Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör,
Ez az élet nekem, már snassz, mert könnyen hihetik, mi vagyok én, hatökör...
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör.

Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket,
Csak, nézem, hogy a vizes avar hogy vastagodik, eléri térdeket…
Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket.
*
(10 szavas csokor)
Minek vagyok én ekkora víz?
Kitalálni, ezt már nyerő kvíz?

Miért vagyok ekkora és háborgó,
Nem találja ki sok nyaraló…
*
Minek nekem a vihar, el vagyok nélküle,
Nem profitálok belőle.

Inkább hagynám, hogy békében élnének halak,
Parton; leomlanának a falak…
*
Avarhoz is bizony, nem sok a közöm,
Nem segít közönyöm…

Falakkal törődjön a gazdájuk,
Persze omláskor, senki ne kerüljön alájuk…
*
Sosem volt könnyű életem,
Ezért, sok is volt… saját lehetetlenem.

Öregen, már túl nehezen viselem,
Hogy zsákutcában életem az életem.

Vecsés, 2019. szeptember 18. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

...

(Bokor rímes csokor)
Tudod-e még kik voltak a régi nőid?
Olyanok voltak, mint a kertben a fáid?
Emlékszel régen bizony, hogyan is ragyogtak néked?
Elájultál, ha arcodon meg simítottak téged.

Emlékszel, hogy ha nő volt közeledben, dadogtál?
Közeledtek, neked ragyogtak… jobban dadogtál!
Ha nő közeledett hozzád, heves lámpalázad is lett,
Ahogy közeledtek, neked még a vádlijuk is szebb lett.

Kerti fáid voltak a hobbid,
Azt hitted, valaki majd leszid…
Azt is gondoltad, hogy ha mással hálnak máris, nem tevéled,
Akkor az már a világvége és e szégyent túl nem éled!
*
(leoninus csokor)
Azt gondoltad… mint a bíráid, rád olvassák a hibáid.
Közben meg a nők azt várták, szeress! Meg a lelküket tárták…
Hányszor motyogtál: jaj, ezt elhibáztam, juj, én mit is vártam?

A régi nők olyan finomságok… kiknek meg kellett kóstolnom a húsát,
De sorsom nem teljesítette, csak harmada engedte át finomságát.
Azok voltak még az úrinők, ők voltak a szerelem hírnöknők,
Akkoriban telefonon nők? Személyesen mentem… ők úrinők.
Férfi akkorban még ezt hajtogatta: vagy magában csak motyogta:
Egyik bolond volt, a másik teljesen más, engedékeny... ily’ volt a porond.
Persze volt, hogy az udvarlásba beletaláltam, mint vakond, ez volt műgond.

Kik voltak ők, gőgös királynők, vagy koszos vízből hattyúk… vágyott úrinők!
Én sokszor sírtam, mikor találkát nekem nem szánták… pedig tán’ vágyódták!

Tudod-e még a régi nőket? Szeretted és gyűlölted őket…
Tudod-e még a régi nőket? Vagy nem ismered már meg őket?
Juj, hová lett a sok kellemes parázna, hová lett a fiatal testek varázsa?
Mára már, izzó nyarukra, hűvös ősz ült, van már sok elhízott és van, ki megőszült…

Még van ki él és lett vén-gonosz boszorka… Neki már nem ad vigaszt, csak az ima!
Szerelmet… álmatlan éjjelekre nem emlékszik, aludni nyögve készülődik…

Te már hány éves is vagy… hatvan, vagy tán' hetven? Fiatalság már múlt... lehetetlen!
Lehet, úrinő sem már, emlékezete sem régi, a reuma üldözi már.
Nálad már szintén elszállt a heves-vér élet? Heves fiatalságod hová lett?
Biztos már csak temetőt vizionálsz szívedben, s már nem vagy fiatal lélekben…

Vecsés, 2025. augusztus 27. – Kustra Ferenc József – írtam: Heltai Jenő: azonos c. verse nyomán, átiratban, alloiostrofikus versformában.

...

(3 soros-zártükrös)
Mikulás arca biztos pozsgás a hidegtől.
Szán menetszélben… nélkülöző szélvédőtől…
Mikulás arca biztos pozsgás a hidegtől.
*

(Bokorrímes)
Úgy néz ki a szán sunnyog, (ajándék nincs meg?) mert nagyon csendben jön,
Valami azért zöröghetne rajta, mondom én ökörködőn…
A gyerek meg már ideges, lassan kész rá, hogy még egy sort bőgjön.
*

(Senrjon csokor)
Lassan én is izgulok,
Fehér szakállú csak nem beteg?
Vigasztalandó…
*
Tényleg, mily’ csendes a szán.
Legalább kerék nyikorogna!
Jaj, Apu, hüppögi…
*
Meghallom, hogy valaki
Mászkál a tetőn, recseg a jég…
Gyermeki mosoly.
*
Magányos ló-nyerítés…
Jesszus! Rénszarvasnak mi baja?
Más nyelven beszél.
*
Látom, macska ablaknál
Éppen zuhan! De a télapó?
Már én is várom…
*
Gyerek nagyon kacarász,
Tetszik neki macska puffanás.
Lovaskocsi el…
*

(10 szavas csokor)
Feleségem szól, telefonáltak, majd reggelre itt lesz,
Ajjaj, ez fönnforgás…

Gyerek kérdezi, hogy ez biztos-e,
Mert neki még sírni kellene…

Feleségem elparancsolja fürdeni,
De ezért meg kell küzdeni.
Nehezen fürdeti.

Csomagfutár az árokban, ezt én tudtam meg.
Nekünk is hiányzik…

Vecsés, 2020. december 1. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában.

...

Kincseit a nyár
Felelőtlenül szórja…
Hűs őszi reggel.
Köd szitál puhán,
Eltűnik benne az út.
Szelíd napsütés.
Új változások,
Vannak ősznek kincsei…
Hűs őszi reggel.
Fák közt gomolyog,
Álmot lehel a tájra.
Szelíd napsütés.
Levél száradás.
Lehulláskor, recsegnek.
Hűs őszi reggel.
Ködbe burkolóz
A hajnal szürke csendje.
Szelíd napsütés.
Levél avarba,
Majdan ott áznak fáznak.
Hűs őszi reggel.
Elmosódik mind,
Arcok, házak, emlékek.
Szelíd napsütés.
Színesült levél,
Belép… öröklét kapun.
Hűs őszi reggel.
Ködbe vész a hang,
Elhalkuló búcsúdal.
Szelíd napsütés.
Reggel ködfehér,
A levelek sárgulók.
Hűs őszi reggel.
Ködszívébe zár
A némán múló idő.
Szelíd napsütés.

Vecsés, 2025. szept. 25. – Siófok, 2025. szept. 25. - írtuk: 2 szerzősnek Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal: renga láncversben. Én írtam a páratlanokat, ő meg a párosokat.

...

Hétköznapi pszichológia…

Ki a múlttal nem törődik, így az nem vágyja igazán a jövőt,
Az nem érdemli az óhajtott jövőt, az igazán, lassan kellőt!
Ki a múlttal nem törődik, így az nem vágyja igazán a jövőt…
*
A múlt emléke őriz, ha rátalálsz,
S jövő virágzik abból, mit ápolunk.
Gyökérből él a lomb, ha ágakat hoz,
A múlt emléke őriz, ha rátalálsz.
A tegnap súlyát, aki semmibe vesz,
Az elhagyott jövőtől mit remélünk?
A múlt emléke őriz, ha rátalálsz,
S jövő virágzik abból, mit ápolunk.

Vecsés, 2024. október 29.- Siófok, 2025. szeptember 23. Kustra Ferenc József- írtam: egy versszakos 3 soros, zárttükrösben. Kétszerzőssé vált, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam triolettjével.

...

Nőt, úgy akartam, de elestem,
Földre húzott sok, sör-kenyerem.
Légyottból semmi lett,
Ittasság földhöz vert.
Elmaradt a nő. hogy „vár férjem”.

Gondoltam kéne, újra hívlak,
Vársz engem csicseregték varjak.
Jó lenne már ágyban,
Átélt megszokásban...
Férjed játszd ki, elvarázsollak!

Óh, kisleány, kinyitnád ajtód?
Engedj! Lennék én a farkasod...
Mutatnám valamit,
Cuncusod szögecsit.
Lepedő... szögelni állat-mód...

Vinnélek még hóba is bújni,
Csak nem kell, erőszakoskodni.
Jöttél is, ugráltál,
Hóban meg elcsúsztál.
Lábad sántikál... jót lefújni!

Vecsés, 2019. május 5. – Kustra Ferenc – Erotikus LIMERIK csokor

...