Szalonnasütés egy fölséges foglalatosság,
Elkezdéséhez, nem kell semmi akaratosság.
Vannak különféle szalonnák,
Kik már magukat felszúratnák.

A legfontosabb rész azonban a finom kis tűz,
Mert az a szalonnával lelkileg jól összefűz.
Jó szalonnasütésnek, nagyon jó alapot ad, rendesen
Előkészített, megrakott tűz, így lesz sütés felségesen…

Megmondom a receptet, tűznek legjobb az akácfa,
És ha megspékeled cseresznyefával, így lesz lángja
Jó! Akkor lesz a szalonna a gyomrunk finomsága.

Elmondom, ha cseresznyefát a füstölőbe beteszel,
Akkor nyugodt lehetsz, este mehetsz aludni, lefekszel,
Tiszta lelkiismerettel, majd nagy finomságot eszel.

Tűzrakásra, minket még rég, ötvenöt éve tanítottak,
Mikor úttörőtáborban voltunk és mindent megmutattak.
Gyújtós, nagyon fontos, hogy csak vékony szálakból álljon,
De még csak akácból. Közben legyen szemed akácon,
Már szépen, vastagabbra vágott fa-szálakon,
Most a tűz felelőssége nálad… válladon.

Aztán rakjál vastagabbat, többet egymás mellé,
Majd egy sort tegyél keresztbe, úgy derékszög felé…
Ezt ismételt meg, vagy kétszer egymás után,
Ha leég, akkor bízhatsz, pazar tűz lesz tán’.
Ne feledd Te halandó, a gyújtástól a sütésig,
Figyelmeztetés maradandó… csinál két óráig!

Tűzmester! Itt aztán ne feled, hogy még a fákból kettő-kettő
Cseresznyefa lehet, mitől szalonna teli szájjal ehető!

A nagy parázs nagy, forró meleget adott,
A nép meg a nap végén, dalra fakadott…

Vecsés, 2015. június 19. – Kustra Ferenc József

...

Költészet – versírás… a poéta

(3 soros-zárttükrös)
Nagy költő akarsz lenni?
Sokat kell érte tenni…
Nagy költő akarsz lenni?

(Bokorrímes)
Az ilyen először az ajtó mögül kopogtat befelé,
Majd a lelkét akarja teljesen kitárni mindenfelé…
Végül a lángoló elméjét kínálja a másik felé.

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
A poéta ujjainak nem kell, hogy nagyot játszanak az ’ongorán,
A fekete billentyűje maga a lúdtolla, húzza a papírján,
A fehérek meg egyben… írás alkalmas hatalmas fehér papírján.

A költészet maga a megfogalmazás,
Valamit elmondani, az mindig más-más.
A bút sugárzó csend, a vidámságért eseng,
Ettől meg még a legnagyobb jókedv is bereng.
A lélek is egy vidámabb napért feszeng
És ha bekövetkezik, akkor már dereng.

Fogalmazni szépen kell, mint ahogy a hullócsillag száguld,
Ha megvan és megdicsérnek utóbb, akkor bámuld, sőt ámuld.
Pongyola nyelvet ne használj, mert esztelenséged, kitáruld…

Tudol Te magyarul jól, rendesen?
Ha hiányod van, viseld csendesen,
Pótold, tudj már magyarul rendesen.

Bátran kritizáld magad,
Majd javítsd is meg magad,
Tedd jobbá te, Tenmagad.

Kellő komolysággal vállald föl a fájdalmas magány témát,
És azért mert valamit nem tudsz, ne főzd főzelékké tésztát.
Kellő komolysággal írjál a szerelemről, másoknak is kedvence,
Ha még nem megy, akkor meg -igyekezz- ne úgy csinálj, mint aki elveszve.

Virágos domboldalról írhatsz vastag téli havat
És nem baj, ha tövébe írsz egy kis befagyott tavat.

(3 soros-zárttükrös)
Oroszlánketrecbe zárt indulatokról is mindenképp írhatsz,
De hős légy -írás gladiátor- harcolj, mert sikerből kimaradsz…
Oroszlánketrecbe zárt indulatokról is mindenképp írhatsz.

A versek maga a kultúra-költészet birodalma,
Ide ki belépsz, dolgozhatsz, mint egy teve sivatagba.
Légy mély tisztelettel a versek, olvasók, mások iránt,
Írni magadnak és másiknak ez már tőled meg kívánt.

Ujjad a fekete lúdtollal a fehér papíron betűket rajzol,
Paca meg ne legyen, -íráson folt- mert az maga egy súlyos karambol.

Ne feledd, hogy minden vers megírásakor különös gondossággal kell eljárni,
Nem úgy van az, hogy a szavakat lehetőséged van, mint pelyvát egymásra hányni.
Ne feledd, hogy minden vers megírásakor biz' különös gondossággal kell eljárni,
A versírás kemény és komoly, felelős munka, gondolatokat ki kell munkálni.

Tanuld meg, hogy neked sincs jogod biz' mindenhez, nem vagy Te az Úristen,
Szabad verset így nem írhatsz, az nem vers, így ehhez nincs jogod semmi sem.
Én is tudom, hogy manapság értéktelenség a divat, mindenki csinál, amit akar,
De ez nyűg álláspont, mert a poéta jót akar írni, sőt nagyon maradandót akar.
Egy szép gondolat, az lehet érdekes és jó is, de az írásban, ha nem rímmel
Az a szép gondolat végül mégis kisiklik, mert a versek ismérve nem stimmel.

Végül persze én is tudom, hogy nem vagyunk sem rokonok, sem jó-barátok,
Csinálj, amit akarsz, de kéne, hogy adj magadra… Szememet vetem rátok.

Vecsés, 2021. május 15. - Kustra Ferenc József - amikor az emberek még beszélgettek egymással… persze remélem, hogy a poéták beszélgetnek és még eszmét is cserélnek!

...

(Senrjon)
Jelen nincs fizikális
Akadályoztatása okán…
Tudomást venni!
*

(Bokorrímes csokor)
Aki a múltjában véglegesen elmerült, csak azt fürkészi,
Az azt mutatja, hogy jövőben nem hisz, azt nincs kedve fürkészni.
Nem kívánhat jobb jövőt, aki nem hisz benne,
Kinek a jelene és múltja, nem istene...

Láttad-e már az éjben, hogy a sok sötét szín veled csak játszik?
Azt meg tán’ tudod-e, hogy ez a kavalkád, veled csalókázik?
A jövő színeit várod? Eljön! Veled majd, ő is cicázik.

Kinek szép a múltja, jelene meg csodaszép,
Boldog lehet, mert ahol tartalmas, odalép.
Várhatja a szabad életet és a jobb jövőt,
Békét, szeretetet ígér igazit, működőt.

Lásd meg másokban és mindenben szépet, jót!
Várd és hagyd kivirágozni az új bimbót!

Ha meglátod a másokban rejlő jót,
S hagyod virágozni a gyenge bimbót,
Holnaptól gyönyörködhetsz a szépségében,
Kedvedre élhetsz, áldás bölcsességében.
*

(senrjon)
Jövő majd lesz hosszabban?
Múlt van: időtlen idő óta…
Tudomásul venni!

Vecsés, 2016. november 1. – Kustra Ferenc József

...

Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán', meg is jön,
Már vastag az avar és nagyon remeg, félőn…
Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán', meg is jön.

Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény,
Arra, hogy lesz még idén kellemes meleg is, kevés a remény…
Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény.

Érzem az öreg csontjaimban, hogy télies ruhát kell fölvenni,
Sosem volt ilyen fontos, de hűs van, nem kell betegségben részt venni…
Érzem az öreg csontjaimban, hogy télies ruhát kell fölvenni.

Őszies, rőt-vörösbe viháncol már az őszi alkony,
De majd jönnek a vastag hófelhők is, mind több szépasszony...
Őszies, rőt-vörösbe viháncol már az őszi alkony.

Nem áll meg az idő, jönnek egymás után sorban az évszakok,
Nem áll meg az idő, érzem, hogy én is egyre öregebb vagyok…
Nem áll meg az idő, jönnek egymás után sorban az évszakok.

Bemondták, hogy itt a dér fehéren, ha lassan is, de megjön,
Nem szeretem, mert az, tél eleje, mi meg a hideggel jön…
Bemondták, hogy itt a dér fehéren, ha lassan is, de megjön.

Vecsés, 2020. október 17. –Kustra Ferenc József- készült: 3 soros-zárttükrös -ben. Olvasni, először az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána, a 2. és 3. sort egyben. A különbségből, ezután lehet a konklúziót levonni.

...

Fura az élet… és abból csak egy van…

Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom!
Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom…
Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött!
Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött.

Fiatalságomról, annyit tudok, volt részem nagy szeretetben,
De bevágott első bomba, vége is lett, főleg szép lelkemben…
Aztán az élet, átment véglegesen genyóba,
Hátulról csak engem ütött… menj már be az ólba…

Életemben napsütés? Ha-ha-ha… az bizony kicsike sem volt,
Valami jóféleség? Bru-ha-ha… elkerült, csak összegányolt?
A létemben a hidegség, maga volt a tompa hegyű egykedvűség,
Jól ki is sugározta magából, hogy ő maga a reménytelenség…

A létem, hideg-szürke félhomályában az előcsapat,
Az állandóan alacsony kószáló, ólmos felhőcsapat…
Fenyegetve csak felém haladtak, mint amorf szellemcsapat.

(3 soros-zárttükrős)
Amikor a sűrű lét-hóesés nem volt léha,
A fényben a félhomály sem látszott sokszor, néha…
Amikor a sűrű lét-hóesés nem volt léha,

Néha, láttam én, az égbolt tiszta folt, felhőzetlenül,
A sok csillag, meg mint, gyémánt ragyogott, kendőzetlenül.
A végtelen, sötét-bársonyos háttérben ezek, mintha
Engemet néztek volna és mintha rám ragyogtak volna…

De bizony észrevettem, hogy nem!
Ezek nem néztek rám… nem engem…
A szomszédnak adták át fényem!

Sok-sok és nagy-nagy semmit kaptam a sorsomtól, most kesereghetek,
Szemeim is bedagadva, azok haragot már régen lövelltek!
Akartam én pozitívat, jót, tettem is bőségben érte, de hasztalan!
Idióta életben, mindig bevágott valami igen haszontalan.

Minek is mondjam tovább, ez már így is elég kimerítő volt,
Ha ember azt mondja, tett a sorsa ellen… akkor bohóckodott!

(3 soros-zárttükrős)
Számadást kell készíteni? Ez rám nem alkalmazható,
Igyekeztem, de mihaszna volt életem, nem szárnyaló...
Számadást kell készíteni? Ez rám nem alkalmazható.

Múltam nincsen, jövőm még kevésbé,
Rosszban volt részem… nagyon-eléggé.
Lesz, ami lesz, a halál már biztosan fényesre feni a kaszáját,
Bár, ha lehet… akkor ne a rossz pengéjét hozza, legjobban rozsdását…

Egy, mi igen nagyon aggaszt, hogy mi lesz a műveimmel?
Az a gyanúm, mind az árokparton végzi… jószerivel…
Az életem, egy förtelem volt, de talán szépeket írtam,
Ha föntről lenézek, vajon leszek én vigasztalhatatlan?

Ma hajnalban fölébredtem, megnéztem mennyi most az idő!
Négy-huszonhárom volt, én meg hetven évet percre betöltő…

Vecsés, 2018. május 21. – Kustra Ferenc József

...

A nagy kérdéseim…

A nagy kérdés: akkor írni vagy nem írni?
Lefeküdni, vagy íróasztalhoz menni?
Gondolatot kiírni, vagy eltemetni?

Harceszköz lett poéta kezemben a penna?
Induljak, mártsam be? Legyen végén kis tenta?
Kérdezzem meg a papírt, hogy ő mit akar ma?

Legyek én virágzó mezőn mélyen gondolkodó?
Vagy legyek őserőmben csak, éberen szunnyadó?
Lehetek-e írás közben, mint kezdő pacázó?

Legyek én, örök fény saját sötétemben?
Legyek menedéketek a szenvedésben?
Legyek én sötét erdő, vagy menekülő vad a vadászatban?
Legyek, vagy vagyok, saját félelmemben, énemben űzött vadban?

De, tenta oly’ nagyon a papírra kívánkozik,
Kalamáris kacsint, bele penna kívánkozik…
Betűk már tolulnak a fejemben,
Lélegzetem beszorul részemben…

Az újonnan beállított gyertyám pislákol lágyan,
Lángja lassan lobog, gyengéden táncot lejt magában.
Én mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,
Láng lassan lobog, de mintha értené... néha sercen.

Eddig is mindig mutattam, de többet kell mutatnom, milyen az ember,
Gondolatok tobzódnak a fejemben, annyi van benne, mint a tenger.

Ha nem írok, akkor ráng a csont, hergelődik a tudat,
Rémülten megáll a csend, mereven, sikítva csak matat!
Ez nem kell nekem… minek is, az ilyen sárgás virradat?

A lábam alatt a mosatlan padló, mint húsban a porc reccsen,
Lenézek, hogy mi ez, körben a függönynek a szeme se rebben.
Megyek tovább, már ahogy elértem az íróasztalom
Leülök és észlelem, a székem a saját nyikorgóm!

Gondolataim buján tobzódnak az agyamba.
Szerintem, ennyi biztosan nincs élő-halottba…
Kezemben a penna, belevágom a kalamárisba.
Aztán rögvest lecsöppen, egy kerek-szögletes pacuska…

Mikor végeztem és verítékesen megírtam a végszót, meghajlok,
Csak úgy magam előtt, hogy milyen jól megírtam, magamnak meg tapsolok.
Aztán magamba zuhanva gondolkodok... Parnasszus felém haladok?

Vecsés, 2016. október 1. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.

...