örökkön és örökké,
Szeretni akkor is, ha nem lehet a szívedé.

Csalódás az élet, hisz nem mondod el neki,
Csalódás minden napod, míg szíved a szívét el nem nyeri.
Csalódás az álmod, melyben forrón csókolod, öleled,
Csalódás a reménység, hogy valaha a tied lehet.

Mondd el neki, hogy csak ?t szereted,
Mondd el neki, hogy nélküle meghal a szíved.
Mondd el neki mindazt, mit elmondani nem lehet,
Mondd el neki és csak szeresd, szeresd!

Súgd a fülébe, hogy mily szép a szeme,
Súgd a fülébe, hogy örökre bezártad szívedbe.
Súgd a fülébe, hogy mindig szeretni fogod,
Súgd a fülébe, hogy te soha el nem hagyod!

Reméld azt, hogy ? is viszontszeret,
Reméld azt, hogy ezután mindig veled lehet!
Reméld azt, hogy szeret, szeret és szeret,
Reméld azt, hogy most már örökre a tied!

...

Vágy

Vágyom rá,hogy lássalak
sétálni négyszemközt veled,
szerelmem elutasíthatod,
de meg nem tilthatod nekem.

Jobb tudni a jó hírt,
mint megtudni a rosszat,
kétségek közt élni mindig?Gyávaság!
Inkább tudjam a rosszat.

...

Remény

Remélve remélek
vágyam elérem
nem álom csupán
hanem maga a valóság

Hogy találkoztam veled
bearanyozta az életem
veled az élet vidám
a bú messze jár

Segitettél a bajban
az életem vidám
minden mi hozzád f?z
tényleg valóság

Nem az álmok szigetén ébredek már
hanem melletted karjaid ölelése vár
virágos kis szobádban
elhalmozzol forrón izzó csókokkal

Többé nem keresem a választ
mert te magad vagy az
a remény a bizalom az öröm
örökké veled maradok!

...

Friss tavaszi szell? fújta felém
CSODÁS érzelmek langy illatát.
Mint villámcsapás úgy hasított belém...
Vágyom CSÓKJAID mézédes zamatát.

Véletlen csupán érzelmeink árja.
Sosem gondoltam, hogy létezhet ilyen.
Lelkem csak SZERELMES SZAVAID várja,
Édes érintésedt?l úgy dobog szívem.

Olyan ez nekem, MINT EGY SZÉP ÁLOM,
Melyb?l felébredni sosem akarok.
Rezdüléseidet VISZONOZNI VÁGYOM...

Alig hiszem el, de SZERELMES VAGYOK!
Amit Te adsz, s én adhatok Neked;
Végtelen BOLDOGSÁGOT ÁLMODOK Veled!

...

Nem is tudom,mit mondhatnék Neked,
Örülök,hogy találkoztunk s beszélgettem Veled.
Milyen régóta vártam már erre a pillanatra,
De Te semmi jelét nem adtad,hogy vártad volna.

Szomorú voltam miattad,mindig reménykedtem,
Egyszer csak megszólítasz és azt mondod-tetszel nekem.
Hónapokat kellett várnom erre a napra,
Végre megtörtént,míg versemre a választ megkaptam.

Ha hagynád,hogy végre megismerjél engem,
Szerintem nagyon jó barátok lehetnénk mi ketten.
Ha van egy igaz,?szinte barátod minden napra,
Elmondhatod,hogy szerencsés vagy,hogy megkaphattad.

Szeretném,ha tudnád,az ?szinteség az erényem,
Bármi történjék is,T?led is ezt remélem.
Csak arra kérnélek,ne túl sokat várakoztass,
Az elveszett id?kért,talán még kárpótolhatsz.

Ha tudnád,hogy mennyire vágyom rá,hogy átöleljél,
Kicsit megsimogassál,kicsit szeressél.
Annyira hiányzik egy kedves szó,kis odaadás,
Szörny? napokat élek meg,szívem nem talál vigasztalást.

Nem értelek,mire vársz még,kérlek szeress belém,
Ha csak kicsit is számítok Neked,nem lesz nehéz.
Van valaki a közeledben,ki vágyakozva gondol Rád,
Mindent megadnék azért,hogy végre rám találj.

...

Nem tudhatom sorsom mit hoz nekem,
mily okból kell itt hagyni kedvesem
Csalfa, csapodár vérem miatt állok-e tovább,
vagy nagy kegyesen várva a kénytelen halált.

Bármit is ad a teremt? elfogadom hittel,
de más fiatal fruska nem vonz hidd el.
A halál csak várjon a maga sorára,
Hádésznak nem teszek tallért a markába.

Mert véled van még dolgom itt e földön kedves,
míg lélegzem melletted, szeretetem teljes.
És ha néked már a szerelmem nem kell,
értem az öreg kaszás csak akkor jöhet el.

...