Nagyon szép! Ég a lila adventi gyertya,
Ez, az idén… igazi örömöm mára.

Múlt két nap... Meggyújtottuk, égett első adventi gyertya,
Kint nem volt hófehér takaró, bent álomgyertya... lángja.

Most már, közeleg a vége ennek az évnek, a végének,
Az adventi koszorún a gyertyák mind bizony még nem égtek…
Most már, közeleg a vége ennek az évnek, a végének.

Nemsokára megjön a Jézuska
Ő majd mutatja, mi a hit útja…
Mindenkinél biztos meg is jött már az adventi álom,
Mi rózsaszín gyertya lángjában majd látjuk lobbanáson...

Vecsés, 2023. november 28. – Kustra Ferenc József– íródott: a már publikált „Advent idején” c. versem átirataként.

...

Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél…
Télikabát dukál, három nap és megéljük… tél.
Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél…

Konvektorok már
Fűtenek… jó meleget!
Kinézni, fázós!

Vasárnap megvolt
És Advent első napja.
Volt lila gyertya…

Ilyenkor Advent
Idején kell… gyertyafény.
Jó, a szeretet.

Hit és a remény
Ami kell, az is meglesz!
Karácsony itt lesz!

Vecsés, 2023. november 28. –Kustra Ferenc József íródott: alloiostrofikus versformában.

...

Előre… én sehonnan tudhatom, hátra hány évem maradt,
Meg talán vár-e még küldetés a borús, kéklő ég alatt.
Vajon, mesélhetek-e még én… nekem is új élet fakadt?

Tegnapjaim, már mind temetett és ehetetlen...
A mákat nézem, ezek nagy része temetetlen.
Holnapjaim… vajúdásuk szinte lehetetlen.

Világtól rejtegettem vágyam és minden féltett kincsem,
De már látom, nagy, romos kőheggyé vált minden mögöttem.
Váram rom, fala, szilárd alapja sincsen! Ez életem.

Ahogy öregen észlelem, felém már nincs szánalom se,
De azt is látom, hogy nincs meg a szánalom esetlege!

Immár, ezüstős hajú vagyok én, én a jó öreg vándor,
Az utam is öreg, s megöregedett előttem a jászol.
Ez a helyzet, ezt sugárzom, járhatok én bármikor, bárhol.

Nem lesz itt már csata, nem lesz itt, egyéni bajvívás,
Aki ilyet akar, az lehet tőlem, mindenki más…

Én emlékszem mindenre a régmúltból és még régebbről,
Azokra, mik előtörnek a temetett messzeségből…
Bajt vívni meg már minek? Csak azt is, feledékenységből?

Régi múltból, még régebbről,
Tör előre messzeségből...

Kihűltem én is, mint a várban régen az élet,
Már csak kockakövek egymáson, enyészeté lett!
Meg közöttük már a gaz! Ami immár még, úr lett!

Várromom sok-sok, mázsányi, szürke és karcos kockakő,
Természetes emlékek zúdulnak alá… beterítő!
Ez, nekem csak ellen-barikád, vagyok, sikoltva nyögő!

Életemben volt még a váramban saját kutam,
De ma már heveny szomjúságom a rajt-cél futam.

Volt nekem is, mint másnak nehéz keresztem,
De már az sincs, elkorhadt már és letettem...
Ülök az árokparton, mindent feledtem...

Vecsés, 2016. november 22. – Kustra Ferenc József

...

Újra jó idő jár, fú a langy szél,
Lépte enyhén koppan ’mint ideér.
Emlékeinkből kibújik a jó,
Szép az emlék, másra úgysem jó.

Betöltöttem a negyvenkilencet,
Elővettem régi emlékeket.
Kezdek már én is nosztalgiázni,
A rossz emlékeket is szépnek látni.

Bízom, hogy csak a felénél járok,
Jövő évezredből sokat látok.
Inkább hosszan nosztalgiázzak,
Semhogy hosszú életről lemondjak.

Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

...

Hol vagy már, kedvesem?

Ó, te borús felhő már, látásod is szívet elszorít.
Ó, kedvesem, ha itt lennél és az ölelésed szorít…
Ó, te felleg, minek vagy fejem felett, rád én nem vágyok.
Ó, kedvesem, már majd’ megőrülök, rád, annyira vágyok!

A létem előjött, minden csak bőn dübörög bennem,
Nem vagy itt, amire vágyok minden lehetetlenem?
Imádlak, életteli karjaidba kéredzkedem.

Ó, te köd, miattad nem látok, vagy vér homályosítja a szemem?
Ó, kedvesem, ha soká nem ölelhetlek, lehet, hogy eszem vesztem…
Ó, te napnyugta, érzem, bíborban vagy, de sajnos nem látom.
Ó, kedvesem, mindjárt sötét van, gyere, forr vérem, úgy vágyom…

Bizsergés, jó vad bizsergést szül,
Ha jössz, reggel ez lesz emlékül…
Holnap este megint... vendégül?

Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc József

...

Szalonnasütés egy fölséges foglalatosság,
Elkezdéséhez, kell biz’ némi akaratosság.
Vannak különféle szalonnák,
Ki mit szeret, azt felszúrhatnák…

A legfontosabb része azonban a finom meleg tűz,
Ez az, mi a szalonnával lelkileg totál összefűz…
Jó szalonnasütés, jó emberséges alapot ad, rendesen
Égő tűz, jó lelki élet, így lesz majd sütés bajtól mentesen…

Ha már ég is a tűz, azért legyen vékony fa kéznél,
Mert lehet, hogy leég, a fele szalonnasütésnél
És a vastag fa meg nem gyullad! Nincs rosszabb éhségnél.

Akkor lesz a megsült szalonna gyomrunk finomsága,
Ha olyat eszel, ami a kedvenced, gyomrod várja!
Van választék bőven… kinek most mi a leghőbb vágya?

Zsíros a szalonna, milyen legyen? De ne hidd, nem hizlal, csak fald bátran,
És egyél hozzá bőven kenyeret, ez a zaba, jó ha, zabolátlan.
Tiszta lelkiismerettel, ha ily’ fölséges finomságot eszel,
Nyugodt lehetsz te, ha, elmész aludni, nyugodtan hullámzik kebel.

Tűzmester! Itt aztán ne feled, hogy a gyantás fa nem alkalmas,
Más talán lehet, és akkor mindenkinek jól lakik üres has…
Ja! És legyen a kezed ügyében egy nagy tűzi fogó,
Mert a tüzet is kezelni kell, akkor lesz jól pattogó!

A nyársad lehetőleg legyen kétágú, akkor nem forog a feltűzött,
És semmi le nem fog esni, fenn marad úgy, ahogy Te azt oda feltűzöd.

Legyen, amit feltűzöl, például jó kis angol szalonna,
Majdnem tiszta hús, és ezt még a rossz gyomrú is enni bírja.
Ez, a vékony zsírréteggel, megsüti magát,
De nem lesz kemény, öregnek sem vássa fogát.
Ha a húsos részét eszed, abban a kényeskedőknek sincs zsír,
Csak amennyiben megsült, és aki ezt sem eszi, az, az emír.

Ki a zsírosabbat szereti, tegyen fel a nyársra, jó füstölt szalonnát,
Ez bizony, puha marad, zsírja kenyérre csepeghet, majd eteti magát.
Ha előre meg csak egy kenyeret szúrsz föl, akkor lesz finom pirítósod,
Aztán a szalonnazsírt rácsepegtetni, fölséges foglalatosságod.
Van itt még vastagabb kenyérszalonna,
Süsd azt, és az is lesz fölséges kaja.
Van, aki a húsosabb erdélyi szalonnát kedveli,
Süsse bátran, különleges, majd kedvét ebben megleli.

Vannak persze még sokféle húsos szalonnák, mik érdemlik a sütést,
Szeld kisujj vastagra, úgy szúrd fel, biztos eléred a beteljesülést.
De! Nem elég a szalonnaféleség, kell még mellé, valami kolbász,
És az legyen, kb. tíz centis, ez a nyárson nagyon jól mutat, kicikornyáz.
Meg vörös hagyma, mit beteggyomrúak nem is ehetnek, de itt sütve?
Felszúrod a szalonna mellé, zsír ráfolyik és így lesz készre sütve.

Ne feledd a krumplit, oly' fontos kelléke ennek a lucullusi lakomának,
Mosni és egyenként alufóliázni, ezzel is megadod fényét a mának…
Ezeket csak úgy bele kell tenni a parázsba, ez része lesz az alkotásnak.

Nagyszerű, ha tálalóban előre felszabdalt a paradicsom, paprika
És ha már úgyis füstszagú vagy, legyen pucolva egy nagyobb marék fokhagyma!
Meg nagyon egészséges, ha van a nyers vagy kovászos, már jól beért uborka...

Itt elég előre egyszer kezet mosni, a többi már szappan pazarlás,
Ha kéz, füstős, zsíros, erős paprikától csípős, kell az alkalmazkodás.

Virsli jó sülve, de nem a legjobb a nyárson sütni,
Mert a már sül, lehet, hogy a parázsba fog kikötni.

Tű mellett, jó, ha boldogságos, nagy békesség van,
Gyerekeknek példát mutatni erre idő van…
Mert a játékból, hamar végzetes baleset van!

Sertés és- marhahúst inkább ne használj, mert azok lassan sülnek,
Ha leég a tűz, vége, akkor talán nyersen még, ki is hűlnek.
Szalonnasütés közben ne vegyétek elő a gondokat
Hogy kinek lesz, étek finomabb, ebben forogjon gondolat!
Dobd le addig a telefonost meg a táblagépet, tűz ég a nélkül is,
Beszélgessetek, egyeztessetek, hogy a nyársra felszúrt, sül és miért is?

A kenyérre azért figyelj csak, hogy vastagabb szelet kell legyen,
Könnyebb megfogni, kezelni, meg az emberfia jobban egyen…
Kenyérnek a durum kenyeret ajánlom! Egészséges legyen!

Van, ki csinál még francia vagy más, egyéni salátát,
És ezzel kedveskedik, ezzel is megadja a módját.

Célszerű a nagy nap előtt a késeket is megfenni,
Mert bot éllel, egy jó sült szalonnát nem lehet jól szelni.
Ha, van, aki kávézik utána, akkor az legyen előre lefőzve,
Hadd igya a lelkem, lehet, úgy érzi, hogy neki ettől fényes a bőre…

Ha vége az úri-murinak, akkor a tüzet, le kell locsolni ez a lényeg,
Ne hagyd magára, az bűn, mert ha valami leég, hiába esz meg már a méreg.

Én már innen látom, ahogy folyik az álladon a zsír,
A tűz, ha leégett, halkan pattog, ilyen, amikor sír…

A nagy parázs, sütéshez, isteni meleget adott,
Részt vevő meg a nap végén, bíztunk, dalra fakadott…

Vecsés, 2015. június 20. – Kustra Ferenc József

...